Tíz év. 120 hónap, 520 hét, 3653 nap, avagy a fociimádók számrendszerében 58.448-szor 90 perc... Ennyi egy évtized... Egy végeláthatatlan korszak. Gondolj csak bele, kedves olvasó, hogy tíz éve ki voltál és ma ki vagy. Hogy akkor ki és mi volt a fontos, hogy akkor mik voltak a céljaid és az álmaid, és hogy most mi után vágysz! Hogy azóta milyen módon gazdagodtál vagy szegényedtél – testben, lélekben, tudásban, emberileg. Szinte hihetetlen, hogy tíz év alatt a mi kis futballvilágunk is mennyit változott! BKV Előre Kft. lett a BKV Előre SC-ből, elbontották a régi északi (állóhelyi) lelátót, a tribünhöz közelebb "húzták" a pályát, rendesen kialakították a vendégszektort, ugyanúgy családias hangulat uralkodik szinte minden meccsen, vendégek kevesen vagy egyáltalán nem érkeznek... Kiestünk a harmadosztályba, majd visszajutottunk, háromszor álltunk a kupadöntő kapujában, de mindháromszor sikeresen megmenekültünk a külföldi túrákra való utazás kényszere elől. Sajnos! Kitünő középhátvédünkből mára edző lett. Sok minden még mindig olyan, mint régen volt. Sok minden soha nem fog megváltozni. De néha nem is baj. Mint csoport sok emlékezetes túrán vagyunk túl és úgy, mint régen, most is a második vonalban vesztegelünk. Számunkra sem felfelé, sem lefelé nem vezet innen út... De nem is kell. Szurkolói szempontból nem árt, minden balhés társaságtól messze lenni és egy bajnoki osztály távolságából szemlélni azt, ami nem nekünk való... A régi szép időkről szinte nosztalgiázni lett volna kedvünk, ha elég öregnek éreztük volna magunkat ehhez. De egyelőre még nem tartunk ott, hogy a hamut is mamunak mondva a "gyerekkori" emlékeinkben kutatva adjuk tovább hitvallásunkká vált szeretetünket e kis kék-sárga klub iránt a gyermekeinknek. Szerencsére még csak régi szép emlékek felidézéséről van szó, amikor régi meccsekről és újabb keletű túrákról beszélgetünk és vitázunk. Majd, amikor 2045-öt írunk és a Sport utcai Olimpiai Aréna pénztárában ujjlenyomattal érvényesített nyugdíjas bérletünkkel felmutatva, az "50 –éves a Viking ´95"-jubileumi sállal a nyakunkban az üvegezett ajtajú lift felé indulunk, hogy azzal szárnyaljunk a második karéjba, ahol az "Öreg Vikingek" szektorában sorra lepacsizzuk a régi jó arcokat és a fél évszázada működő csoport szemben lévő kanyarja felé tekintve megigazítsuk a Viking-márkájú szemüveget az orrunkon, hogy végigmérjük a csordultig telt kék-sárga kanyart, mely előtt az alapvonal teljes hosszában sorakoznak a transzparensek a plexin, ahol az ötvenméteres Viking-drapi mellett az egész Kárpát-medencéből érkezett szekciók fénycsövekkel átitatott, változtatható tartalmú és feliratú, térbeli hatásokkal és frappáns üzenetekkel telehintett zászlajai mellett szemünkbe ugrik az immár négy évtizede létező, anno 1995-ben még kézzel varrott fekete-fehér Viking transzparense is, mely mindig óriási tapsvihar kíséretében kerül ki a nagy drapi mellé... A tizedik szülinapunkat az eredeti dátumhoz képest két héttel későbbre napoltuk el, hogy egy olyan szombati napon, melyen egy vendégtábor megjelenése és egy izgalmakban teli, hangulatos meccs volt borítékolható, ünnepeljük magunkat. A 90 perc során kívántunk a meccs utáni bulira és a közös hétvégére hangolni, melyre természetesen barátainkat is meghívtuk. Sajnos a szövetség valamilyen érthetetlen oknál fogva vasárnapra helyezte át a meccset (Mi köze az NBIB-nek a válogatott izlandi meccséhez?), így barátaink egy része nem tudott eljönni és a meccs utáni bulin maradni, hiszen másnap már dolgoznia kellett... Így csak az Ikarus és a Kecskemét leghűségesebbjei jelentek meg a Tatabánya elleni meccsen. Ráadásul a rossz körülmények még orkánerejű széllel is kiegészültek, ezért a tervezett koreográfia és a füstölés is meghiúsítani látszott, ám végül megint mi győztünk. Ki más? Fennállásunk eddigi legnagyobb produkciója keretében a kezdés előtt egy kék-sárga alapú nagyzászlót húztunk ki, melyen egy vikingfej, alatta, pedig egy római tízest jelképező "X" volt látható, míg a hazai nagy transzparensünk felett mottó gyanánt a "Viking História X"-cím díszelgett. Ehhez jött egy kék és egy sárga füst. A hangulat és a hangerő a hévízi meccset idézte, de talán olyan szempontból jobb is volt annál, hogy egyetlen percig nem lankadtunk, mert ösztönzés és kihívás gyanánt folyamatosan szólt az ének a vendégszektorból. Mi 13-an, a t-bányaiak mintegy 25-en teremtettek jó hangulatot, amely a fedett lelátó árnyékában rohangáló futballistákra is jó hatással volt, hiszen egy látványos és élvezetes meccsen 2-2-es döntetlent elérve jó játékkal pontot raboltunk a bajnokcsapattól. A második félidő elején konfetti esővel és kétrudas zászlóinkból álló bemutatóval köszöntöttük a kedvenceinket, majd folytattuk az első félidőben nyújtott lelátói produkciót. Igazi futballünnep volt! Kár, hogy véget ér(t) a szezon, mert mostanra felfutottunk egy jó szintre és ezt jó lenne kiépíteni, szilárdítani, mélyíteni, valamint a REAC elleni meccsre és a következő szezonra valamilyen módon átmenteni, hogy egy nem is olyan távoli szép napon valóban katlanná váljon a Sport utcai stadion, de legalább is a "V-lelátó", a Viking törzshelye