Mindössze ketten vágtunk neki a paksi túrának, pedig a listavezető otthonában jó lett volna letenni a névjegyünket, legalábbis szurkolói szempontból, de sajnos különböző elfoglaltságok miatt a létszámunk igencsak hézagosra sikerült. Az utat autóval tettük meg, tehát ezúttal elmaradt a szokásos útközbeni ivás, csupán egyszer álltunk meg, mivel az egyik útszéli parkolóban felfedeztük a csapat buszát, és gyorsan üdvözöltük a srácokat. Pár perc múlva már robogtunk is tovább, és hamarosan Paksra értünk, ahol rendesen el is tévedtünk, de azért, ha nehezen is de megtaláltuk a pályát. Felmértük a terepet, ahová közben a csapat is megérkezett, majd úgy döntöttünk, hogy, ha már itt járunk, megnézzük az atomerőművet. Miután ez is megvolt, beültünk a pálya mellett levő kocsmába, és ki sört ivott, ki pedig kólát sörrel.../fuj/. Miután a helyi rendező-szurkolók felfedeztek bennünket, már-már jóbarátként köszöntek ránk, és sajnálatukat fejezték ki, hogy csak ketten vagyunk, ők legalább vagy tíz vikingre számítottak. A rendezőknek köszönhetően Nagyberki után természetesen itt is ingyen mehettünk be. Köszönjök. Miután kihelyeztük a drapikat, vad meccsnézésbe kezdtünk, előzetesen készítettünk egy kiírást, de annak csak akkor lett volna aktualitása, ha lövünk egy gólt, de sajnos ma ez nem sikerült, tehát nem raktuk ki. A meccs alatt meglátogatott bennünket a Sárga Ultrák Tamási szurkolói csoport egyik tagja, vele szinte végigbeszélgettük a meccset. Közben a csapat kapott két gólt, és ezzel elveszítettük a meccset, egy pontot talán megérdemeltünk volna. A meccs után kijöttek a srácok megköszönni, hogy lejöttünk, és ezután elindultunk haza. Sajnos ez a paksi meccs túra szempontból elég szarul sikerült, lehetne létszámhiányra és egyéb dolgokra fogni, de nem tesszük, az egyetlen pozitívum, hogy ott voltunk.