Szeress! Akarom, hogy szeress,
mert úgy érdemlem.
Mint fiadat, lányodat,
úgy ölelj - mert az vagyok.
Fiad, ki nemzettem,
lányod, ki megszültem
édes gyermeked.
Vagyok völgyed, hegyed
tortáján egy szelet –
pipacsos meződ, s
tavaszi kikeleted.
Folyód, patakod
áramában víz és a vér,
erdeid ősi gyökeréből
kelt hajtás, mi érted él.
Akarom, hogy szeress,
mert megérdemlem!
Vagyok termőfölded,
aranyszínű gabonád
kenyeret kínálni az
éhezőknek - nem „ciánt”.
Vagyok reményed,
mikor lehajtod fejed,
mert elfogyott hited,
s magára hagyott
testvér, szomszéd, barát,
s már annyiszor
az egész világ.
Tekints reám,
itt vagyok!
Ölelj magadhoz,
drága Hazám!