Egyszerűen imádom az idézeteket. A szépeket,a vidámakat,mindet. Azért szeretem őket,mert egy egy ilyen rövidke kis idézetben,olyan igazságok vannak,hogy néhány ember felkapja a fejét rá,és elgondolkozik rajta. Sokat össze is gyűjtöttem már régebben is,de elfelejtettem áthelyezni a C-ről a D-re,és újra raktam a kompúteremet. xD De szerencsére nem egy magyar,illetve külföldi olyna idézetes oldal van,ahol sok jót találok. Folyamatosan bővül majd:

Szomorkás,szép:
*Van egy dolog, ami még a reménytelen szerelemnél is rosszabb. Az, amikor az ember nem biztos abban, hogy reménytelen a szerelme.
*Nem reménykedem túlságosan, hiszen tudom, hogy minden köszönés egy búcsúzással végződik.
*Van egy pillanat, mindig van egy pillanat, amikor engedhetsz vagy ellenállhatsz.
*Az ember csak annak képes többször is megbocsátani, kit tiszta szívéből szeret!
*Nem tudlak gyűlölni azért amit tettél, nem tehetsz arról hogy észre sem vettél...
*Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon, hogy megvilágosodjék a kérdés, akkor mért ködösítesz? Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni, mért pártolod a mogorvaságot? Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, mért tartod karjaidat béna lustaságban? Ha tudsz szeretni mért várod el hogy előbb mások szeressenek?!
*Ha követ hajítasz egy tóba, a tó vize fodrozódni kezd, majd újra kisimul. De valami örökre megváltozik, ott lent, a tó fenekén.
*A barátok formálják az embert: az első haver, az első barátnő, az első buli, az első nap az iskolában, a tapasztalatok, amelyeket az ember az otthonán kívül szerez. A személyiség összességében az iskolaudvarokon alakul.
*Én is mosolygok már, én is nevetek ezen, hogy mit is művel velünk ez a buta szerelem.
*Mert minden az égig ér, ami az életben nem lehet a tiéd...
*Szeretnék valakit, aki olyan, mint én, aki nem nevet egy 'kislány' szerelmén. Aki nem csupán két hétre akar engem, s nem csak kétségeket hagy bennem...
*"Ráírnám egy lapra a nevedet.. amikor megbántasz, letépek egy darabot belőle.. most apró darabokban hever a lap, a földön, a neveddel."
*"Ne is remélj, soha nem leszek más!Ez egy örök nagy utazás.Ahogy jövök, úgy megyek tovább."
*Minden dolognak a vége, valami újnak a kezdete, és “néha azért zuhanunk a szakadékba, hogy megtanuljunk kimászni belőle”.
*Nincs annál rosszabb érzés, mikor megcsókol az, akit szeretsz, majd a szemedbe néz, és suttogja, hogy mennyire szeret... Aztán elváltok egymástól, majd 10 perc múlva jön egy sms: ,,Bocsi, hazudtam...Van valakim!"
*…mert tudod kemény az élet, mint a vasbeton, de soha ne lássák az arcodon.
*Félre lökhetsz, taposhatsz, beledöngölhetsz a betonba, de felkelek és tovább megyek, mert nem árthatsz nekem.
*Elég irónikus, hogy az életben, azaz ember, aki kihozza belőled a legjobbat és erőssé tesz, tulajdonképpen a gyenge pontod.
*Fogalmad sincs, hogy milyen ez az érzés, mikor fáj lélegezni...
*Amikor úgy érzed, hogy az életnek nincs semmi értelme, gondolj azokra, akiknek még egy nap van az életéből... Amikor úgy érzed, hogy meg akarsz halni... gondolj azokra akik mindent megadnának , hogy élhessenek...
*Te lennél az utolsó ember a Földön, akinek a szívét össze tudnám törni...
*Találd meg azt a férfit, aki összeszedegeti az összetört szíved minden darabját, újra összeilleszti őket, de egy darabot megtart magának, s a hiányzó részt, az övével pótolja ki.
*Ott voltam, majdnem egy karnyújtásnyira, és mégis ezer mérföldre tőle...
*Nevettek is a hátam mögött, kihasználtak engem, az élet útja rögös és nekem el kellett mennem. Bele se merek gondolni, milyen lehet az a nagy ő, mire beleszeretnék ő is azt mondaná, agyő..
*Ha nincs térképed, honnan tudod, hogy merre kéne menned? Mindig azt hittem, a térkép dönti el, melyik lesz a helyes út. Pedig ebben nem volt igazam. Nem azért vesztem el, mert nincs térképem, hanem mert nincs
hova mennem.
