Emlék a magányban

Még érzem csókod melegét arcomon,

Még hallom lágy lépteid az avaron.

Félelmes a csend, mely most körülölel,

Félek, hogy így múlik el lassan az életem.

Napok múltak el, és egyre újak jöttek

Te nem jöttél velük, ahogyan ígérted.

Vártam rád sokáig, hetet, hónapokat

Elmúlt az év, s nem tudom feledni arcodat.

Már nem érzem csókod melegét arcomon

Nem hallom lágy lépteid a zörgő avaron.

Félelmes a csend, mely most körülölel

Tudom, hogy így múlik el lassan az életem.