Cser Ferenc és Darai Lajos előadásvázlata a Magyarok VII. Világkongresszusára
A magyar ókor kutatást a magyar reneszánsz indította el. Ekkor egyesítette az addig pogánynak tekintett és ezért megtagadott népi felfogást és az attól független eredetű hatalom származási elképzeléseit. A kárpát-medencei magyar eredet és folytonosság elképzelésével ezt haladjuk meg. Módszertanilag ezzel az elképzeléssel különbséget tehetünk az ókor egyetemes emberiségtörténeti eseményei, valamint őstörténetünk között. Ennek következménye, hogy későbbi kettős társadalmunk népi műveltségének eredete a Kárpát-medencéhez kötődik, és a második, az ú.n. hatalmi ág származhat a sztyeppei környezetből. A magyarság őstörténetének ismeretéhez minden részlet ismerete szükséges, ámde a műveltséget folytató emberek döntő többségét a kárpát-medencei eredetű magyarság alkotja. Ennek az összetevőnek a mellérendelő felfogása és műveltsége határozza meg a későbbi kettős társadalom jellemzőit, köztük a Szent Korona Tanban megtestesülő alkotmányos értékrendet. A későbbi hódítók műveltsége és társadalmi hatása ennek kiegészítő része csupán. A XX. század második fele igen gazdag régészeti eredményei a korábbi – főleg XIX. századi – eredmények számos feltételezését megsemmisítették. A sztyeppe alapnépessége ezért hát még az ókorhoz tartozik és ennek teremtménye a kurgán műveltségre alapozódó szkíta műveltség, amelynek jellegzetességei a magyar műveltségben nem tükröződnek.
Így az ókort elemezve a hunoknál valójában be kell fejeznünk vizsgálatainkat. Az utánuk következő középkori államalakulatokat a magyarral ötvöződött hatalmi elit hozta létre és tartotta fenn évszázadokon át az idővel táguló környezet támadásainak kereszttüzében. Ahogyan az első, ú.n. honfoglalás kori háborúkat is megtanultuk kivédeni, ugyanúgy meg fogjuk tanulni a mai, immár világméretűre kiterjedő támadások elleni védekezést is. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
