Ökoházak

Beadandó-

Humán infrastruktúra tantárgyból

Itt található a dolgoatomban a fennti kép! 

Ökoházak

Az ökoház elnevezés alapfeltétele a gyönyörű érintetlen természeti környezettel való szoros együttélés és a természetes eredetű építőanyagok felhasználása.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a XXI. század elején az egyik legfontosabb tényező az emberhez méltó környezet, a harmonikus együttlét a természettel, a tiszta levegő.
A Budakeszi úton közel 400 méter magasságban egy kis erdei tisztáson már-már szerkezetkész állapotban áll egy lakóépület, amely rövidesen mintaként szolgálhat a hazai hasonló építkezésekhez.
Az itt felhasznált építőanyagok természetes eredetűek. Falazásra, homlokzatburkolásra égetett anyagot használnak, a falburkolatok pedig indonéziából származó egzotikus fafajtából készülnek. A többi belső építészeti burkolóanyag jellemzően gránit, márvány, indiai onix és lélegző festékek. Az ember természetes környezetét szolgálja továbbá a szinte tökéletesen hangszigetelő tégla is.
A budai hegyek között elbújó építmény nem csupán természetes anyagaival, hanem egyszersmid a benne lakók kiszolgálásával bizonyítja különlegességét.
A ház központját jelentő sokfunkciós hallból a lakók szinte helyben intézhetik ügyeiket, bonyolíthatják bankügyeiket, innen mehetnek a fitnessterembe a squashpályára, a hideg és a meleg medencés uszodába, illetve a férfi és női szaunába. Szintén a hallból nyílik majd a két rendezvényterem, házi kápolna, a könyvtárszoba, a biliárdszalon, sőt még a természetgyógyászati centrum is.
Az épületnek saját 12 fokos hűtést biztosító borospincéje is lesz, ahol a lakók saját rekeszeikben tárolhatják akár a legkülönlegesebb italaikat is. A boltíves pincét 1867-es eredetű téglákból falazzák. A központi hall igényességét jellemzi az a melegházi funkció, amelyben akár trópusi növények is lélegezhetnek, és amelyet hangulatos csobogók rejtett világítással tesznek még látványosabbá. A 24 órás külső-belső biztonsági szolgálat és a videokamerás térfigyelő rendszer az itt élők nyugalmának egyik záloga, de az építők még arra is gondoltak, hogy szelektív szemétgyűjtővel és helyi hulladék-feldolgozóval az itt élők egészséges életmódját szolgálják. A ház körüli egyedi tervezése kerti tavakkal, kis vízesésekkel tarkítva nemcsak a szemet gyönyörködtetik majd, de még nagy sétákra is csábítanak. A szintkülönbségekből adódó, és az idősebbeknek esetleg problémát jelentő terep sétányainak bebarangolásához kis villany golfmobilok állnak a lakók, vagy idősebb vendégeik rendelkezésére.
Természetesen lesz itt felszerelt gyerekjátszótér, sőt még római oszlopokkal övezett Fórum is, ahol hétvégéken árusok kínálják portékáikat.
Az ötletgazda, a létesítményt megálmodó Ökocentrum Rt., a legmagasabb színvonalú kivitelezéssel egy újfajta életnívó megvalósítását szolgálja. Az év végére elkészülő lakópark mindössze 15 percre van autóval a belvárostól.
A főváros tüdejében, a Budakeszi Vadaspark szomszédságában elhelyezkedő területen közel száz lakásban élhetik majd ezt a minőségi életmódot, az ideköltözők. S hogy mindez ne csak egy reklámízű bemutatkozás legyen megkérdeztünk három neves személyiséget, hogy mi a véleménye az ÖKOLAKÓPARKRÓL:

Bio-házak
2002.08.06.

