Néhány kiemelés az MTA RI munkatársainak kutatásait bemutató anyagból - némi kommentárral:
Késő rézkor: badeni kultúra (péceli - TI)
"Folyamatosan gyűjti a kultúra magyarországi lelőhelyeit a hozzáférhető forrásokból (elsősorban a szakirodalomból, helytörténeti irodalomból, múzeumi leltárkönyvekből stb.). Ennek eredményeként Banner János 1956-ban megjelent monográfiájában szereplő 314 magyarországi lelőhellyel szemben ma már mintegy 2000 lelőhely regisztrálható..."
A Kárpát-medence kora bronzkori problémái a Makó-Kosihy-Čaka és a Somogyvár-Vinkovci-kultúra időszakában
"A kora bronzkor időszaka jelenleg egyike a régészet legérdekesebb és legintenzívebben kutatott kutatási területeinek, különös tekintettel a kronológiai rendszerek összehasonlító vizsgálatára. A Kárpát-medence, földrajzi fekvéséből adódóan, régészeti szempontból kulcsfontosságú szerepet tölt be a térség történetében... Az 1996-ban megkezdett kutatások eredményeként készülő összefoglalás számos régi, múzeumi raktárakban található lelet újraközlésével és több újabb, mindezidáig nem közölt leletanyag, továbbá a szakirodalomból megismerhető leletegyüttesek segítségével a magyarországi kora bronzkor 1-2. időszakának vizsgálatát vállalta... A további kutatások alapján a Somogy megyéből ismert kora bronzkori lelőhelyek száma a korábbi 8-ról a múzeumi gyűjtemények és terepbejárási anyagok újbóli átvizsgálásával 48-ra emelkedett... Hasonló jelenséggel találkozhatunk Tolna és Vas megyékben is, továbbá a Duna-Tisza köz déli részén, mely a kutatás számára mindezidáig fehér folt maradt."
Oross Krisztián
A Kárpát-medence újkőkori és rézkori régészete
"Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő lelőhelyen 2000 őszén kezdődtek megelőző régészeti feltárások. Az öt ásatás során összesen kb. tíz hektár vált ismertté az újkőkori település területéből. A neolit épületek nyomai olyan jó állapotban maradtak fenn, hogy 48 oszlopszerkezetes ház pontos helye már az ásatások ideje alatt, a telepszerkezet részletes elemzésének megkezdése előtt azonosítható volt. Ismertté vált továbbá 43 újkőkori temetkezés és a telep déli részén egy újkőkori sáncárok közel 160 m hosszú szakasza több bejárattal. A kerámia leletanyagban megtalálhatók a közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrájának idősebb szakaszára jellemző edények, valamint a kultúra fiatalabb szakaszára keltezhető keszthelyi csoportnak és zselizi fázisnak jellegzetes leletanyaga is."
Kiss Viktória
A dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája
"Az említett kerámiát használó nép a Dunántúl egészén - a mai Vas és Zala megyék illetve Fejér és Pest megye keleti része kivételével - elterjedt; időben a középső bronzkor kezdetétől a korszak végéig élt. Nevét kerámiájáról nyerte, melynek jellegzetessége, hogy az edény felületébe karcolt díszítéseket kiégetés után fehér mésszel töltötte ki a fazekas."
Jellemző "hivatalos" felfogás: új kerámia=új népesség. De vajon hová lett az előző? Régebben erre az volt a válasz, hogy az új kerámia népessége nyilván kiirtotta a korábbit. Ám a korábbi kultúra egyéb jellemzői (karcolt vonaldísz, paticsfalas építkezés, talpcsöves tál, stb.,) változatlanul megmaradtak, népcseréről tehát a valóságban szó sincs. Csak a karcolt vonaldísz továbbfejlesztéséről beszélhetünk. Nem a népesség változott meg, csak a kultúra. Ezen az alapon egyébként ma azt mondhatnánk, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedekben felváltotta a Trabant kultúra népét a Suzuki kultúra népe. De mint ahogy az autók nem változtatták meg a népességet, úgy annak idején a kerámiák sem tették ugyanezt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
