5 napja vagyok itt. A kamija kassin....dodjo-ban. Kaoru-dono, nagyon kedves volt velem, és Kenshin-san is. Talán egyedül Jahiko piszkál folyton...Nem tudom mi baja van velem. Sanosuke reggeltől estig itt van, néha hallom amikor motyogja: Olyan ismerős a neve... -Nem csoda, elég érdekes név a Crishler nem mondanám hogy szokványos, még otthon sem. Hiszen csak a királyi család tagjait hívják így.  Nem könnyű hercegnőnek lenni, még otthon sem, hisz nálunk a nőknek szinte semmi joguk sincs. Ezért is jöttem el, én nem megyek hozzá ahoz a piperkőchöz! Persze ezt Itariaban nehéz elfogadni. Hoppá, Kaoru-dono nekem kiabál! Azt hiszem jobb ha rohanok!

-Kaoru-dono, máris ott vagyok! Tessék?-álltam meg előtte -Lilia-dono, gyors vagy mint a villám! Hogy-hogy?

-A mesterem mellet meg kellet tanulnom. Nos, miért hívtál?

-Ma este Sanosuke is betér, mesélted hogy nálatok milyen ízletesen főznek. Kérlek, ma te főzz!

-Persze, Kaoru-dono! Ahogy kívánod!-ezzel a mondattal elindultunk befelé.

-Az előbb említetél valami "mestert" mond, ki volt és mire tanított?

-Ó, igen. Italino-san, sokat köszönhetek neki! Majd, este ha mindenki itt lessz, akkor elmondom rendben?

-Persze, Lilia-dono! ******************************(Este)************************************************************** -Nos, Lilia-dono, elmeséled a mit tanultál régen? 

-Kaoru-dono, Kenshin-san, Sanosuke-san. Inkább bemutatnám. Ha megengeditek?

-Persze, Lilia-dono!-mondta Sanosuke, hangjára éreztem hogy megremegek.

-Akkor csak egy percet kérnék, amíg át öltözöm. sajnos ebben a kimonoban nehezen harcolnék, és nem szeretném tönkre tenni.

-Jó.-*istenem, mért pont ő válaszolt? ha meghallom a hangját mindig úgy érzem mintha pillangók repdesnének a hasamban.*ezenközben elindultam a szobámfelé. Átvettem egy piros nadrágot fehér felsővel. Vállaimnál megköttötem egy szallaggal. Elővettem fegyvereimet az ágyam alól. Két Sai pihent a kezemben. pont olyanok mint amilyenekkel gyakoroltam anno.  Hát akkor, előre. Amint ki értem az udvarra, láttam ahogy rámnéznek. Láttam döbbent pillantásaikat.

-Kaoru-dono, kérlek harcolnál velem?-hajoltam meg előtte

-Oh, jó!-meglepődött-Ha így kívánod.

-Igen és köszönöm! Így sokkal jobban fog menni. Nos, a fegyvereim, ezek lennének. Úgyhívják őket: SAI.(szaji)-megdöbbentek manapság már senkit nem látni sai-jal harcolni ezekután, meghajoltam majd támadó állásba álltam. Majd vártam, mégcsak meg se rezdültem amikor elkezdett felém rohanni. Jobb kezem kinyujtotam, így "bele akadt" a sai oldalsó részébe. OLdalt léptem és egy ben kifordultam , így mellete álltam bal kezemben lévő sait a nyakánál tartotam a másikat pedig elforgatam ezzel eltörve a bambuszkardot. Hallotam ahogy azt suttogja Sanosuke-san: Rájötem honnan olyan ismerős!
-Arigatou Kaoru-dono! Öröm veled harcolni!-kacsintottam rá mire elnevette magát.
-Lilia-dono, ez szemkáráztató volt! Hol tanultad?-Jahiko eddig ritkán szólt hozzám így meglepődtem
-Nos, otthon inkább a nők tanulják önvédelemként. Már, aki meg meri kockáztatni.
-Ezt, hogy érted?
-Nos, itt az ideje hogy elmondjam, a nevem Lilia Crishler. Otthon apámés anyám az uralkodók, és én vagyok a trón várományosa. És ha jól sejtem kb egy hét múlva a húgom is elszökik. Nem akartam hercegnő lenni, sem kényszerházzaságban élni. Ezért jöttem el.
-Nos, szép kis banda vagyunk. Egy szamuráj leszármazott egy volt vándor egy alvilági bunyós egy kardiskola vezetőnője és egy szökött hercegnő, illetve hamarosan kettő. Sok jó ember kis helyen is elfér.
-Köszönöm Sanosuke-san!-ezenközben rájöttem mit érzek, azt amiről anno a dadám beszélt, szerelem....igen életemben először szerelmes lettem