Nem is sejtené az emerek többsége, hogy mi minden történhet az emberrel a honi foci meccsek látogatása kapcsán. Ez az állítás kiváltképp igaz, ha két baráti csoport együtt van. Sok-sok nagyszerű felfedezést lehet tenni és el lehet merengeni az élet nagy dolgain is bőséggel. Erre a dologra nagy táptalaj nyílt barátaink meccse kapcsán, hisz nekünk már hetek óta vége a bajnokságnak és már érződnek a krónikus tünetek a lelátó hiánya miatt. Ilyen előjelekkel vágtunk neki a somogyi megyeszékhelyre vezető útnak. Egyből a kezdetén előjött az 1. nagy örök igazság milyen nehéz is időben elindulni időben egy átmulatott éjszaka után…:) Alig értünk Rákoskereszturra, hogy felvegyük az egyik társunkat máris egy „vasmacska” állta utunkat. Akinek egyes vélemény szerint még az alvázszámot is sikerült leolvasni...:)Kb. 3 órányi kocsikázás után meg is érkeztünk a tetthelyre, ahol értékeltük az utazást és levontunk a következtetést, hogy lassabban lehet megtenni 60 km-t, mint 130-at. Gyorsan a kaposvári kanyar felé vettük az irányt, ahol a Farkasok már hangoltak a mérközésre. Mi gyorsan a büfében melegítettünk. Ránk is fért a forralt bor hisz elég hideg volt. Így csak a II. félidőben került ki a drapink. a „plakátolás” után siettünk hogy jusson még a jó meleg nedűből, de hoppon maradt a brigád. Vajon hogy történhetett hogy a II. játékrészre nem maradt? Talán ez is örök rejtély marad…Arra is fény derült ,hogy a lelátói társadalomhoz papír tigrisek is tartoznak :)

A mérkőzés után betértünk egy vendéglátó ipari egységbe  ,ahol folytatódott a jó hangulat! Folyt a sör zengtek a dalok, szegény pultos lányt lehetetlen feladat elé állítva ,hogy csentre intse az összejötteket. Néhány óra elteltével indultunk tovább a koncertre ahol a maradék brigáddal hajnalig ittunk és buliztunk! A koncert végén arra is fény derült ,hogy eggyik kaposvári barátunk nem Hooligans rajongó mivel sapkáján nem volt látható az „s-betű” :) A nap befejezésére (vagyis az új nap elkezdése)volt a hab a tortán, mikor is kikisértek minket barátaink a kocsihoz…”milyen is lehet az a répás bejgli???”
A haza úton nem sok érdemleges  történt 6 órakkor értünk haza.
Egy felejthetetlen túra volt és tovább mélyült a 10 éve tartó barátság a két csoport között.Reméljük még sok hasónlóval fog gazdagodni az élménytárunk!Köszönjük mindenkinek aki jelenlétével hozzájárult ehhez!