volt már nyár volt már nyár sárguló kalászba rejtőzött-fény bokrok rejtekén megszületett zöld föld felett libbent a szél volt már nyár lépések a fűbe vesztek el minden fekete eltűnt a mélyben éreztük: az életünk ünnepel volt már nyár méz-fekete aszfaltba ragadt a lábnyom égőtalpú-nevetések között szemem folyton megakadt egy lányon volt már nyár tikkasztó álmokat őrzött féltékeny délutáni napsugár látóhatáron elidőzött volt már nyár fülledt-éjszakák párát permeteztek gőzfürdő-lámpa-csillagok izzadtan remegtek volt már nyár el-sem-aludtunk hajnalok ébresztettek eltékozolt hiába-órák hittük: soha nem büntetnek volt már nyár ...és ugye lesz is néhányszor újra elvihetjük melegét a soha véget nem érő útra