Hello! A nevem James Swann. 36 éves autó szerelő vagyok. Tudok judozni és gitározni. Most egy olyan történetet fogok nektek elmesélni amiben létrejött az új énem: Armor!Ma mikor mentem be a műhelybe azon gondolkoztam, hogy milyen sérülékeny is az ember. (ez arról jutott eszembe, hogy nemrég egy építkezésen az egyik munkásra zuhant egy nagy konténer törmelék.) A hogy ezen gondolkoztam egyszer csak nem is tudom mi történt. Valahogy nagy fájdalmat éreztem, dudálást hallottam és minden elsötétült.

Egy kórházban ébredtem és azt vettem észre, hogy nem érzem a bal lábam. Oda jött hozzám egy orvos és így szolt:
-Na, hogy vagyunk?
-Egész jól- feleltem -De nem érzem a lábam.
-Hát igen-sóhajtott fel az orvos-Sajnos a bal lába teljesen szét roncsolódott és nem tudja már használni. Elütötte egy autó és a kereke végig gázolt a lábán.
-De hát...akkor mi lesz? Tolókocsival fogok közlekedni?-kérdeztem
-Hát vagy az de van még egy megoldás-válaszolta a doki
-Mi az? Lábon tudok majd járni vele?-Kérdeztem mohó kíváncsisággal
-Igen!-felelte nem túl lelkesen az orvos-Azonban akiken ezt elvégeztük azoknak csak a 40%-ka sikerült! Igy is vállalja?
-Hát persze!-felelem-Végül is ha elrontják nem veszítek semmit!
-Ebben igaza van!-válaszolt már kicsit lelkesebben az orvos
-De mi az a megoldás?-érdeklődtem kíváncsian
-A mostani lábát leamputáljuk és mehanikus lábat teszünk a helyére.-felelte az orvos és a lábamra mutatott

3 hétig feküdtem a kórházban míg végül megjelent a doktor.
-Na felkészült?-Mondta mosolyogva
-Igen!-mondtam és felsóhajtottam
Vajon milyen lesz mehanikus lábbal menni? Közben felraktak egy hordágyra és átvittek egy terembe aminek az ajtajára az volt írva, hogy műtő. Itt felfektettek egy asztalra.
-Most ez egy kicsit fájni fog!-mondta az egyik orvos és egy tűt szúrt a karomba.
Onnantól kezdve nem emlékszek többre. Pár óra múlva kábultan ébredtem. Egy ágyban feküdtem ugyan abba a kórterembe ahová érkeztem a balesetem után. Először megijedtem, hogy talán csak álmodtam és nem raktak rám még műlábat, de aztán lehúztam a takarót és láttam a fémből készült lábamat. Nem volt rajta semmien borítás. Még a kábelek is kilátszóttak belőle.
-Ha fizet be is borítjuk!-Mondta egy hang nevetgélve mellőlem
Az az orvos volt akit először megláttam a balesetem után.
-Köszi majd én otthon elintézem-válaszoltam mosolyogva és hálásan néztem rá
-Holnap már haza is mehet-kezdte az orvos a papírjaira nézve-Még ma meg kell várnia a wizitet és akkor már másnap mehet is haza!
-Köszönöm!-mondtam neki és ledőltem mert még egy kicsit a kábító szer hatása alatt voltam

Amkor végeztek a vizsgálatokkal akkor adtak egy mankót arra az esetre ha a járás nagyon megviselne. Másnap taxival mentem haza. Nem volt szükségem a mankóra, ugyan is rendkívül jól ment a járás. Otthon leültem és ránéztem a műlábamra. Olyan volt akár egy robot. Vagy egy super hős páncélja. Tényleg ha feltuningolnám a lábat és csinálnék egy jó kis páncélt akkor lehetnék akár super hős is! Láttam az Iron man nevű filmet és egyből ő jutott az eszembe. Ez nagyon hasonlítana rá. De én azért egy egyedi páncélt szeretnék ezért nem veszem sablonként azt a páncélt. Leültem és elkezdtem rajzolni. Az volt életem egyikleg izgalmasabb pillanata!