Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy félév önkéntes száműzetés utáni első túra olyan jól sikerült, hogy még mindenki az élmények hatása alatt van, ezért készül olyan lassan a cikk.....Pedig lenne miről írni, de sajnos aki magára vállalta a beszámoló megírását /Sanyi/, semmire sem emlékszik. Igaz, ez nem csak őrá vonatkozik....

Na, akkor kezdjük az elején: Miután a szurkolói ankéton meg lettek beszélve a csapattal az elmúlt hónapok történései, úgy döntött a brigád, hogy visszatérünk a lelátóra és újra belevetjük magunkat szeretett csapatunk biztatásába. A szezont egy losonci túrával indítottuk, de erről már beszámoltunk. Izgatottan vártuk tehát a tavaszi bajnoki nyitányt, ami Celldömölkön lett volna, ha nem szól közbe az időjárás, de sajnos közbeszólt, sőt még egy hetet várhattunk a visszatéréssel, hiszen a második forduló is elmaradt. Miután eldőlt, hogy a Kaposvölgye ellen játszik a csapatunk először, lázasan elkezdtük szervezni a túrát. Az előzetes hírek szerint elég szép létszám volt várható a meccsre részünkről. Elérkezett végre a várva-várt nap, és vasárnap reggel 8!!! viking várta a Déli-pályaudvaron, hogy elinduljon végre a vonat. Azért mégis sikerült majdnem lemaradnunk, hiszen hárman elugrottak valahova piáért, és ez majdnem sokba került. Azaz dehogy került, hiszen csupán 39 Ft-ért!!! sikerült sört venni. A vonaton az időt a szokásos baromkodással, de főleg evés-ivással, /volt aki alvással/ töltöttük. Dombóváron átpattantunk egy másik szerelvényre, és innen pár perc alatt a célállomásra értünk. Az állomáson fotóztunk egy párat, majd továbbindultunk egy vendéglátóipari egységet keresni, hiszen időnk az volt bőven, lévén, hogy még 11 óra sem volt, a meccs meg csak 3-kor kezdődött. Találtunk is egyet hamarosan, és gyorsan birtokba is vettük az intézményt. Mivel több embernek ezekben a napokban van a születés, ill. a névnapja, úgy döntöttünk, egyúttal azt is megtartjuk. Azt hiszem a kocsmáros néni egy darabig emlegetni fogja a vikingeket....Időközben tovább bővült a létszámunk, hiszen befutottak a várva-várt kaposvári barátaink, szám szerint öt ember, és így tizenhárman folytattuk a mulatozást. A meccs kezdete előtt nem sokkal kivonultunk a pályára, ahol nekiálltunk othonosabbá tenni a pálya mellett nekünk kijelölt helyet, azaz kiraktuk a drapikat, majd még a meccs előtt hatalmas szurkolásba kezdtünk, amit tulajdonképpen a meccs végéig abba se hagytunk. A mérkőzés számunkra a lehető legjobban indult, hiszen az ellenfél kapusát már a második percben kiállította a bíró, tegyük hozzá, teljesen jogosan. Az már csak a hab volt a tortán, mikor egy gyönyörű akció végén a tizenötödik percben Sidó Szabi lévén megszereztük a vezetést. Ha lett volna lelátó, valószínűleg beleremegett volna a tombolásba, ami ekkor a pálya mellett volt, és hol volt még a vége. Az ellenfélen nem nagyon látszott, hogy emberhátrányban vannak, hiszen az egész meccsen ők támadtak, nekünk a gólon kívül nem nagyon volt helyzetünk. A bíró spori valószínűleg úgy érezte, hogy a korai kiállítást valahogy kompenzálnia kell, ezért jócskán a hazaiak felé lejtett a pálya. A Kaposvölgye csapatával két tizenegyest is rúgatott, viszont egy dologgal nem számolt, mégpedig azzal, hogy van nekünk egy fantasztikus kapusunk, STEFÁN GABI /csupa nagybetűvel/, akinek ezen a napon képtelenség gólt rúgni, hiszen mindkét tizenegyest fantasztikus bravúrral kivédte, és még ezen kívül több alkalommal is góltól mentette meg a csapatot. Ekkor már az egész tábor tombolt, és iszanyatosan jó hangulat uralkodott a drapik mögött. Mikor a végén a bíró lefújta a meccset, és kijöttek a srácok megköszönni a biztatást, egymás nyakában ugrált játékos, szurkoló. Ennél szebb szezonkezdetről álmodni sem lehet, mi pedig elmondhatjuk, hogy öröm egy ilyen csapatnak szurkolni, megérdemlik, hogy mellettük legyünk mindenhol.