Aokigahara Japánban, a Fuji Hegy tövében elterülő mintegy 35 km2-es erdő. Számos turistalátványossággal rendelkezik, többek közt sziklás, jeges barlangokkal.

Az erdő jelentős szerepet játszik a japán mitológiában, mint a démonok lakhelye, emellett a világ egyik legkedveltebb helye az öngyilkosok körében; 2002-ben 78 holttestet találtak mindazok ellenére, hogy az erdő számos japán, illetve angol feliratú táblával van ellátva, melyek célja az effajta szándékok eloszlatása. A fák sűrűségének és az állatok hiányának köszönhetően, az erdő hátborzongató csendjéről is ismert, ezen tulajdonsága miatt kapta a „Fák Tengere” nevet.

A talaj itt elsősorban vulkanikus kőzetet tartalmaz, ezáltal nagyon nehéz bármiféle eszközzel; csákánnyal, lapáttal megtörni. Helyi önkéntesek nem-hivatalos útvonalakat jelöltek ki ragasztószalaggal az erdőben, ezek mentén szokták megtenni az éves „testvadászatot”. A műanyag szalag soha nincs eltávolítva, így kiváló útmutatóként szolgál az erdő turistalátványosságaihoz vezető utakhoz (Jég Barlang, Szél Barlang). Az első pár kilométer megtétele után az erdő sokkal tisztább, érintetlenebb, nincsenek egyértelmű nyomai az emberi látogatásoknak.

Aokigahara a San Francisco-i Golden Gate után a második legnépszerűbb hely a meghalni vágyók körében. Népszerűsége többek közt Seicho Marsumoto: Koroi Jukai című 1960-ban íródott regényének is köszönhető, a történet végén ugyanis a szerelmespár ebben az erdőben követ el öngyilkosságot. Aokigahara történelme azonban már a XIX. században is összefonódott a halállal, előfordult az „ubasute” gyakorlata, melynek során a család idős tagját kikísérték a hegyek közé, majd otthagyták, aki végül szomjan, vagy éhen halt. Sokan ma is úgy tartják, hogy az otthagyottak szellemei kísértik az erdőt.

Az 1950-es évek óta több mint 500 ember vesztette életét Aokigaharában, többnyire öngyilkosok, ami évente átlagosan 30 halálesetet jelent. 2002-ben 78 holttestet találtak az erdőben, ezzel a számmal megelőzve az 1998-as rekordot, ebben az évben 73 halálesetről számoltak be. 2003-ban ez a szám 100-ra emelkedett, ugyanebben az évben a helyi kormány abbahagyta a halálozások számának közzétételét, ezzel próbálva a nyilvánosság szemében jelentéktelenebbé tenni Aokigahara öngyilkossággal való asszociációját. Az öngyilkosságok hatalmas száma miatt japán és angol nyelvű táblákat helyeztek ki az erdőben, azzal a céllal, hogy az öngyilkos jelöltek merjenek segítséget kérni, és ne dobják el az életüket.

1970-től kezdve tartanak éves holttest-keresést, melyben kisebb rendőrcsapatok, önkéntesek és újságírók vesznek részt. Amellett, hogy az emberek egy része meghalni jön, a sűrű, átjárhatatlan erdő a kalandvágyókat is vonzza. A túrázók nagy része színes ragasztószalagokat hagy maga után, mely aggodalmat keltett a megyei tisztviselők körében, az erdő ökoszisztémája miatt.

2004-ben „Yukai- A Fák Tengere a Fuji Hegy mögött”,  Fák Tengere) címmel jelent meg egy film Aokigaharáról Takimoto Tomoyuki rendezésében. Négy emberről szól a történet, akik ebben az erdőben szeretnének véget vetni életüknek. A forgatási helyszín felderítése közben Takimoto azt mondta az újságíróknak, hogy talált egy pénztárcát, mely állítása szerint 370,000 yen-t tartalmazott (~170.000 forint), ezzel hangot adva annak a pletykának, miszerint Aokigahara egy kincses bánya a „hiénák” számára.

 <---Vissza