A múlt heti szurkolói ankéton számunkra is véglegessé vált, hogy a csapatunk a Szlovákiának csúfolt Felvidéken vendégszerepel egy felkészülési meccs erejéig, mégpedig Losoncon, a helyi LAFC csapatánál. Ezért tehát lázasan elkezdtük szervezni a túrát, hiszen nem sűrűn fordul elő velünk, hogy nemzetközi meccsen buzdítsuk kedvenceinket kis hazánk határain túl, azt is mondhatnánk, eljött az a pillanat a 11 éves Viking-történelemben, amire a kezdetek óta vártunk. Ráadásul mivel majd félévig nem jártunk csapatunk mérkőzésein, pont kapóra jött ez a meccs, amolyan szezonkezdeti bemutatkozásnak, hiszen vannak a csapatban olyan új emberek, akikkel élesben, meccs közben még nem futottunk össze, tehát ideje volt egymást megismerni.

Kedd reggel nyolckor találkozott a brigád /4 fő/, Sanyinak köszönhetően Budapest egyik legforgalmasabb pontján, a Hungária körúton.....Egy óra araszolás a dugóban..., de sebaj, hamarosan repesztettünk az autópályán Győzike szűkebb hazája, Salgótarján felé. Kb. tíz perc után derült ki, hogy nem volt elég előrelátó a gárda, hiszen egy korty alkoholt sem pakoltunk be az autóba, és ezért már Budapest határában a kiszáradás fenyegette a társaság egy részét, a maradék pedig a kocsiba akart hugyozni.....Nem volt mese, Bátonyterenyén /100 km/ muszály volt megállni és lerendezni a problémás dolgokat, amit 3-4 sör elfogyasztása után sikerült is. Innen gyorsan távoztunk, és egyik tagunk HáZé kérésére megpróbáltuk kedvencét, az előbb említett Győzikét felkeresni, de sajnos senki sem tudta, hogy merre lakik, ezért inkább kihagytuk...Majd legközelebb...

Pillanatok múlva betettük lábunkat Felvidékre, és nekivágtunk az ismeretlennek. Itt kell megjegyezni, hogy majd minden útkereszteződésben a rossz /?/ irányt választottuk, a kocsi és a sofőr is erősen jobbra tartott.../Balra nem akartunk menni, és nem volt harmadik út/

Rövid keresgélés után hamarosan megtaláltuk a losonci csapat, a LAFC stadionját, és rögtön le is döbbentünk, hiszen a pályát kb. 30 centis hó borította. Hol lesz itt meccs?- kérdeztük egymástól, és miután azt hittük, hogy eltévedtünk, pillanatnyi zavarunkban betévedtünk az első utunkba eső épületbe, ami teljesen véletlen egy kocsma volt, mégpedig a helyi csapat büféje. Itt kiderült, hogy a legjobb helyen járunk, hiszen már vártak bennünket /nem bennünket, hanem a csapatot/. Miután a helyiek magukhoz tértek a megdöbbenéstől, hogy a vendégcsapattal szurkolók is érkeztek, odaültek az asztalunkhoz, és hatalmas beszélgetésbe kezdtünk velük mindenféle dolgokról. Meglepően barátságos volt velünk mindenki, nem erre számítottunk. A legfaszább az volt /nameg a büfés hölgy/, mikor megkérdeztük, hogy hány ember lakik Losoncon, és az egyik helybéli öreg azt válaszolta, hogy a cigányokat is beleszámoljuk-e? /Ott se ők a kedvencek/

A meccsre a stadion melletti műfüvön került sor, amit sajnos 3-1 arányban elveszítettünk, de nem is ez volt számunkra a lényeg, hanem az, hogy végre szurkolhattunk egyet a kedvenceinknek. Néztek is a helyiek rendesen, főleg mikor a góré kipróbálta vadiúj dobunkat, és visszhangzott a domboldal. A szurkolás lehetett volna jobb is, ha mindenki kitett volna magáért, de akkor meg nem lettek volna fényképek....pedig azok is kellenek. A meccs után kijött a csapat megköszönni a buzdítást /köszi srácok/, ezután a főlelátón is csináltunk még pár képet, lenyomtunk még pár sört, majd útnak indultunk Budapest felé. A határ előtt meg akartuk nézni a Füleki-várat, de ezt sajnos csak kivülről tudtuk megtenni, hiszen este hatkor bezárt. Kb. kilencre értünk Maglódra, ahol az egyik társunk, az ajándékba hozott piát elejtette, ami persze, hogy összetört...No comment....

Ettől a balesettől eltekintve elmondható az egész napról, illetve túráról, hogy számunkra nagyon jó volt, reméljük a csapatnak is, soha rosszabbat...

Képek a túráról