Gyimóthy Gábor,
Nyelvlecke
című verse nyomán,
mintegy folytatásaként...
Székesfehérvár, 2008. II. 7.
Dr. Boór Ferenc
Óh, Istenem, lépre mentem,
Gábor verse ihletett
Megtoldanom még ötvennel
A Gyimóthy-leletet!
Hisz', aki jön, az sem marad,
Helyben az sem toporog,
Az is lépked, ki felénk tart,
S ettől még nem kavarog.
Nem közeleg, aki hátrál,
Még csak nem is támolyog,
Térül, s fordul, aki mászkál,
Nem kóricál, nem bolyong.
Távozik, ki útnak ered,
Csetlik-botlik a diák,
Ám, ha ballag, nem tévelyeg,
Elkíséri a család.
Nem üldöz még, aki követ,
Sőt, olykor lemaradoz’,
S aki trappol, vagy menetel,
Az sem éppen rohamoz.
Bandukol a juhász, s nyája
Árkon-bokron bucskázik,
Cammog léha nagy kutyája,
Míg a kisebb cikázik.
Úgy cirkál a jószág körül,
Hogyha egy elcsámborog,
Odapattan, mögékerül,
Nyomban visszabukdácsol.
Szépapánk még térdig gázolt,
Ha átkelt a vizeken,
Hegyre hágott és barangolt
Napokig, nem a "NET"-en.
Látott rókát ólálkodni,
Mikor rosszban sántikált,
S mire kész volt iramodni,
Bottal üthette nyomát.
Nem adta fel, került egyet,
Erdőn-mezőn nézett szét.
Az?! Eliszkolt, nem szökdécselt,
Nyoma veszett, eltűnt rég.
Szépunokája kutyagol,
Nem űz medvét, talpal csak,
Besorol, majd araszol,
Csiszeg-csoszog, oldalaz.
Folyósokon csámpázik, míg
Irodák közt kevereg,
Téblábol csak, betoppanni
Váratlanul úgysem mer.
Csak a magyar nyelvben iran,
Áramlik a "lódul" szó?
Vallon, flamand, rőt aleman,
Ezt fordítsd le: "gyí te ló"!
Tessék! Ötven kifejezés,
Vagy több, s mennyi kimaradt;
Sirül, hőköl, farol, benéz,
Elillan ... és látogat!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
