Bizony, a szépírás, a kalligráfia külön művészetnek számít Japánban. Ezt a különleges írást buddhista szerzetesek évekig tanulták. Az írás nem csak a leírt szöveget, hanem az író egyéniségét is kifejezi. Ma is vannak olyan főiskolák, ahol éveken keresztül a kalligráfiát tanulmányozzák a tanulók. A tusírás még ma is jelen van Japánban. Például a mondatot pont helyett azért zárja le karika, mert ecsettel csak így lehet egyértelműen pontot tenni.
Kialakulás és fajtái:
A shodo, az írás útja a legnagyobbra tartott japán művészet, amit a nemesek, papok, szamurájok gyakoroltak, ma az iskolákban shuji néven tanulmányozzák.
A shodo művészetét Kínából vették át, a Heian korszakban pedig kialakult az egyedi japán shodo írásmód, a wayo.
A kínai és a japán shodo is három „betűtípusból” áll.
A legelterjedtebb a kaisho, vagyis a szögletes írás. Főleg a médiában használják és ahol fontos az olvashatóság.
A gömbölyűbb formájú a gyosho írás, gyakori a nem hivatalos levelezésben.
A sosho szó szerint „fűírást” jelent, teljesen legömbölyített karaktereket használ. Itt a jelek egymással össze vannak kapcsolva, akár a latin betűs írásban a betűk.
<---Vissza |