JÓ FELTÉTELEK:
Először ha felkelek.
Hálát adok Istennek;
Szülôimet azonban
Megköszöntöm nyájasan.
És megmosdom azután,
A mint illik, szép tisztán
Megfésülöm hajamat,
Csinosítom magamat!
Úgy örömest nézel rám,
Ha tiszta testem, ruhám.
Csak a ki felöltözött,
Jelenjen meg más elôtt.
Felöltözve ha ettem
reggelit, s megköszöntem,
Oskolába kell mennem;
Én ezt örömest teszem.
Tanulok ott szívesen
S haza jövök csendesen;
Nem állok meg az utczán,
Nem nézek minden után;
Nem kiáltok s csevegek,
rossz gyermekkel nem megyek;
Mert roszat tanulhatnék,
Én is aztán rosz lennék;
Otthon csendes s jó vagyok,
Anyámnak szót fogadok;
Soha sem veszekedem;
Testvérimet szeretem.
Ha szülőimmel nyugszunk,
Beszélem, mit tanultunk;
Szivből ezek örülnek,
S engemet mind szeretnek.
Az a gyermek, aki rendes
az asztalnál mindig csendes,
csendben várja, míg enni kap,
az ételben nem válogat.
Nem csörömpöl kanalával,
ételt nem fog tíz ujjával,
egyenesen ül a széken,
Nem lakott jól? Kér még szépen.
A húst csak kenyérrel eszi,
a csontot tányérba teszi.
Magát torkig nem tömi,
a ha evett, megköszöni.
Bartos Erika
Nem akarok!
Nem akarok felkelni még,
Ilyen korán reggel!
Nem akarok piros pulcsit,
kérlek, anya, tedd el!
Nem akarok reggelizni,
kicsit fáj a hasam.
Nem akarok fésülködni,
ne húzd meg a hajam!
Nem akarok cipőt venni,
nem látom a párját!
Nem akarom cipelni a
hátamon a táskát!
Nem akarok tornazsákot,
nem bírok el ennyit!
Nem akarok, nem akarok,
nem akarok semmit!
Szabó Lőrinc:
Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.
Buttonom:
|