„Vissza a természethez!” - kívánjuk sokan, amikor aszfaltozott, körbebetonozott, műanyagokkal és festékekkel teli környezetünkben, vagy még rosszabb: lakásunkban közérzetünk nem a legjobb. Ideális esetben az otthon ölelő, meleg fészek. De képes-e ezt nyújtani a „minden igényt kielégítő” modern technika? Milyen ma, a XXI. század elején a több ezer éves múltra vissza-tekintő dombház és a hagyományos sárház?

Hegedűs Zsolt építész alternatív módon építi házait: földbe vájja, majd a falakat dombbal takarja le. Az alapokat terméskőből, a falakat bontott téglából húzza fel. A kisméretű téglának köszönhetően a falak görbíthetők, szabadon formálhatók. A tető nádból készül. Ha kívülről nézzük, nem is látszik több a házból csak a teteje és körben a jókora ablakok. A belső tér meglehetősen tágas, mozgalmas és görbülő. Mentes minden szöglettől, saroktól. Az ablakok az égre nyílnak, a csillagokkal való kapcsolatot hivatottak szimbolizálni. Így a helyiségek egész nap fürdenek a fényben.

A fürdőszobába tölgyfakád és mosdó kerül, a hideg, csillogó burkolat helyett pedig magas gyantatartalmú vörös fenyőburkolat. A padlóra viasszal kezelt hódfarkú cserepeket helyeznek. A megszokott vízöblítéses vécé helyett - mellékesen rendkívül pazarló - száraz komposztáló toalettet képzel a tervező. A pincébe magas, száraz hőfokon működő átszellőző tartályokat helyeznek, így három év alatt erdei földszagú humusz keletkezik a hulladékból, majd vissza-kerül a természetbe. A szürke szennyvizet nádasban tisztítják. A tiszta vizet szivattyúval az ásott kútból nyerik. A mesterséges világítást a jól megválasztott helyekre szerelt, takarékos izzók adják, egyébként meg az a legjobb, ha az ember életmenetét a külső, természetes fényekhez alakítja.

A téli hidegben a fűtést napkollektor szolgáltatja, amikor még a nap sem süt, akkor a fafűtéses kályha melegíti a házat és a vizet. És persze számolhatunk a tégla, a terméskő és a vastag földréteg jó hő megtartó képességével is.
A ház centrumában a konyha helyezkedik el, közepén kemence vagy füsternyős nyitott tűzhely és egy hatalmas faasztal. A tetőtérben kap helyet a dolgozószoba, egyben a legvilágosabb helyiség.

Mezei Sándor építész, kivitelező házai a legegyszerűbb és legkönnyebben hozzáférhető anyagból, a sárból készülnek. A többféle technológia közül ő az agyagot a fával kombinálja. Az ugyancsak hagyományos alapokra favázat húznak, majd ezt vályoggal bélelik. Amikor a tető és a födém is a helyére került a vázat kitöltik fűszármazékokkal és náddal kevert agyaggal.

Az épületet alaprajz, elrendezés és komfortszint tekintetében is a mai ember igényeihez alakítja. Házai kívülről nézve nem különböznek a megszokott formájúaktól. Az eltérések belül vannak és az anyagban. A meleget forrólevegős adapter adja, a belső tereket fa borítja, a tartóoszlop gömb akácfa, amit náddal, sárral borítottak és lemeszeltek. Az északi falakat lefutó tető óvja a széltől, hidegtől, a déli fal nyitott. Besüt, melegíti a nap ezért nevezik fényháznak is. A házak anyaga az építészbiológusok szerint hiper intelligenciát hordoz: mindent tud, amit tudnia kell. Például automatikus klímával rendelkezik: nyáron hűvös, télen meleg. Játszik a párával. Ha lecsapódik a pára hőt ad le, ha elpárolog, hőt von el. Együtt lélegzik, él lakóival. Életvíz van benne, ami hozza-viszi az információt.

A megrendelő kérésének megfelelően központi, faelgázosítós, betétes cserépkályhát vagy kemencét építenek, de padlófűtést soha nem alkalmaznak. A fürdőszoba falait meszelik, vízbázisú szelíd anyagokkal kezelik, lenolajjal kenik és csempét csak oda tesznek, ahová feltétlenül szükséges. A padló égetett cserép, hajópadló vagy parketta, a szőnyegpadló és a pvc alkalmazása kizárt.

