2012.02.16. 21:12, Barbii
"Ha egy gondolat folyamatosan jelen van az elmében, vagy koncentráltan foglalkozunk vele, gyakran bevonzza a hozzá tartozó tulajdonságokat is. (...) Egy gondolat olyan, akár a földbe vetett mag."
'Élvezd, hogy minden rosszban van valami, ha egymagad maradsz is lehetsz még valaki .. (8)'
'egy nap valaki megfogja köszönni neked, hogy elengedtél.!'
'an egy álmom,ha beledöglök is valóra váltom.! ;)'
'Élvezd még ha fáj is minden egyes frázis, a külvilág csak színfalak, szívedben a bázis!'
'Ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz,
kicsit magabiztosabbá
Mikor egyedül vagyok, az nem azt jelenti, hogy magányos is.
Ami nem öl meg, az harcost farag belőled,
még lépni is könnyebb,
Az, hogy te elmentél, az nem azt jelenti, hogy nekem is végem van!;DDD'
'Míg te kerülsz, más felfigyel rám, míg te megbántasz, más megvigasztal... míg te velem veszekedsz, más rám ír: szia, beszélgetünk? Míg te túl elfoglalt vagy, hogy foglalkozz velem, más időt szakít rám és vigyáz rám...míg te sírásra késztetsz, más mosolyt csal az arcomra. Míg neked nem jut eszedbe, hogy felhívj, más megteszi. Míg te nem tudod eldönteni, hogy tényleg engem akarsz... más már rég rájött!!!'
'Az álláspontunk megváltoztatása nem gyávaság, hanem a legnagyobb bátorság.'
Létezik egy általános igazság: mindenki hazudik. A változó csak az, hogy miről.
"Csak naplementéig lehettem biztos benne, hogy itt marad velem. Mint a tündérmesékben, amikor elérkezik az a pont, ahol megtörik a varázs."
Remélem, azért néha amikor egyedül érzed magad eszedbe jut, hogy én melletted lennék, ha hagynád..
"Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek."
Az élet arról szól, hogy bízz az érzéseidben. Kockáztass! Merj önmagad lenni! Tanulj a múltból! Becsüld meg az emlékeket! És vedd észre : az élet mindig megy tovább. . .
"Ha már úgyis a pokolba kell mennem, akkor legalább csináljam rendesen."
"Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt belehalni.
"Választhattam a semmi és a fájdalom között, és én a semmit választottam."
Kezdem megérteni, hogy az egész élet csak egy játszma, amelyet olyan ügyesen és jól kell megjátszanom, hogy örömöm teljék benne. Ha vesztek, vállat vonok és nevetek, ha pedig nyerek, ugyancsak nevetek. Bárhogy is van, azon leszek, hogy tréfásan fogjam fel a dolgokat.
Valahogy az az érzésem, mintha mostanáig egy zsámolyon álltam volna, s ebből az előkelő magasságból, derűs mosollyal tekintettem volna le a világra - a lábaim alatt heverőre. Percekkel ezelőtt valaki kirúgta lábam alól a zsámolyt. Csak idő kérdése, mikor kezdek el zuhanni.
Az élet olyan, mint egy zongora: hogy végül mit hozol ki belőle, csak attól függ, hogyan játszod.
Mindenki sérült, úgy látszik, csak van, aki jobban, mint mások. Gyerekkorunk óta cipeljük a sérüléseinket, aztán felnőttként visszaadunk mindent, amit kaptunk, és persze mindannyian okozunk sérüléseket. És aztán, minden erőnkkel megpróbáljuk megmenteni, ami még menthető.