Anne de Noailles
Baba 2005.02.23. 21:06
Ha egyszer meghalok, e könyv hirdesse majd: szívből szerettem én az örömöt s a dalt, - hadd lássa a jövő, hadd mondja el az ének: mily kedves volt nekem e víg világ, az élet.
A munkás rétet és tanyát figyeltem én a négyszer változó esztendő ütemén, mert szép a föld, a víz s a láng, ha égbe reszket, szép mindenütt, de benn, lelkemben ott a legszebb.
Elmondtam mind, amit éreztem s láttam itt, nem félte szívem az igazság láncait, oly szerelem lakott szivemben, oly tüzesség, méltó, hogy néha még holtában is szeressék, s egy ifju egykoron, olvasván versemet, érezze, hogy szive megdobban, megremeg, és hús-vér asszonyát, az élőt, elfelejtve, csak engem hívjon és öleljen át a lelke...
|