A tető lehet nád, zsúp vagy fazsindely, égetett cserép, de például a bitumenes megoldást már kevésbé ajánlják a fém-lemezről vagy hullámpaláról nem is beszélve. Annál természetesebb, minél több olyan anyagot használnak, ami a kör-nyéken honos. Fő szempont a ház és a környezet harmóniája.
Az ökofalvakban nem egy előre meghatározott beépítési vonal szerint alakítják az utcákat, hanem úgy, ahogy a terület és a ház megkívánja. Ettől lesz kellemesen intim és zárt, amiben a lakók is jól érzik magukat. Az építész szerint ma csak az építészbiológus előzetes vizsgálata után lenne szabad építkezni. Meg kellene mérni, hogy merre mennek a földáramok és vízerek, hol, mekkora a földsugárzás és ennek megfelelően kijelölni a házak helyét.
Az árakat tekintve egy dombház négyzetmétere nagyjából annyiból jön ki, mint egy átlagos házé, a sárháznál a kulcsrakész állapothoz 120 ezer forint per négyzetméter árral érdemes kalkulálni. Viszont mindkét esetben több időre, odafigyelésre és főként türelemre van szükség. Csakhogy ezek a házak élnek, folyamatos törődést igényelnek, igazi tagjai a családnak. Klasszikus értelemben vett otthonok.

Az egészséges ház

25 évvel ezelőtt a lakáson belüli levegő minősége nem volt probléma. Ma már a sok allergia jelzi a gondokat.
Hol kereshetők az okok:
• Az ipar 70000-nél több fajta vegyszert használ. Keveset tudunk hatásukról, még kevesebbet arról hogyan hatnak együtt ránk.
• Az energiatakarékosság arra ösztönöz minket, hogy minél jobban szigeteljük el lakásunkat a külvilágtól. A különböző anyagok gyártása során használt vegyszerek azonban a használatuk közben is párolog ki ezekből. Tehát a rendszeres levegőcsere fontos lenne, de ezekben a lakásokban ez csak ventillátorok segítségével oldható meg. De a ventillátorok használata nem terjedt el.
• Az új kényelmi elvárásaink megterhelik a házat. Napi fürdés, szárítás miatt párásabb a levegőnk. Az egységes hőmérséklet (központi fűtés) miatt nagyobb a kültéri és belső hőmérséklet különbsége a lakást határoló felületekben. Ez könnyen vezethet egészségre káros penészedéshez.

Hogyan reagálhatunk?
Új ipari megodlásokat vetünk be. A lakáson belül kevés vegyszert használunk és a lakás burkolatát jól lezárjuk a külvilághoz képest (hőcserélős programozható ventilátor)

A másik megközelítés igyekszik a házat úgy tervezni, hogy kertjével együtt megfeleljen a helyi éghajlatnak. A házépítéshez olyan természetes vagy nem-mérgező anyagokat használ, amelyek a levegőt és párát átengedik magukon. Ebben az esetben a házat a harmadik bőrünkként tekintjük (a ruha a második) amelynél elősegítjük hogy kölcsönhatásban legyen környezetünkkel. Ezt a megközelítést a Bau-biologie-nak nevezhetjük. Alapgondolata, hogy az ember része a természetnek és nem független tőle. A lakás tervezésekor így figyelembe lehet venni a fentieken túl egyéb szempontokat is, pl: a föld energiái, kerülni a káros elektromágneses tereket, a fények és színek előnyei….

Mindezek fényében furcsa, hogy a természetes építőanyagokat a ’fejlett’ világban gyanakodva nézik. (a természetesebben élő társadalmakban ez nincs így.) A régészeti leletek azt mutatják hogy az emberek mindig természetes anyagokkal vették magukat körül, ma jobban bízunk a minősítő intézmények által bevizsgált ipari termékekben.
A természetes építkezés összhangot keres az energiatakarékosság, egészség és környezetvédelem szempontjai között.

