II. A Mi Utunk focitorna
Elérkezett a nap mire régen vártunk már, ugyanis végre nem a lelátón kellett koptatni a hangszálainkat, hanem végre mi kergettük egy év után újra a kerek bőrt. Aminek a mátyásföldi Ikarus sporttelep adott ismét otthont. Nem bírtuk sokáig a feszültséget, ezért gyorsan magunkhoz vettünk néhány doboz sört. Az első meccsünk a kispesti LKF ellen volt. Kb. 3 percig partiban is voltunk, de ekkor megkaptuk az első gólunkat, amit még talán 3 követhetett. Ezekre 0 találattal válaszoltunk, de az mind gyönyörű volt. Pedig az Erzsébetiek szurkoltak nekünk. A soron következő mérkőzésen pont velük játszottunk. Hát itt is rengeteg találatunk volt…csak hát senki sem látta J Ők viszont talán 5-öt rámoltak a portásunk által hősiesen őrzött kapunkba. A frissen szerzett sikerélményeket néhány doboz sörrel ünnepeltük. Jó félórányi szünet után következett a Sárga Ultrák elleni derbink. A játék kezdetekor 1 sárga füst gyúlt az Erzsébetiek jóvoltából. Az egyik tagunknál szárnyra is kelt és ide-oda cikázott, míg hátba nem találta az egyik vikinget. Ez nagy ovációt váltott ki a publikumból. Már az elején megmutatkozott a tudásbeli különbség és gyorsan kaptunk egy szerencsétlen gólt. Viszont hamarosan sikerült az egyenlítés ennek a ténynek is nagy sikere volt. Később lőttünk még egy gólt, de a végeredmény nem lehetett kérdéses. A csoportmeccsek után következtek a helyosztók. Következett mindjárt egy derbi a maroshegyi Ikások ellen. Igen izgalmas és küzdelmes meccset játszottunk és a lefujáskor sikerült egy x-et hoznunk. A hosszabbítás sem hozott döntést, így következtek a szétlövések. Sajnos egy büntetőt sem sikerült értékesíteni, így buktuk a partit. Az utolsó meccsünket a Jász Hadosztály ellen vívtunk amit simán elvesztettünk, így totál utolsóként végeztünk. Ennek ellenére ismét sok élménnyel gazdagodtunk. Kb. este 8-9-ig italozgattunk maroshegyi kollégáinkal majd együtt indultunk haza. Köszönet a rendezőknek ezért a tornáért és a finom étkekért. Reméljük jövőre újra itt leszünk.
|