*Elvesztettem valakit akiről azt hittem, hogy szeretett és elvesztettem valakit akiről azt hittem, hogy szerettem..
*Utálom a reményt; akárhányszor próbálom feladni, mindig azt suttogja: csak még egyszer...utoljára...
*De most kinyitom az ajtót és inkább távozom, mert az idő elszáll, túl gyorsan pörög, s ahogy semmi sem az életben, úgy a szerelem sem örök...
*Elmúlik minden, így van ez és tudod, hogy kib*szottul mindig így lesz. Ez a világ rendje nem tehetsz semmit, az idő nem kímél se téged se senkit, egy kib*szott kút, amibe süllyedünk, fel akarsz jönni, de semmit nem tehetünk.
Akkor meg fogod tudni, ha már nincs veled, hogy mi lehetett volna, ha szebben szereted.
*A "de ettől még maradhatunk barátok" olyan, mint "a kutya halott, de ettől még megtarthatjuk" ...
*Vannak érzéseim. Neked is? Akkor miért nem használod?
*Ha fiú lennék, úgy gondolom megérthetném, milyen érzés szeretni egy lányt. Esküszöm jobb ember lennék. Figyelnék rá, mert tudom mennyire fáj, amikor elveszíted az egyetlent akit akartál... Mert készpénznek vett téged, és minden amid volt romba dőlt tőle.
*Mikor utoljára láttalak, csillogtál, úgy fájt, hogy nem vagy az enyém, most csendben nézlek, és csak az fáj, hogy mennyire nem fáj semmi. Mikor utoljára láttalak, csillogtál, úgy fájt, hogy nem vagy az enyém, most lopva nézlek, és látom, hogy nincsen mit sajnálnom.
*Tudod... Utállak. Utállak, mert elfelejtettél. És tudod... Sohasem fogok megbocsátani. Nem bocsátom meg, hogy hiányoztál.
*Sohasem tudhatod, hogy egy barátnak hitt személy, igazából mit gondol rólad. Hogy mit mondd rólad. És hogy hányszor hazudik a szemedbe...
*Megyek a saját fejem után, amíg van még hová lépnem, ha mást követnék, talán én is megúszhatnám épen...
*Csak várni tudok rád. Nem tudok mit mondani, csak nézni hulló könnyeid. Csak szeretni tudlak. Nekem sokkal könnyebb a fájdalom, mint a felejtés.
*Amikor sírok, összekuporodom a szobámban. De utána újra, és újra talpra állok.
*És bárcsak lettem volna szebb nő, mesés főszereplő.
*A magány olyan, mint a tenger hullámai: váratlanul átcsap rajtad, és elborít, de mire észreveszed, már el is tűnt, és ez ismétlődik újra és újra.
*Egyszer, amikor még kicsi voltam, éppen a kedvenc kék biciklimen tekertem, amikor hirtelen felmerült bennem a gondolat, hogy ha egyszer csak nekiindulnék és vissza se néznék, vajon milyen messzire jutnék? Máig sem tudom, hogy mi volt az, amit akkor tenni akartam.
*Kicsi koromban soha nem értettem, mi a jó az óriáskerekekben. Lassúak és magasra mennek, ennyi. Egy kör után eluntam az egészet. Sokkal jobban érdekeltek az izgalmas dolgok, mint a hullámvasutak vagy az óriás vízi csúszdák. De most azt hiszem, most már talán értem: az óriáskerekek arra valók, hogy lassan, csak szép lassan átússzunk az égen azzal, akit szeretünk, és közben talán néha beszélgessünk.
*Szeretem a cseresznyevirágot. Nem tudom miért, de megnyugszom, amikor lehullik. Talán mert ilyenkor mintha megszabadulnék attól a nyomott, szomorú érzéstől.
*Kérlek Istenem, kérlek add, hogy mindenki boldog legyen! Kérlek add, hogy a boldogság úgy borítson be bennünket, akár a gyengéden hulló hó!
*Nem. Neki most nem arra van szüksége, hogy megszólítsam, és arról faggassam, mi a baja. Ezek a szavak nem érnek el hozzá, ő most a saját harcát vívja. Istenem, melyik a fájdalmasabb? Amikor azért sírunk, mert szeretnénk valamit, vagy amikor nem tudjuk, mit akarunk? Most csak egyetlen dolog biztos: ha a szavakat, amik bennem vannak, kimondtam volna, akkor se tudtam volna megállítani a könnyeit.
*Néztem, ahogy minden erejével a festményére koncentrál. Ez egy olyan világ, ahová én nem léphetek be. Egy világ, amiben nem létezik távolság.
