|
Viking on tour Hungary 2006/9 Gyirmót /'06.V.28/
 "Ha nyerünk jöhettek"
A hét elején még úgy tűnt, hogy egész jó kis létszámmal vágunk neki a szezon utolsó túrájának, de a régi szokás szerint az indulásra csupán hárman maradtunk. Vonattal vágtunk neki nem túl hosszú útnak, limonádéval (!) és természetesen rengeteg sörrel felfegyverkezve. Rövid utazás után máris a győri állomáson találtuk magunkat, és már kerestük is a Gyirmótra vezető utat, amit szerencsésen meg is találtunk, majd buszra pattantunk és száguldottunk a stadion felé. Három órával a meccs előtt a pályán voltunk, illetve a pálya mellett lévő büfében. Miközben tárgyalgattuk az elmúlt hetek eseményeit, megérkezett szeretett csapatunk is, velük is váltottunk pár szót. Ekkor kérdezte meg a technikai vezetőnk, hogy mivel érkeztünk, mivel megyünk haza, miután elmondtuk kijelentette, ha nyer a csapat, mehetünk a csapatbusszal is Budapestre...Köszönjük a lehetőséget, de így inkább nem.
A meccs kezdete előtt nem várt szurkolói segítséget kaptunk, hiszen a kezdő sípszó előtt percekkel befutott a mosonmagyaróvári különítmény, a Brigate Nord három embere, mivelhogy lekésték a Dunaújvárosba tartó vonatot /ott játszott a csapatuk/, és nem akartak meccs nélkül maradni, ezért úgy döntöttek, meglátogatják meccsünket. Köszönjük, legalább valamit bepótoltunk a Sport utcában elmaradt sörözésből.
Természetesen jó szokásunkhoz híven ezt a meccset is ingyen tekintettük meg, hiszen senki sem mondta, hogy vegyünk jegyet....egyszerűen csak besétáltunk.
A meccsre nem érdemes sok szót vesztegetni, a végeredmény 0-0 lett, köszönhetően a fantasztikusan védő kapusunknak, Szeróvaynak. Szerencsére a többi meccs is jól alakult a BKV számára, ezért az utolsó fordulóban dőlnek el a nagy dolgok.
Ezúttal a szurkolásunk sem volt valami fergeteges, az időt leginkább beszélgetéssel töltöttük, talán mindenki már az utolsó fordulóra tartogatta a hangszálait. Azért annyi még történt a meccs alatt, hogy sikerült vitába keverednünk a helyi rendezőkkel, akik túl komolyan vették szerepüket, de el lettek rendesen igazítva.....
A meccs végén kijött a csapat megköszönni a biztatást, mi pedig lassan elindultunk az állomás felé. Busszal akartuk megtenni a mintegy 15 perces utat, de az pont orrunk előtt ment el, a következő pedig egy óra múlva jött, ezért tehát gyorsan elbúcsúztunk mosonmagyaróvári barátainktól, és vad stoppolásba kezdtünk. Csodák csodájára szinte az első kocsi meg is állt, mint kiderült egy helyi szurkolóbrigád kocsijába ültünk be, akik nagyon rendesek voltak, és az állomásig fuvaroztak bennünket, természetesen közben kitárgyaltuk a meccset velük is. Köszi a fuvart!
Azért az elgondolkodtató, hogy amíg az ellenfél szurkolói így viszonyulnak hozzánk, addig csapatunk vezetője feltételekhez köti a közös utazást, ráadásul olyanhoz, ami nem is igazán rajtunk múlik.
Tizenegy óra körül értünk a keletibe, és ment mindenki, amerre látott.
Jó lenne, ha az utolsó, mindent eldöntő hazai meccsen a Balatonlelle ellen többen lennénk.
Mégegyszer köszönet az Óváriaknak a szurkolásban való segítségért, reméljük jövőre viszonozhatjuk, természetesen az NB-II-ben.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
