Nem is/merem...
Messzire visz az idő,
lemossa végtelen
porát ostoba képemről,
s távolba hajít
- szót nem ejt évekről.
A szél is rajtam nevet,
nemcsak te,
ajkamra szelídül,
s mosolya,miközben
szemembe kerül sara,
'jaj nékem'-en derül.
Döbbenet – formát ölt,
s tőlem ered,
sőt,mi több,szégyenfolt;
agyam helyén nem volt
tér,s nem t'om ,miért
nem volt;
esztelenül üres,halálba
éled,mint teliholdja,
mindig holt,
s nem ismerem;
ó,én balga,fejem falba
verem - megismerni
nem is merem!
|