Kaposvölgye Vállalkozók SC Nagyberki - BKV Elöre  0-1 (0-1)

avagy: Kaposvölgye - Stefi 0-3

Vadnyugati változat

A Viking História X idei 1. tavaszi felvonásának színhelye egy kis falu a Vadnyugaton, ahol a déli órák csendjét csak a nyughatatlan legyek zümmögése töri meg. A szellö néha mozgásba hozza a közeli italmérö helyiség rozsdától nyikorgó „Saloon”-feliratú tábláját és óránként átgördül egy expressz-lassúságú, mozdony-vontatta járgány az egyetlen vágányon, elkergetve a sínre hajtott fejjel fülelö állomásfönököt, aki szabadidejében morzejeles keresztrejtvényt fejt a telegráf segítségével.

De néha áttör a csenden egy filmbeli, sombrerot viselö, szájharMonikázó revolver-hös vagy néhány a valóságban is arra tévedö négykerekü szekér, amely szürke füstjeleket ereget és motorházteteje alatt láthatatlan lovak nyerítését hallatja. Az egyetlen mindenre elszánt, kétkeréken száguldó, vad BMX-es indián pedig fénysebességgel képes haladni, amikor Attilánk kétségbe vonja a helyi, tolldíszt a fején viselö, közepsö ujjára büszke emberke vendégszeretetét... A vasútközeli hirdetmények között elsöként egy sárga körözési cédula szúrt szemet, melyen a „Wanted”-felirat alatt a nap fénypontját konferálta be a sheriff, vagyis a Nagyberki és a még nagyobb BKV összecsapását.

Egy hosszú út köti össze a helység nevezetességei közé tartozó magastornyú, a csúcsán keresztet viselö épületet a helyi sheriff használaton kívüli kastélyával, valamint a finom sörkorcsolyát kínáló Saloon-t a zöld gyeppel telehintett rodeo-pályával, amelynek bejáratában fáradt cowboy-ok köthetik ki kétkerekü lovaikat az itatóvályú mellé. Úgy hallottuk, kevésbé ajánlatos így cselekedni azokon a napokon, amikor arra járnak a pesti szurkolók, akik ugyebár egytöl egyig mindenhol törnek-zúznak, föleg kétkerekü, köolajszármazékkal meghajtott, láthatatlan lovakat rejtö szekerekre vadászva.

A rodeo-pálya bejáratát neonsárga népviseletbe öltözött, pödörített bajszú cowboy-ok állták körbe, akikre olyan nagy hatást gyakorolt a sínen, majd közúton is kitünöen futó hajónk érkezése, hogy még arról is megfeledkeztek, hogy egy-egy Károly Róbert-ábrázatú papírdarabkát kérjenek el tölünk, ill. cseréljenek apró, klubcímeres bilétára. Nyájként hajtottuk be magunkat a kispadokon túlra. Oda, ahol a horizont véget ér és a nemes növényekkel telehintett sivatag pusztasága kezdödik. A legelöt övezö korlátra kipakoltuk magunkkal hozott textiliáinkat, felerösítettük harci ütöhangszerünket és helyet foglaltunk a kerítésre erösített láthatatlan nyergekben.

Amikor a rodeo-pályán megjelent a 22 föszereplö és az a 3 feketébe öltözött körözött, akiket a Wanted-feliratú plakátokon lehetett látni városszerte, a magasba tartottuk és vadul lengettük magunkkal hozott textilanyagú lepleinket, majd zöld füstjelekkel jeleztük jelenlétünket. 13-fös különítményünket 5, a közeli nagyvárosból érkezett, Fehér Farkasokkal táncoló férfiú erösítette.

A hazai rodeo-egylet 1-es számú embere a nagymutató kétszeri körbeforgása után kiérdemelte a piros kártyát és a lóitatóbeli megmártózása után mehetett is a saloon-ba kártyázni. 6 idöegységgel késöbb a hazai háló elkapta a kerekded alakú akármit és a Viking-had örömittasan, láthatatlan és hallhatatlan díszsortüzet leadva ünnepelte kedvenceit. Sokáig nem történt különösebb említésre méltó dolog, de az épületben a mieink elkártyázhatták a rodeo-pálya használati jogának egy részét, mert hirtelen sokkal ritkábban jártak a mi közelünkben. Az idö háromnegyedénél a gyakran sípoló fekete ember a halászhálóval borított léc-tákolmánytól 11 lépésre tette le a fehér gömböt, amibe az egyik zöld emberke belerúgott, majd Stefi beleütött és a háló nem rezdült. Mintegy tíz perccel késöbb ugyanez a jelenet megismétlödött, söt további öt perc múlva Stefi egy zöld ember fogadására elöreszaladt, de a helybéli által elrúgott labdába Stefi beledobta magát, megint megörizve a gigantikus pók számára kifeszített háló épségét. A nagymutató 92-szeri körbefordulása után 3 sípszó következett és az elsö idei, nem Sport utcai 3 pontot megszerezve, hazaindultunk a néma revolverek városán keresztül a saloon melletti vasútállomáshoz, ahonnan egy lóvontatású vasút sebességével száguldó utazó konzervdoboz vetett minket közelebb kiindulási helyünkhöz. Végül 14 órányi együttlét után, egy emlékezetes vadnyugati utazás után váltunk el egymástól piros földalatti kígyó végállomásán.

A „Volt egyszer egy Vadnyugat” szabad átköltését kiagyalta, megírta és átélte: VikinGergö

Hagyományos változat

Reggel hétkor indultunk a mintegy 2.000-lélekszámú, Kaposvártól keletre fekvö faluba. Helyben 3 órát melegítettünk a rendkívül íztletes sörkorcsolyát kínáló kis kocsmában, amelynek tulajdonosa a tiszteletünkre és saját zsebére való tekintettel nem tartott ebédszünetet, hanem pizzával, rövid itallal és habzó nedüvel kényeztette a Viking-hadat.

A kulturált, ámde lelátó nélküli pályán a csapatunk úgy szerezte meg idei elsö idegenbeli gyözelmét, hogy meglepetésünkre csapatkapitányunk, Varga Attila kimaradt a kezdöcsapatból, az ellenfél kapusát már a 2. percben kliállította a spori, Stefi a második félidöben mintegy negyed óra leforgása alatt kivédett két (!!!) tizenegyest és egy száz százalékos helyzetet (!), így Sidó Szabolcs korai góljának minimális elönyét végig megtartva sikerült hoznunk a meccset a fölényben játszó hazaiakkal szemben.

A hiányzó lelátót pótolandóan a korláton helyet foglaló Vikingeken érzödött az idényeleji forma, mert sokan már a kocsmabeli hangolásnál kiordibálták magukat. Az 5-fös kaposvari különítménnyel megerösített, összesen 13-fövel izmosnak mondható brigádunk a meccs elején kétrudas-bemutatót tartott és begyújtott egy zöldszínü füstöt, ill. felavatta tétmeccsen az új sálját.

Meccs után az egész csapat kijött pacsizni, a meccs höse (Stefi) pedig minden egyes Vikinget megölelve mondott köszönetet a bíztatásért. Hazafelé vonatozva azt fejtegettük, hogy vajon hányas osztályzatot érdemel a kapusunk a  szenzációs teljesítmény fejében. Tizesre voksoltunk, ezt korrigáltuk késöbb kilencesre - hiszen mindent védett, de nem Ö lötte a gyöztes gólunkat :-)))

VikinGergö