Természetes építkezés

Ide tartozik az az építési módszer, amely a társadalmi és környezeti fenntarthatóságot tartja szem előtt. Belátja, hogy miközben egészséges, szép, kényelmes, jó hangulatú otthont építünk, minél kevésbé szabad átalakítani a környezetünket. Érvényes ez az építkezés, lakáshasználat és épület lebontás egész folyamatára.

Azokat a módszerek helyezzük előtérbe, amelyek egyszerűek, helyi és megújuló anyagokat igényelnek. Ezek jellemzően munkaigényesek, igénylik a kreativitást, szemben a nagy beruházást, csúcs technológiát, speciális szakértelmet igénylő építési technikákkal szemben.

A természetes építkezés alapvetően helyi dolog. Nincsenek általános helyes utak. Minden attól függ, hogy adott helyszínen a föld, az éghajlat, a környezet mit kínál, az építkező és a lakás használója mit szeretne.
A legszerencsésebb az, ha a tervező, a kivitelező, a tulajdonos és a lakás használója ugyanaz a személy.
Az ilyen építkezés embert gazdagító folyamat, mert mindenki megtapasztalja, hogy némi tanulással és erőfeszítéssel képes saját házát felépíteni.

A természetes építkezés nem új. A Föld nagy részén még ma is ez a jellemző. Az ipari forradalomig Európában is ez volt a norma. Tekinthetjük úgy, hogy a mai építőipar, amely hatalmas beruházásokat igényel, rengeteg energiát használ, a nyersanyagokat pocsékolja, rengeteg mérget termel, és megnehezíti az építkezéshez szükséges információkhoz való hozzáférést, ez csak egy kitérő az emberiség történelmében.

A modern építőipar áldozatai:
• A világ legnagyobb környezetpusztítását az energiatermelés okozza (kőolaj, szén, atom, vízi erőmű). Mivel a modern építőanyagok energiaigényesek (alumínium, vas, cement, tégla, üveg…) és a szállításuk is az, közvetve felelősek nagy környezeti károkért.
• Aki volt már műanyagot, pozdorját vagy felvágottat gyártó üzemben, lehet hogy olyan élményeket szerez a szagokról, zajokról, rezgésekről, a folyamtokról, ami arra készteti, keressen alternatívát az ilyen termékek helyett.
• A jóérzésű emberek fákat ültetnek kertjükben és gondozzák azokat. Gondolunk-e arra, hogy a fatelepen vásárolt gerenda valószínűleg tarvágás után került ide. Valahol újabb sok évtizedes sebet okozott.
Mi lenne, ha egy közeli erdőből kivágnánk néhány jól kiválasztott fát, helyben felfűrészelnénk és abból építkeznénk. Az erdő mindenesetre élne tovább.
• Úgy érezheti valaki, hogy piszkos munka vályogot vetni. De milyen látvány a bánya, a gyár, a sztráda, a kamion amelyeket helyettesíteni tudunk vele? A természet nagyon ügyesen gyógyítja a kis sebeket. A vályoggödör helyén lehet egy kis tó.
• Tudjuk, hogy a formaldehyde alapú ragasztók, a pvc, a festékek, az azbeszt, az üvegszövet mennyi betegséget okoz. Használjuk?
• Az érzelmi egészségünkre hogyan hat a sok derékszög, sima csillogó felület, uniformizáltság. Nem hiányoznak a formák, színek, szagok, hangok, különböző felületek?
• Bár megtanították nekünk, hogy keressük az újat, a csillogót, pontosan kidolgozottat, mégis titkon nagyra értékeljük a kézzel készített, manufaktúrás tárgyakat.
• Azt is megtanultuk, hogy a házépítés külön szakma. A mi dolgunk az, hogy a főállásos munkánkat végezzük, pénzt keressünk és megfizessük másokat akik építenek nekünk hajlékot. De lehet, hogy nem szeretünk azért dolgozni, hogy pénzt keressünk és az sem szereti a munkáját aki a mi házunkat építi. Elképzelhető, hogy sokat tudnánk dolgozni egyszerű anyagokból épülő, a szokásosnál kisebb méretű és egyszerűbb házunkon. Ez a munka örömet adna? Olcsóbb lenne a ház? Inkább rólunk szólna a ház?
• Sejthetjük, hogy a természet része vagyunk. Jobban átérezhető ez, ha saját zöldséget nevelünk, ha saját ürülékünket visszajutatjuk a körfolyamatba komposzt és trágya formájában, ha a házunkat a nap járását figyelembe véve tájoljuk?
• Arra van valóban szükségünk, hogy legyen 800m2 területünk, magas kerítés, zöld pázsit, dupla garázs távirányítóval, sárga házunk, parabolaantennánk, riasztónk ami az őrző védő szolgálathoz be van kötve? A házak, kertek, kocsik, szomszédok hasonlóak.
• Ha az üvegházhatás fenyegeti az életünket, akkor a házakról nem csak azt kell tudnunk, hogy mennyibe kerülnek Euróban, hanem hogy hány tonna széndioxidot bocsátottak ki míg felépítették és fognak előreláthatóan kibocsátani 50 éves élettartamuk alatt. Felelős döntésünkhöz ez is kell.

