Rilke
Baba 2005.02.23. 21:14
Ó, mióta ismerlek, hogy árad testem, s benne-hogy virúl a csont; frissebb lettem, járásom sudárabb, mert te vársz ma rám: ki vagy te, mondd?
Nézd, hogy újulok, mindent feledtem, mint levél lehullt, mi régi volt. S csillagként ragyog fel majd felettem a mosoly, mely rajtad bujdokolt. S mindaz, gyermekéveim ködébül, mely mint víz ragyog s még névtelen, rólad kap nevet, az oltár épül,rajta izzó hajzatod sötétül, s melled fénylik, mint az értelem.
|