*A rózsa ugyan gyönyörű, ám sokat kell dolgozni azért, hogy egészséges legyen és virágokat hozzon. Férgek és betegségek fenyegetik, és a töviseivel önmagának és másoknak is fájdalmat okozhat. Bármilyen nagy is egy rózsa, ha nem nevelik rendesen, akkor a mezei pitypang is ragyogóbb nála.
*Van úgy, hogy boldogságot kívánni magamnak ugyanaz, mint boldogtalanságot kívánni valaki másnak.
*A magunk korlátait más nem lépheti át helyettünk.
*Vajon hogy kell feladni egy érzést? Egyszerűen csak döntsem el, hogy feladom, és eszerint viselkedjek és közben mondjak ellent a szívemnek és sodródjak tőle egyre és egyre távolabb? Akkor talán egy nap elfelejtem igéző barna szemének melegségét, kellemes hangját, édes mosolyát? Vajon eljön az idő, mikor mind eltűnik belőlem és a szívemből a fájdalom? Minden nyom nélkül, mintha soha nem is lett volna semmi.
*Mindenki őrülten vágtat az álmai nyomában. Kinyújtják a kezüket, hogy elérjenek valami láthatatlant, még ha nem is voltak céljaik vagy... vagy, ha rájöttek, hogy nem érhetik el őket, akkor sem adták fel, hanem küzdöttek tovább. De mindeközben én mégis mit csináltam? A távolból figyeltem és még a kezemet sem nyújtottam ki. Annyira féltem attól, mi történhet, hogy még csak meg se mertem mozdulni. Ehelyett csupán irigykedve néztem, hogy találják meg mindannyian az útjukat. Azzal takaróztam, hogy más vagyok, mint ők, pedig csak féltem, hogy fájhat.
*Az elérhetetlen célok könnyei vagy a céltalanság könnyei keserűbbek?
*Mindig sírsz, hogy a gyűlölet öl
Közben szétszakadsz a gyűlölettől.
*Ha az egész világ gyűlöl és rosszat hisz rólad, de a lelkiismereted tiszta, sohasem leszel egyedül.
*Játsszuk el, hogy most neked is kék az ég,
Hogy hinni tudsz úgy, mint rég,
Mikor gyerekek voltunk még.
Játsszuk el azt, hogy örök a barátság,
Hogy az igaz nem hazugság,
Hogy az álom is valóság!
*Remény nélkül az ember megszűnik létezni.
*Ha úgy tűnik, nincs segítség,
közelebb van, mint remélnéd.
*Néha nem is kell sok, hogy az álmok valóra váljanak, csak meg kell látni a valóságban az álmot.
*Körbenézel,
S látsz egy arcot,
Amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz
Pár mosollyal,
Hogy a holnap más legyen.
*Holnap, lehet, sírni fogok, de holnapután, lehet, mosolyogni. Ez elég. Ilyen az élet. Ha nem vesztem el a reményt, a holnap jönni fog. A holnap jönni fog, ha nem veszted el a reményt... ezt Nanától tanultam. De az esős napok még mindig nedvesítik az arcom könnycseppekkel, most is.
*Mindig azt hittem, hogy muszáj megküzdeni az élet hullámaival, legyenek bármekkorák is. De talán mégsem olyan nagy őrültség sodródni velük, amíg előrevisznek.
*Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!
*A vörös fonál meglazult mindkettőnk ujján, nincs mi összetartson már. *Bár ígéret nem köttetett, mégis kérlek, kezem el ne engedd!


Vicces idézetek:
*Imádom, ha valaki ok nélkül negatívan kritizál a hátam mögött, mert ez azt jelenti, hogy valamit jól csinálok, az illető pedig amellett, hogy hülye, még irigy is!
*Ami nincs fent Youtube-on, az meg sem történt, amit nem talál a Google, az nem is létezik, aki nincs regisztrálva Facebook-on, az nem is ember!
*Röviden összefoglalva (felhasználva a barátaim rólam alkotott pár szavas véleményeit) én egy üdítően ökör, éppen ezért barátnak tökéletes, érzelmi zsákutca vagyok, aminek egyetlen kijárata van és az is körforgalom.
*Egy lánynak a lábai a legjobb barátai. Néha azonban a jó barátoknak is el kell válniuk egymástól.
*Egy deszkás srác összetörte szívem...én meg az ő deszkáját...
*A szerelem vak, de a házasság hatékony látásjavító.
*Az átlag ember alvásigénye: még öt perc...
*Olyan dühöt éreztem, mint ami hajdanán öntötte el az agyamat akkor, amikor a matektanárom szöveges feladatot adott. Honnan kellene pont nekem tudnom, hogy melyik vonat ér előbb Dallasba?

By:KagomeR