Éj
Fölöttem nyújtózik égbolt sötét kékje
Bársonyleplén átsejlik csillag ezüstfénye.
Szelíden világít le a kanyargó utakra
Világít kőszirtre, mohos öreg padra.
Levilágít a régi temetőre
Behinti fényével a rideg, kopár kertet.
Uszályát teríti korhadt fakeresztre
A világ s a holtak csendesen pihennek.
|