MILYEN A JÓ LAKÓHÁZ?

Nincs könnyű dolga annak, aki manapság házat szeretne építeni. Számtalan technológia, anyag, és kivitelező közül kell választania. Míg a legtöbb hétköznapi használati eszközhöz vaskos ismertetőt, használati utasítást kapunk vásárláskor, egy életre szóló (ráadásul több tízmilliós értékről szóló) döntést úgy hozunk meg, hogy szinte egyáltalán nem rendelkezünk ismeretekkel arról, hogyan is működik az épület, és milyen hatással van ránk, ill. környezetünkre.

Ahhoz, hogy egy ház hosszú távon megfelelő otthont biztosítson lakóinak, nagyon sok követelménynek kell megfelelnie. Természetesen nincs minden szempontból tökéletes lakóház, mégis szeretném felhívni a figyelmet néhány fontos szempontra, amelyekre általában nem gondolunk, és amelyeknek vizsgálata segíthet minket abban, hogy a majdan elkészülő otthonunk valóban egy meleg, biztonságos és egészséges otthon legyen.

Kulcsfontosságú kérdés a tervezés folyamata, hiszen ekkor dől el, hogy a majdani épület mennyire felel majd meg a lakók igényeinek. Gondoljuk csak meg, hogy a házát általában mindenki egy életre építi, ezért érdemes azt úgy megtervezni, hogy az a lehető legjobban idomuljon életviteli szokásainkhoz, vagyis kényelmes legyen.
A helyi adottságokat megvizsgálva, fontos úgy tervezni az épületet, hogy képes legyen befogadni a felhasználható megújuló energiaforrásokat mind passzív, mind aktív eszközökkel. Ha az építkezéskor nem is kerül tőke a beruházásra, hagyjuk szabadon a lehetőséget. Ebben a fázisban van lehetőség az alacsony energiaigény kialakítására, ne feledjük: a fel nem használt energia a legolcsóbb és a leginkább környezetkímélő.
A környezet szempontjából lényeges az épület tájba illesztése is, amelynek során az épület és a táj közötti harmónia nyilvánul meg a helyi építési szokásokat követő építőanyag, szerkezeti elemek és motívumok használatában.

