Elkezdődött a szerdai mérkőzések sorozata, ami szurkolói szempontból elég lehangoló, mert sajnos így kisebb létszámban tudunk ott lenni kedvenceink mérkőzésén. Kezdjük az elején 7:30–as korai induláson 3-an jöttünk össze a Keletiben csekély mennyiségű sörvételezés után már indultunk Komárom fele. Ekkor kérdezhetné az átlag embert miért éppen Komárom? Hát erre frappáns és logikus a válasz! Losoncon megmaradt a brigádnak pár 100 koronája, amit úgy döntöttünk, hogy most költünk el. Már a gúnyhatár átlépésénél problémák adódtak, hisz az egyik társunknak elvileg körözték a személyiét. Ez félórás várakozás után tisztázódott csak. Addig a maradék két főre olvadt brigád szomját oltotta a szomszédos sörözőben.Kisebb fajta városnézés következett. Amelybe beiktattunk egy kis vadász boltlátogatást is, és sajnálattal közölték, hogy füstöt  most nem árulnak. Ennek ellenére két tűzi játékot azért vettünk. Lassan ismét a híd túloldala felé vettük az irányt, ami igen gyorsan telt mivel felkértük magunkat egy éppen arajáró buszra. Kicsit még gyönyörködtünk az út szélén sorakozó homokzsákokban majd vettünk egy jegyet a következő megállóig, és vígan utaztunk Győrig. A pályaudvaron gyors kérdezősködés után meg is találtuk a DAC pályához közlekedő helyi busz megállóját, a fényképezőt viszont hiába kerestük… Remélhetőleg nem büntetik meg jegy nélkül való utazásért! J  Cirka 650 forintért 15 perc múlva már a DAC stadion melletti parkba söröztünk. Még a meccs előtt benéztünk egy sarki kocsmába. Majd indultunk a stadionba. Úgy gondoltuk nem szakítunk az idei viking hagyományokkal, hogy ingyen tekintjük meg az idegenbeli mérkőzéseket! Most a bemászás mellett döntöttünk. Elfoglaltuk a helyünket kiraktuk a drapit, dobot a kerítésre és indulhatott is a szurkolás. Kis tűzijátékkal kezdtünk sajnos sok nem látszott belőle, na sebaj… A szurkolás kisebb szünetekkel végig nyomtuk, bár nem túl változatosan. Az vesse ránk az utolsó követ, aki szerdán, 3-an jobb szurkolást csinál…Sajnos csapatunknak nem sikerül meglepetést okozni úgy érzem egy icike-picike átütőerő hiányzott, ami átsegíti a csapatot a góllövés küszöbén. Meccs végén kijött az egész csapat egy pacsira (kösz srácok) és lassan mi is indultunk haza,  már a szabvány kijáraton, hamarosan érkezett is a busz és a vereség ellenére vidáman indultunk a pályudvar felé. A buszról leszállva szurkolni kezdtünk, de nem sokáig tehettük, mert hamarosan az aluljáró falát „fugáztuk” a fakabátok meg okmányoltak. Az intézkedést lazán fogtuk fel, hisz a keletibe az efféléhez már rég hozzá szoktunk csak egy meglepetés volt, hogy már nem körözték a társunk személyiét…Ezek után elindultunk vacsorázni a váróterem restijébe, majd Bicskéig vettünk egy jegyet. Hagytunk elmenni egy IC-t (az nem nekünk való) majd kb. fél óra múlva jött a mi vonatunk is, a peronra érve újabb nótába kezdtünk…már jöttek is a „kék angyalok”, hogy bejelentés érkezett és csendháborítást követtünk el, hahaha Felszólítottak minket hogy támasszuk meg a falat. Ennek a kérésüknek nem tudtunk eleget tenni mivel a korlát mellett álltunk ezt cinikusan tudomásukra is hoztuk. Erre erősítésért telefonáltak. Közbe zsebürítés következett majd a lábszag ellenőrzésen is túlestünk. Erre megérkezett vagy 6 rendőr, aki leváltotta két túlbuzgó kollégáját, és értetlenkedve kérdezték tőlünk, hogy mit követtünk el és nekik minek kellett ide jönniük…Ezek után kitört a röhögés és utána menta poénkodás a két távozott madárról. Ekkora érkezett is a vonatunk. Elköszöntünk az őreinktől majd Pest felé vettük az irányt. A vonaton még ment a vicc áradat és a drapi is kikerült, majd ki jobbra, ki ballra dőlve pohente ki a fárasztó túrát. Azt hiszem ez is egy felejthetetlen élmény, mínusz egy fényképezőgép… soha rosszabb szerdai fordulót! Hajrá Előre!