Életútja

Lotz János 1913-ban született az Amerika Egyesült Államokban, egy Somogyvámosról kivándorolt földműves család gyermekeként.

Rövid életéből 16 évet töltött Magyarországon, és ennek a felét a bonyhádi gimnáziumban. 1973-ban, Washingtonban hunyt el.
7 éves volt, amikor szülei úgy döntöttek, hogy hazaköltöznek Amerikából. Böhm Sándor, somogyvámosi tanító közbenjárásának köszönhetően, az akkor már 3 nyelven beszélő, éles eszű János, tandíjmentesen tanulhatott a bonyhádi gimnáziumban.

Az iskola több mint 200 éves történetének egyik legkiválóbb tanulója volt. Kitűnő érettségi után Budapestre ment egyetemre, ahol magyar-német-angol tanárszakon folytatta tanulmányait.
19 évesen megjelent első nyelvészeti tanulmánya. 1935-ben egyetemi ösztöndíjjal Stockholmba került, ahol 1 évvel később már a Királyi Magyar Intézet igazgatója lett.

1942-ben kinevezték egyetemi tanárnak a svéd fővárosban, 1947-től pedig New Yorkban, a Columbia egyetemen volt vendégtanár.

1949-ben az összehasonlító nyelvészet professzora, 1953-tól a nyelvészeti kutatások központjának igazgatója. 1967-től Washingtonban az interkontinentális nyelvoktató intézet vezetője, nyelvészeti világkongresszusok előadója, szervezője, elnöke.

Túlhajszolt életvitelében szívpanaszai egyre ismétlődtek, míg végül 1973 augusztusában bekövetkezett szívrohama lezárta gazdag életművét.
Bár a sírja tőlünk sok ezer km-re található, büszkén mondhatjuk, hogy Lotz János, a nyelvtudományok zsenije, - hacsak kis részben is -, de bonyhádi volt!