A felhasznált építőanyagok kiválasztásakor érdemes gondosan eljárni a saját és környezetünk egészsége érdekében. Mindig törekedjünk a lehető legegyszerűbb és legtermészetesebb anyagokat előnyben részesíteni -, mint pl. agyag, kő, fa, stb. - , mert ezeknek nincs a szervezetre káros anyagkipárolgásuk, valamint előállításuk során nem, vagy csak kis mértékben károsítják a környezetet. Mielőtt a vonzó modern, divatos, "öko"- megoldásokat választjuk, próbáljuk meg elképzelni, hogy amíg az alapanyagból késztermék lett, a technológia mekkora környezetkárosítást okozott, és mennyi energia befektetést igényelt, aminek előállítása szintén környezetterhelést vonz maga után. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb ma használt építőanyag "egyszerhasználatos", vagyis előbb-utóbb szemét lesz belőle, míg a természetes anyagok képesek lebomlani és/vagy megújulni. A legjobb, ha a helyben rendelkezésre álló/termelődő anyagokat használjuk fel, hisz ekkor nem merülnek fel jelentős szállítási költségek, s ráadásul még a helyi gazdaságot is támogatjuk. Már azzal is sokat teszünk környezetünk védelmében, ha használt, de még használható építőanyagot (nyílászárót, faanyagot, cserepet) alkalmazunk, hisz így nem pazarlunk feleslegesen energiát és újabb nyersanyagokat.

Cikk:

Természetes növényi alapanyagok felhasználásával épült, burkolótégla vázas ökoházat mutattak be nemrég Székesfehérvárott, a Fehérvári Téglaipari Kft.-nél; a szalmából, len-, kender- és gabonaextrudátumból készült hang- és zajszigetelő lapok felhasználásával emelt épület az Európai Unió által támogatott projekt keretében készült el.

Az ökológiai hangszigetelő anyagok előállítását szolgáló programban négy - magyar, német és osztrák - vállalkozás, valamint két felsőoktatási intézmény, a bernburgi Anhalti Főiskola és a Bécsi Műszaki Egyetem vett részt.

A program keretében az Anhalti Főiskola az alapanyagok felhasználási lehetőségeit és az adalékszerek hatását számon tartó adatbankot létesített, a Bécsi Műszaki Egyetem az előállított termékek hangszigetelési, tűzvédelmi tulajdonságait és a gombásodással szembeni ellenálló képességét értékelte.

HAGYOMÁNYOK ÚJRAÉLESZTÉSE AZ ÉPÍTÉSZETBEN -
TERMÉSZETES KÖRNYEZETÜNKÉRT

A múlt században megjelent számos építőanyag közül egyesek beváltak, másokról azt mondhatjuk, hogy nem volt elég, ha a laboratóriumban történt "faggatásukkor" megfeleltek.
"Vizsgáztatásukhoz" több évtizedre lett volna szükség, hogy "bizonyítványt" kaphassanak (ld. pl. a kohósalak építőanyagként még most is befejezetlen történetét!)

Mindig korszerű igényeket jelentettek azok a követelmények, amelyeket egyre nagyobb mértékben vagyunk kénytelenek kielégíteni: a gazdaságosság, a környezetvédelem - ezeken belül az újrahasznosíthatóság-, az élettani hatások figyelembe vétele, és még lehetne folytatni a sort. A helyi értékek megóvása nem életbevágó dolog ugyan, de velük mi leszünk és szűkebb vagy tágabb környezetünk lesz gazdagabb. A környezetbarát építőanyagok és technológiák ezeket teszik lehetővé - vagy megfordítva a kötődést: a fenti igények kielégítéséhez környezetbarát építőanyagokra és technológiákra van szükség.

Mondhatjuk, hogy a fa- és földfalu építkezés egyidős hazánk történetével. Egy-egy honfoglalás kori településen belül fellelhető mindkét építési mód maradványa - tehát elődeink mindkettőben járatosak voltak.

