A hétközi Budakalász elleni vereség eléggé lelombozta a brigádod már mint a kiesési esélyek latolgatása szempontjából. Nem sok reményt láttunk ,hogy pont Siófokról hozzunk pontot vagy pontokat. Elég vonzónak tűnt a Balaton part mivel a brigád története során két turnusban érkezett a mérkőzés helyszínére. Na de annyira ne szaladjunk előre az idő kerekével. Kb fél 11 körül találkozott a csoport magja az egyik fele a Délibe (Ahol még további tagok csatlakoztak hozzájuk) a másik fele Rákospalotára az Ifi bajnokijára indult. A REAC volt az aktuális ellenfél sajnos a meccsre már eleve késve indultunk így már csak az hajtott minket, hogy valamennyit lássunk a meccsből. A mérkőzés a Szántóföld utcai pályán volt megtartva. Sok rutinunk nincs a Blasz II-ben így csak kb tudtuk merre kell menünk. Kis szerencsével jó buszra szálltunk ami nem mesze a helyszíntől tett minket le. A buszon még némi jegy ellenőrzés is volt amit természetesen nem tudtunk fel mutatni ,de csodák csodájára az ellenőr közölte velünk hogy ismer minket meccsről…
Ezek után a pályát simán megtaláltuk még negyed óra lehetett volna a meccsből erre már jelenlévő tagunktól tudtuk meg, hogy csúszva kezdődött az egész. Ez kicsit bosszantó dolog volt mivel az időnk ki volt centizve a Déliből induló vonatunkig. Ami végül is 3-4 perccel le is késtünk a hatalmas városi dugók miatt.
Sebaj maradt idő a sörkészlet pótlására és túl késve se voltunk mert csupán fél óra múlva már indult is a a 2. turnus a Magyar tenger felé. Az út Fehérvárig beszélgetéssel és poénkodással hébe-hóba énekléssel telt. A koronázó városba érve 10-15 percet állt a vonat kitudja miért…ez idő alatt előkerült a dob és vidám nótázgatásba kezdett a társaság. Siófokig már Viking nótáktól zengett a vasúti kocsi. A többiek már a stadion büféjébe hangoltak miután a fürdőzésen túlestek, nekünk meg ez idő tájt gördült be a szerelvényünk. Egyik tagunk a sínek mellől köszöntött minket. A vonatból meg zászlóerdővel üdvözöltünk a napfényes Balaton partot. Néhány percen belül már az egész csoport együtt iszogatott és fényképezkedett. Percek voltak a kezdésig mi úgy gondoltuk egyedi módon oldjuk meg a beléptetést. A kb 140 centis aluminium lemezt átugorva már a vendég blokk bejáratánál is voltunk. A kutya nem kérdezte, hogy mi oda hogy jutottunk. Csak a kocsmáros hölgy rágott be ránk és többet nem szolgált ki minket… Mi máig nem tudjuk ez neki vagy nekünk volt e büntetés? Az biztos ,hogy nem beszélt előzőleg a Nagyberkiben ebédidejét feláldozó kocsmáros nővel abban biztosak vagyunk! Minket ez nem gátolt meg ,hogy a szokatlan forróságban hozzájussunk amihez kell! 50 m-enként kocsma plusz a szektor mögött benzinkút!
Kijelöltünk a kapu mögötti lelátón egy korláttal leválasztott szektorrészt elé kikerült az idegenbeinek használt ismét előszedett drapink , a felsőre meg a kiegészítő kisebb traszparensek kerültek. Dobosunk hangolt az előénekes vezényelt és megdörrent a mintegy 13-14 fős BKV-s szektor. Megtörve a Siófoki szieszta délutánt és „némi” ízelítőt is adtunk a pár száznak is csak jó indulattal mondható hazai publikumnak. Többször felhangzott sorainkból a Győzelem vagy NBIII és az NBII-t igénylő rigmusok. A félidő hajrája hozott nem kis idulatokat sorainkba mikor a hazaiak megszerezték a vezetést. A fél brigád a kerítés tűrőképességét tesztelte. Az első játékrész lefújása előtt még egyenlítettünk ez különös képen nem tüzelte a brigádot szurkolt becsülettel ahogy eddig. A második félidő sok említésre valót nem hozott a szurkolás menet ugyan abban a lendületben ahogy eddig a szünetben befutott erősítésnek két Ikarus-Maroshegy szurkoló is. (Köszönet érte ezúton is) a mérkőzés lefujása után pacsiztunk egyet a csapattal ki ilyen ki olyan szájízzel tudván ,hogy ez a döntetlen a vetélytársak eredményeit ismerve egyre mélyebbre sodorja csapatunkat.
Ezek után páran a pályára ugrálva követelték ki az öltöző folyosóról egy pacsira kedvenc tartalék kapusunkat Stefit.
Mi is pakolásnak láttunk páran úgy gondolták ,hogy drapi készleteinket bővítik egy reklám felirattal erről a rendezők kérésére lemondott a brigád…mindezekkel párhuzamosan páran a reklámtáblákat rugdosták. Lassan végre elindult a banda az utcán a terelő táblák borultak az útra néhány percen belül meg tányérsapka informálódott tőlünk ,hogy mi a pálya addigra már persze megnyugodott a társaság és zárt nyugodt társaság képét látták a rend őrei és távoztak is. Perceken belül a vasúti síneken vonult a brigád arra lettünk figyelmesek ,hogy épp pest felé indul egy szerelvény páran futásnak eredtünk a többiek meg persze a síneken. A vonat dudált ami minket nem nagyon zavart. A mozdony vezetőt gyorsan meg is kérdeztük hova szeretne menni a válasz Bp. Keleti volt nekünk se kellett több máris a vonaton voltunk. Ott szembesültünk a problémával ,hogy hiányos a leltár többeknek hiányzik a haza útra a jegy és vajon hol lehetnek a Fehérváriak? Gyorsan ki is derült hogy a rendőri ellenőrzésnél egyik tagunk előre küldtük őket ,nehogy ők is bajba kerüljenek miattunk. Sokat már nem tudtunk tenni az ügy érdekében telefonáltunk ,hogy ezt hozta az élet…Hamarosan a kalauz is előkerült és közölte velünk ,hogy egy Euro City vonaton vagyunk. 2600 magyar forintért eltekintett mindennemű jegy ellenőrzéstől és kényelmes helyet kaptunk a kerékpár szállítóban. A haza út a történések elemzésével telt és arra az álláspontra jutottunk ,hogy ez elég mozgalmas kis túra volt. Még egy sajnálatos nézeteltérés történt a haza úton a Keletiben ugyan ezt megbeszélték az érintett felek, remélem ez senkiben nem hagyott szálkát és nem fog a csoport rovásásra menni. Mert ahol mostanában létszámban és lelátói látványelemek terén tart a brigád az már mindenképp egy jó alap a további fejlődésre! Erre vártunk hosszú évek óta kár lenne érte…Remélem ezt az érintettek is így érzik és hétvégén mint utolsó szalmaszálba kapaszkodó csapatunkat közösen bele hajszoljuk a győzelembe.

Sanyi-Hungaria