Victor Hugo: A nyomorultak
Éva Anna 2011.05.19. 22:51
Egyik kedvenc könyvem :)
(Ha elolvasssátok az idézeteket, meglátjátok, miért.)
"A lélek segíti a testet, és bizonyos pillanatokban fölemeli. Ez az egyetlen madár, amely fölemeli a maga kalitkáját."
"Ha majd tudás lesz a fejetekben és szeretet a szívetekben, szenvedni akkor fogtok. A fény könnyek között születik. A világos tudatúak sírnak, ha másért nem, a homályban élők miatt."
"A nő a szív finom ösztönével érez és beszél - márpedig ez az ösztön csalhatatlan; gyengéd és egyben mély értelmű dolgokat mondani senki sem tud úgy, mint a nő. A gyengédséggel párosult mélység: ez a nő - ez a mennyország."
"Mi egy város vonaglása a lélek zendüléséhez képest? Az ember még a népnél is nagyobb mélység."
"A lélek nem teszi le a fegyvert a kétségbeesés előtt, amíg illúzióinak végére nem ér."
"Vannak belső összeomlások. A kétségbeejtő bizonyosság nem hatolhat az emberbe anélkül, hogy el ne űzne belőle vagy össze ne zúzna benne bizonyos mélységes elemeket, melyek olykor vele magával azonosak. Mikor a fájdalom eléri ezt a fokot, a lelkiismeret erői mind hanyatt-homlok menekülnek. Végzetes válság ez. Kevesen kerülnek ki belőle úgy, hogy hívek maradjanak önmagukhoz és a kötelességhez. Mikor a szenvedés túlárad a lelken, a legrendíthetetlenebb erény is elcsügged."
"A pupilla kitágul az éjszakában, és végül világosságot talál benne, mint ahogy a lélek kitágul a balsorsban, és végül megtalálja Istent."
"Angyal, ez az egyetlen szó a nyelvben, amelyet nem lehet elcsépelni. Nincs még egy szó, amely el ne kopna attól, hogy a szerelmesek könyörtelenül ismételgetik."
"Az anyag engedelmességének határt szab a súrlódás; hát a lélek engedelmességének nincs határa? Ha az örökmozgó képtelenség, lehet-e követelni az örök önfeláldozást?"
"Tud ám a boldogság kegyetlen lenni! Hogy beéri vele az ember! Mily elégedett! Ha elérte élete hamis célját, a boldogságot, mennyire megfeledkezik a valódi célról, a kötelességről!"
"Van végtelen! Ott van! Ha a végtelennek nem lenne énje, ez a hiány határt szabna neki; akkor nem lenne végtelen; más szóval nem létezne. Holott létezik. Így hát van énje is. A végtelennek ez az énje: az Isten."
"Lehetséges-e, hogy az emberi természet ily gyökeresen megváltozzon? Az embert, akit Isten jónak teremtett, rosszá tehet-e az ember? Újjáformálhatja-e a sors a lelket, és ha a sors rossz, lehet-e rosszá a lélek is? Vajon egy aránytalan sorscsapás súlya alatt elnyomorodhat-e a szív, válhat-e gyógyíthatatlanul torzzá és gyengévé, mint a gerincoszlop, ha túlságosan alacsony bolthajtás alatt kell görnyedeznie? Nincs-e minden emberi lélekben, nem volt-e Jean Valjean lelkében is egy isteni eredetű ősi szikra, amely olthatatlan ebben a világban s halhatatlan a túlvilágban, amely a jó hatására fejlődhet, éledhet, föllángolhat, tündökölhet, és amelyet a rossz sohasem képes egészen kioltani?"
/Victor Hugo: A nyomorultak/
|