A távoli múltban a favázas és részben a boronafalas házak voltak többségben. Ezek mai értelemben vett alapozás nélküliek voltak. A magyar települések természeti adottságainak mesterséges megváltoztatása ( pl. erdőirtások, lecsapolások stb. ) vezetett oda elsősorban, hogy a XIX sz.-a a legelterjedtebbekké a földfalú házak lettek.
E mellett ezt a folyamatot "intézményesen" is befolyásolták. Többek között említhetjük a Debreceni Helytartótanács 1769. évi utasítását, vagy az 1772-ben kiadott uralkodói rendeletet is, melyek a "földből verettetést" szorgalmazzák, ill. korlátozzák a jobbágyok számára az épületfa felhasználását - kevés fa "kivántatása" miatt - "ha nem engedi a gazda értéke vagy tehetsége, hogy téglából építsen." Ez utóbbi gondolat kapcsán nem csak nincstelenekre kell gondolnunk, hiszen nem egy uradalmi épület, udvarház, sőt várrom tanúskodik arról, hogy egykori kis- és középbirtokosaink közül többen, és néhány városunk elődje védelmi építkezéseinél is használta ezt a helyben kínálkozó anyagot.
Ebben az időben és a sokkal későbbiekben készült földfalú házaknál sajnos átvették a faházak alapozás nélküli gyakorlatát, ami még a múlt század második harmadában is megszokott volt. A nedvesség elleni szigetelés lehetőségéről a népi építkezésben a legutolsó időkig szinte nem is tudtak. Ha ehhez még az is hozzájárult, hogy az épületet az egyetlen ellensége: a víz is valamilyen formában megközelíthette, érinthette az épületet,- akkor igaznak bizonyult az a vélemény, amely szerint a földház nedves, egészségtelen, a szegénység, elesettség szimbóluma.
Ezen a véleményen kis mértékben enyhítettek olyan tények, hogy a megfelelő helyen, a XVIII. sz.-tól egyre több esetben alappal, netán mesterséges dombon ( pl. Kalocsán ), vagy természetesen kiemelkedő helyen állnak olyan házak, amelyek még ma is egyesítik magukban a földfalak jó tulajdonságait:
- jó hőszigetelők, nagy a hőtároló képességük ( hőtehetetlenségük ), mellyel kellemes
hűvös légkört biztosítanak nyáron, télen könnyen felfűthetőek a belőlük készült házak, tehát az átlagnál olcsóbban "üzemeltethetőek"

- a helyiségek páratartalmát nagymértékben és kedvezően képesek befolyásolni.
Mondhatjuk, hogy kezdetleges légkondicionálókként működnek, energiafelhasználás nélkül.
- jó teherbírásúak, a sok évtizeddel ezelőtt készült házak is szárazak még ma is. Emeletes házak is készülhetnek földfalakból, pl.Weilburgban ma is áll a merevítő szerkezet nélküli, vert falú, ötszintes lakóépület, de Európán kívül is van példa hasonló épületekre.
- akusztikailag jó tulajdonságúak, felvehetik a versenyt egy modern hangszigeteléssel ellátott falszerkezettel.
Ha már lebontásra ítélt állapotba kerül egy épület, anyaga a természetbe visszaforgatható, nem támadja, szennyezi azt.
Az építőanyag gyártása és az épület kivitelezés is hozzájárulhat egy-egy térség foglalkoztatási gondjainak enyhítéséhez, ugyanakkor a gyártási folyamat sem jár környezetszennyezéssel.

A leírt előnyök érvényesítéséhez szükséges, hogy a múlt kivitelezési és a tervezési ( vagy a tervezés hiányából adódó ) hibákból okuljunk, tanuljon a tervező, kivitelező. E mellett a mai életvitelnek, igényeknek megfelelő, környezeti adottságokra nagyon odafigyelő legyen a tervezés.

