Mintegy tizenkét fő, ebből 4 erzsébeti ultra és egy Ikás (mindannyiotoknak köszönjük, hogy eljöttetek) képviselte a hazai szineket. A szurkolás az első félidőben a megszokott szinten mozgott, a szünet után azonban a padovai szekció magához ragadta a dobot és megállás nélkül ontotta a szurkoláshoz elengedhetetlen alapzajt, így levegővételnyi szünet nélkül énekeltük végig a második halfot!

A vendégoldalon mintegy húsz váci ultra (DU, DU Budapest) tette tiszteletét a Sport utcában és büszkén viselheti az minden idők legjobb nálunk járt vendégtábora titulusát, hiszen amit nyújtottak, az a világ bármely stadionjában megállná a helyét! Egy dob kíséretében, egy zárt egységet alkotva rendkívül összetett és egységes benyomást keltve, sportszerűen és hangosan énekeltek, tapsoltak és szurkoltak, mely egyenlő erőt képviselő csapatok egygólos meccsén a piros-kékek javára döntötte a mérleg nyelvét. Igaz, góljuk egy vitatható 11-esből született, de mindkét csapat megérdemelte volna a győzelmet, hiszen küzdeniakarásból jelesre vizsgáztak. Soha rosszabb hangulatú meccset!