Egy szurkolói tornával kezdtük az évet, az Ultras ESMTK vendégei voltunk az Ultras Ikarussal együtt. Mindenki legnagyobb megdöbbenésére nyertünk egy meccset, viszont azt is el kell mondani, hogy megcsíptük a harmadik helyet a háromból.
Ezek után pont került egy régi történet végére /Matondó ügy/, egy szurkolói ankét keretén belül megbeszéltük a csapattal a múlt sérelmeit, illetve az előbb említett dolgot.
Az ankéton az is kiderült, hogy csapatunk egy "külföldi" meccsel kezdi a szezont, azaz a felvidéki Losoncon játszik edzőmeccset. Természetesen a keddi nap ellenére kikerült azért a drapink a kerítésre, hiszen minegy négyen képviseltük a csoportot, de szurkolás helyett leginkább a "fácánok" fogdosásával voltunk elfoglalva. Eredmény: 3-1
A kegyetlen időjárás miatt elmaradt az első két forduló, ezért az első túránk Nagyberkibe vezetett. Ebben a somogyi kis faluban tizenhárman jelentünk meg, és parádézó kapusunknak /Stefán Gabi/ köszönhetőnek, megnyertük a meccset 1-0-ra, és a szurkolásra sem lehetett panasz.
Az első hazai meccs az Ajka elleni volt, simán meg is nyertük, a szurkolás viszont hagyott némi kívánnivalót.
A Paks elleni meccsre sajnos csak ketten utaztunk, szurkolás nem volt.
A következő túra Győrbe vezetett, ide hárman utaztak a brigádból, a meccsre kár szót vesztegetni, hiszen simán kikaptunk, viszont meg kell említeni a győri rendőrök keménykedését. Erről fénykép is készült volna valószinűleg, ha előtte nem maradt volna a vonaton a fényképezőgép...
A második hazai meccsünk a Barcs elleni volt, amit sajnos elveszítettünk, szurkolás itt sem nagyon volt, leginkább az ellenfél négy szurkolójának baromkodásain röhögtünk.
A Felcsút elleni hazai meccsünk sem a szurkolásról fog bevonulni a történelemkönyvekbe, úgy látszik otthon nem nagyon tudunk felpörögni, ráadásul újra kikaptunk, itt már lehetett érezni, hogy keserves tavasz elé nézünk.
A következő fordulóban négyen utaztunk Szombathelyre, és pofátlan módon 1200 FT/ fő összeget akartak kérni a belépőjegyekért. Nem kaptak....A meccs 0-0 lett.
Pár nap múlva majdnem ugyan ide kellett újra visszajönnünk, hiszen Celldömölkre szólította a sorsolás a csapatot. A meccsen egy!!! viking jelent meg, a szurkolásról csak ő tudna mesélni. Az eredmény 1-0 a hazaiaknak.
Csak azért, hogy ne legyen kilóméter hiánya a társaságnak, három nap múlva Hévízre ruccant le a brigád hat fővel, és egy hatalmas szurkolást mutattunk be, persze ami hat embertől elvárható. A vége 1-1.
A következő hazai meccsünkre végre vendégszurkolók érkezése is várható volt, és ennek megfelelően mi is komolyan készültünk a meccsre, ráadásul készítettünk egy 8x10 méteres koreót, amit sikeresen be is mutattunk. A meccset 25-en végigszurkoltuk, de kitett magáért a vendég alakulat, a Brigate Nord is, a meccs pedig döntetlen lett.
Pár nap múlva pótoltuk be a Budakalász elleni elmaradt hazai meccsünket, ami a partjelző ámokfutásáról marad emlékezetes. Eredmény 1-3.
A következő, Siófok elleni meccsünkre 14-en utaztunk le a Balaton partjára, és a tavasz egyik legjobb produkcióját mutattuk be, szinte végigtomboltuk a meccset. Bárcsak a csapat nyújtott volna valami hasonlót, de sajnos nem így volt, hiszen 1-1 lett a vége.
A Dunaújváros elleni hazai meccsen végre nyertünk, de az újságok nem emiatt írtak a meccsünkről, hanem a Kispest-szurkolók megjelenése miatt, akik a csapatuk Dunaújvárosba költöztetése miatt adtak hangot nemtetszésüknek.
Az utolsó idegenbeli meccsünk Gyirmóton volt, hárman vágtunk neki az útnak, az, hogy a végén mégis hatan szurkoltunk, az a mosonmagyaróvári barátainknak köszönhető, tehát a Brigate Nord drapi is ott virított a Viking drapi mellett.
Az utolsó, mindent eldöntő hazai, Balatonlelle elleni meccset a csapat fölényesen 6-0-ra megnyerte, mi pedig megnyugodhattunk, hogy nem estünk ki. Igaz a neheze csak ezután jön, hiszen jelenleg se edzőnk, se csapatunk, legalábbis mi úgy tudjuk, ráadásul a hírek szerint a klub vezetését sem nagyon érdekli a labdarúgócsapat sorsa....
Egy kis adalék a tavaszi meccseinkhez:
A hazai meccseinkre általában becsületesen megvettük a jegyeket.
Az idegenbeliekre viszont a következőképpen jutottunk be:
Kaposvölgye: Erőfölényünket és rábeszélőkészségünket kihasználva
Paks: A rendezők már vártak bennünket, és mint a VIP vendégeket, úgy fogadtak. Köszönjük, nem csak a csapat NB1-es!