Ezeket az előnyöket ismerhette fel báró Jósika Miklós, amikor "nagy udvar ház"- át Kállósemlyénben paticsból ( karó-vessző vázra csapott föld ), nádfedéllel építette. Nem elég örömmel nyugtáznunk, hogy Hollókő-Ófalut ( vályogházak ) 1983.-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Folytathatnánk a sort térben és időben cikázva a nagyvilágban, megemlítve Marokkót, Limát, Mezopotámiát, Mexikót főleg lakóházakat figyelve; tornyokra, minaretekre gondolva Malit, Afganisztánt, Nigériát; az algériai csodálatos kupolákról mesélve. Középületek terén Európában talán a Német Államvasutak "viszik a pálmát" a II. világháborút követő épületeikkel; Új-Marokkó és Franciaország földből is készült kastélyait csak csodálni lehet; napjainkat alig megelőző időszakban a "BAUHAUS" atyja: LE Corbusier is foglalkozott ezzel az építőanyaggal. A teljes felsorolás nagyon hosszú lenne. Ki kell olvasni e tényekből az üzenetet: ez az érték a kezünkben van, rajtunk most a sor, hogy a mai Magyarországon ne muzeális kincsről beszéljünk, hanem adaptálva, a mai igényeknek megfelelően élő hagyománnyá válhasson a földépítkezés. Elérhető áron minél több család - lehetőleg generációkon keresztül - egészséges, természetes környezetet biztosító épületben lakhasson, élhesse le az életét.

A XVIII. sz.-ban beindult visszafejlődés, -fejlesztés a múlt században Magyarországon a faépítkezés szinte teljes kihalásához is eljutott.
A világpolitikai határozatok következményeként elcsatolt területeken jelentős erdőségek vannak még ma is. Ezeken a részeken töretlen a faépítkezés hagyománya napjainkban is. Ismert okok miatt ebben a témában is megszűnt ezen területek hatása, befolyása a mai Magyarország területén folyó építkezésekre. A kis számban forgalmazott csehszlovák faházak inkább csak hétvégi házak voltak. Így sajnos nem megalapozatlan, ha valaki azt mondja: " a fából való építkezésnek Magyarországon nincs hagyománya."
Az utóbbi időben történtek próbálkozások nem csak a dombos-hegyes vidékeken és üdülő övezetekben, hogy "rehabilitálják" a fából való építkezést, de a lakóház-programba nem igazán sikerült helyet szorítani neki. Áttörést jelentett a finn típusú lakóházak megjelenése, melyek ugyan a mi stílusunktól eltérően, de tetszetősen, jó minőségben adják mindazt az előnyt, amit a fából való építkezés adhat:
- egészséges környezetet, a helyiségek páratartalmának szabályozásával.
- jó hőszigetelést (tömör téglafalhoz viszonyítva a fának hatszor jobb a hőszigetelő képessége), ezáltal gazdaságos üzemeltetést.
- az építőanyag előállítása nem szennyezi a levegőt (sőt, amíg nő a fa, tisztítja azt!), a feldolgozása kevés energiafelhasználást, az építés folyamata még kevesebb energiafogyasztást igényel.
- a fentiek miatt olcsón felépíthető, a terek mérete-változatossága és a formák kialakíthatósága szinte határtalan.

A finn faházak elterjedésének fő akadálya főleg az ára, mely a téglaházakénál inkább magasabban van. Néhány éve a szerényebb gazdasági háttérrel rendelkező, építkezni szándékozóknak sem kellett lemondaniuk a faházról, mert közelebb, pl. a Kárpátokban nőtt fenyőfából is lehet építtetni, sokkal alacsonyabb árért, elfogadható minőségben. Az energiával folyamatosan és egyre mélyebbre süllyedően válságban vagyunk. A környezetéért aggódó embernek kötelessége a megoldásokat keresni-kutatni, a természetszennyezés csökkenését célozva. A természetes anyagokon alapuló népi építészet értékes örökségünk nekünk, magyaroknak is.
Az építész-tervező feladata itt kettős: az építtetőkben tudatosítani a fentieket, és a megrendelés után nem öncélúan, hanem ésszerűen ötvözni a kor igényeit kielégítő házban a helyi hagyományokat anyagban, formában, tömegben! Esetenként funkcióban is!

/a dolgozatot a www.okohaz.lap.hu és a www.okohazak.hu internet oldalak segítségével állítottam össze, az e témában engem legjobban érdeklő cikkekből/