Álltál a téren

Álltál a téren a szürke félhomályban
Nézted az alkonyt s vártál a magányban.
Vártál egy szót, mely sohase hangzott el,
Vártál valakire, aki sohase jött el.

Kértél kacagást, de torz mosolyt láttál
Kértél simogatást, de hűs érintést kaptál.
Hittél hazugságot, mert örömöt ígért,
Hittél egy álomnak, mert szépeket mesélt.

Visszajöttél hozzám, mert látni akartál
De csalódtál bennem, már hiába vártál.
Álltál a téren a szürke félhomályban
Nézted az alkonyt s vártál a magányban.