A mai napon csonka hazánk egyik déli városkájába szólított a csapat szeretete.
Délelőtt 10 óra tájban találkoztunk a megszokott állomáson. Mindössze 3-an vállaltuk a túrát, hogy aznap éjjel nem az ágyunkban, hanem a messzi ismeretlenbe töltjük az éjszakát. Mivel a mérkőzés kezdetekor indulnak az utolsó tömegközlekedési járatók a "hagyma" városából. A jó hangulat adott volt így ekkora létszámban is, mert elég őrültek vagyunk, hogy a semmiből is poént csináljunk! Az első utunk egyből a vendéglátó ipari egység volt, hogy felkészüljünk a közel 6 órás vonatozásra és a kétszeri átszállásra. A hangulatot tetézte hogy egyik jó barátunk egy darabig velünk tartott. Elő is került a boros üveg... A szolnoki állomásig nem is történt túl sok említésre méltó történés. Ott átszállva már éreztük, hogy innentől elég keservesek lesznek a megtett kilométerek. A sör meg vészesen fogyott... Alig vártuk hogy Kunszentmártonba érjünk, mert ott több ideig áll a vonat. A 1. csalódás ott ért, hogy 15 perces körzetben nem lehet italt kapni. Ott állt a brigád sör és cigi nélkül. Hódmezővásárhely volt erre alkalmas állomás, ahol nem is tétováztunk, hogy a hátralevő időben ne maradjon száraz a torkunk. Nagy nehezen beértünk Makó külvárosában, ahol egy MOL kútra lettünk figyelmesek szemlélődve a vonatról. Motor olaj, fagyálló, ablakmosó helyett zsákos krumpli volt kipakolva... :) Mindannyian szakadtunk a röhögéstől. Makóra beérve a szocializmus fogadott minket az állomás előtt. Nem hittem a szememnek Kun Béla nevét viselte a tér. Hihetetlen. Egyes helyeken hogy megáll az idő... Sok jóra nem is számítottunk ezek után. Inkább a sport vendéglőt céloztuk meg. Hamarosan a mérkőzést is kezdődött a drapikat nagy nehezen kiaggattuk a sövényre, és szurkolni kezdtünk. Jöttek is az okos beszólások, amire többnyire röhögéssel vagy néhány frappáns odavetett beszólással reagáltunk. Szünetben a technikai vezetőnket megkérdeztük, hogy ugyan lenne e 3 hely hazafelé a csapat buszán... Döbbenetünkre "majd meglátjuk, nem biztos" választ kaptuk. De hamarosan a röhögés lett úrrá a brigádon mikor a tombola főnyeremény került kihúzásra, amit egy bárány testesített meg.
A csapat is elég gyatra napot fogott ki azért ha már ott voltunk szurkoltunk becsülettel. Amit a meccs végén a csapat nem jutalmazott még egy pacsival sem. Elég borzasztó volt. De beletörődtünk, hogy ott éjszakázunk. Meg is céloztunk a kocsmát, ahol a normálisabb makóiak meghívtak minket 1-1 sörre és gratuláltak nekünk, hogy ennyit képesek vagyunk utazni. Hamarosan a csapat is indult mi kirohantunk a kocsma elé és elkezdtük szidni őket pl." nincs hely a buszon, parasztok nincs hely a buszon" már az egész kocsma minket nézett. Erre a megkaptuk.. "akkor gyertek..."? De sört nem vihettünk... Stb. Azt hiszem többet nem fogunk kérni semmit, ha ezt érdemli egy szurkoló, aki mindenhol ott van, hogy megalázzák... Csak 1 dologért jöttünk velük haza, mert másnap a koreot kellett készíteni.
A hazaút elég esemény mentes volt olyan 1-re érhettük a stadionhoz. Hajnali 3 körül már otthon is voltunk.
Tapasztalatszerzésre jó volt a túra. Meg azért jókat is nevettünk.

.