‎ Akarod tudni, hogy miért mondom annyiszor, hogy Apa? De őszintén.Mert tudod én egész életemben, pontosabban az elmúlt 8 hétben nem adatott meg, hogy azt mondjam valakinek, hogy Apa.Soha.Egyszer sem.És, ha tudni akarod, szerintem egy Apa pótolhatatlan egy kislány életében.Gondolj bele, nem véletlenül van külön apák napja.Milyen lehet valakinek az élete apa nélkül?Apák napjára nem vehet ajándékot,nem kucorodhat az apja ölébe,nincs kinek azt mondania "szia apa" vagy, hogy "Csövi apa" vagy, hogy "Ne szólj bele apa".

Megpróbálni elfelejteni valakit, akit szeretsz, olyan, mintha megpróbálnál emlékezni valakire, akit soha sem ismertél...

'Mindegy, mi változik, a múlt mindíg velem marad.' :/

"A tánc lényege, hogy azzá válsz, aki lenni akarsz. "

*én próbálnék nevetni...de nem bírom kiheverni...gyere vissza-vissza*

"Nem buktam el,csak találtam tízezer utat, ami nem járható!"

Visszahoz egy régi perc,megidéz egy fénykép..míg csak élnem kell,sose lesz másképp.Ugyanaz a fájdalom,ugyanaz az érzés.Az a búcsúszó,amivel elmész :(♥

Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta...és akkor mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant! Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet...most újra vérzik... elérte amit akar... és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra találkoznánk csak kiabálnék és megmondanám neki, hogy... nem ez nem igaz... mert hülye vagyok, és ha újra jönne, úgysem bírnám és ismét a karjaiban kötnék ki?! Hogy miért?...Mert egy naív buta lány vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést...csak tudnám miért...

Mit csinálsz? - Álmodok. - Ébren? - Ébren. - Úgy nem lehet. - Én tudok. - Hogyan? - Azt nem tudom, de nekem megy. - Miről álmodsz? - Mindenről ami jó. - Például? - Egy tökéletes világról. - És mire jó ez? - Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak kell lenni. - Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy? - Nem, csak nem mindig vagyok boldog. - Dehát mindig vidámnak látszol! -Te úgy látod. - Az, hogy lehet? - Mert azt akarom, hogy úgy lásd. - És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az? - Egyszerűen. Csak elmegyek az álomvilágomba.

..És most,mikor már minden megtörtént,te pedig könnyen lépsz tovább,nyertél.Mehetsz és elmondhatod mindenkinek!Mond el,amit már én is tudok,kürtöld világgá,írd fel az égboltra,hogy amink volt,az elveszett.Mondd el mindenkinek,hogy boldog voltam,és hogy összetört a szívem.A sebeim még mindig véreznek..Mond el,hogy amit szeretnék az már LEHETETLEN! :( ♥

..cipelem a sorsomat,de néha nem bírom el..Keresem a lelkemet,de van,hogy nem felel.Van,hogy csak ringat lágyan,és van hogy elsodor..de a szerelem az egyetlen,mi LÉLEKDONOR!

..Nem tudom mi a rosszabb: Nem látni téged soha többé,és mindennap arra várni,hogy láthassalak,még egyszer,utoljára..vagy az,ha mindennap látlak,és látom hogyan lépsz túl a szerelmünkön

Jól vagy? – Igen. – Akkor miért könnyes a szemed? – Csak zavar a cigaretta füst. - Rá gondoltál? –Nem… - De szoktál még rágondolni? – Nem, már nagyon rég nem gondoltam rá. – Biztos? – Igen, teljes mértékben. – De attól még szereted… - Nem, nem szeretem. És hiányzik?- Ő már nem. – Akkor miért vagy szomorú? – Mert hiányzik. – Látod? Én megmondtam, hogy hiányzik. – Nem, ebben tévedsz. – De hát.. azt mondtad hiányzik. – Igen, hiányzik. Ő hiányzik nem pedig az, akinek most mutatja magát. – Ezt nem értem… - Nem baj… Nem is kell még most értened. Egyszer úgyis megérted.