Győr-DAC: Itt a kerítésmászás maradt....
Szombathely: Az 1200 forintos jegyárat sokallva a technikai vezetőnk segítségét kértük, aki tette a dolgát, köszi.
Celldömölk: Az egy szem viking, a főbejáraton besétált, senki sem kérdezte, hogy hol a jegye....
Hévíz: Mire leért a brigád, a technikai vezetőnk úgy várt bennünket, hogy mehetünk ingyen a meccsre.
Siófok: A kocsma kerítésén átmászva jutottunk a pályára, amiért a kocsmáros talán még most is duzzog...
Gyirmót: Beültünk a pálya mellett levő kocsmába, majd onnan simán besétáltunk, persze jegy nélkül...
Elmondhatjuk, hogy a nyolc idegenbeli meccsünket mind ingyen tekintettük meg, bízunk a hasonló folytatásban.
Pozitívumként meg kell említeni még a csoporttal kapcsolatban, hogy végre beindult valami élet, a létszámgondok is megoldódni látszódnak, ez biztató a jövőre nézve.
Minden Vikingnek, baráti, és egyéb kis csoportnak, szurkolónak kellemes nyarat és jó pihenést kivánunk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Visszatekintő
Egy szurkolói tornával kezdtük az évet, az Ultras ESMTK vendégei voltunk az Ultras Ikarussal együtt. Mindenki legnagyobb megdöbbenésére nyertünk egy meccset, viszont azt is el kell mondani, hogy megcsíptük a harmadik helyet a háromból.
Az ankéton az is kiderült, hogy csapatunk egy "külföldi" meccsel kezdi a szezont, azaz a felvidéki Losoncon játszik edzőmeccset. Természetesen a keddi nap ellenére kikerült azért a drapink a kerítésre, hiszen minegy négyen képviseltük a csoportot, de szurkolás helyett leginkább a "fácánok" fogdosásával voltunk elfoglalva. Eredmény: 3-1
A kegyetlen időjárás miatt elmaradt az első két forduló, ezért az első túránk Nagyberkibe vezetett. Ebben a somogyi kis faluban tizenhárman jelentünk meg, és parádézó kapusunknak /Stefán Gabi/ köszönhetőnek, megnyertük a meccset 1-0-ra, és a szurkolásra sem lehetett panasz. 
Az első hazai meccs az Ajka elleni volt, simán meg is nyertük, a szurkolás viszont hagyott némi kívánnivalót. 
A Paks elleni meccsre sajnos csak ketten utaztunk, szurkolás nem volt. 
A második hazai meccsünk a Barcs elleni volt, amit sajnos elveszítettünk, szurkolás itt sem nagyon volt, leginkább az ellenfél négy szurkolójának baromkodásain röhögtünk.
A Felcsút elleni hazai meccsünk sem a szurkolásról fog bevonulni a történelemkönyvekbe, úgy látszik otthon nem nagyon tudunk felpörögni, ráadásul újra kikaptunk, itt már lehetett érezni, hogy keserves tavasz elé nézünk. 
A következő fordulóban négyen utaztunk Szombathelyre, és pofátlan módon 1200 FT/ fő összeget akartak kérni a belépőjegyekért. Nem kaptak....A meccs 0-0 lett. 
Csak azért, hogy ne legyen kilóméter hiánya a társaságnak, három nap múlva Hévízre ruccant le a brigád hat fővel, és egy hatalmas szurkolást mutattunk be, persze ami hat embertől elvárható. A vége 1-1. 
A következő hazai meccsünkre végre vendégszurkolók érkezése is várható volt, és ennek megfelelően mi is komolyan készültünk a meccsre, ráadásul készítettünk egy 8x10 méteres koreót, amit sikeresen be is mutattunk. A meccset 25-en végigszurkoltuk, de kitett magáért a vendég alakulat, a Brigate Nord is, a meccs pedig döntetlen lett. 
Pár nap múlva pótoltuk be a Budakalász elleni elmaradt hazai meccsünket, ami a partjelző ámokfutásáról marad emlékezetes. Eredmény 1-3. 
A következő, Siófok elleni meccsünkre 14-en utaztunk le a Balaton partjára, és a tavasz egyik legjobb produkcióját mutattuk be, szinte végigtomboltuk a meccset. Bárcsak a csapat nyújtott volna valami hasonlót, de sajnos nem így volt, hiszen 1-1 lett a vége. 
A Dunaújváros elleni hazai meccsen végre nyertünk, de az újságok nem emiatt írtak a meccsünkről, hanem a Kispest-szurkolók megjelenése miatt, akik a csapatuk Dunaújvárosba költöztetése miatt adtak hangot nemtetszésüknek. 
Az utolsó idegenbeli meccsünk Gyirmóton volt, hárman vágtunk neki az útnak, az, hogy a végén mégis hatan szurkoltunk, az a mosonmagyaróvári barátainknak köszönhető, tehát a Brigate Nord drapi is ott virított a Viking drapi mellett. 
Az utolsó, mindent eldöntő hazai, Balatonlelle elleni meccset a csapat fölényesen 6-0-ra megnyerte, mi pedig megnyugodhattunk, hogy nem estünk ki. Igaz a neheze csak ezután jön, hiszen jelenleg se edzőnk, se csapatunk, legalábbis mi úgy tudjuk, ráadásul a hírek szerint a klub vezetését sem nagyon érdekli a labdarúgócsapat sorsa....
