Varázslat. Torino tele van vele, és legendás, mert Piemont fővárosa két mágikus háromszög része – a fehérmágia háromszögéé (Lyonnal és Prágával) és a fekete mágia háromszögéé (Londonnal és San Francisco-val). De Torino varázslatos volta nemcsak a mítoszokon és legendákon keresztül írható le, hanem ugyanígy a történelmén keresztül is. Az Augusta Tanurinorumot a rómaiak alapították két folyó – a Pó és a Dora – találkozásánál, tisztelegve a mágia törvénye előtt, mely megkívánja, hogy a városnak négy kapuja legyen, melyek a négy fő irányba néznek. És így talán Torino különleges atmoszférája, főkét a régi történelmi központé, a város ősi alapítóitól származik. Fruttero és Lucentini mindig leírták ezt az atmoszférát a titkos könyveikben, és Gustavo Rol-ra (Frederico Fellini megbízott médiumára) is bizonyára ez volt hatással. És miközben nem kell elhinned minden történetet, szórakozhatsz, átengedve magad a mítoszok, a legendák és a mágia városa csábító légkörének.

Amikor Torino-t a varázslaton keresztül nézed, egy teljesen más várost fedezel fel: titokzatosat és földalattit. Ez a Torino valójában a házak alá van rejtve, az alagutakba, melyek a föld alatt futnak, mélyen a város alatt. Menjünk például a piazza Statuto-ra. Ez a piazza első látásra nem több mint egy nagy és kellemes nyitott terület a porta Susa-nál. De ha érdekel Torino mágikus oldala, láthatod, hogy ez a piazza a város „fekete szíve”, és a város ezen területe volt a római korban a ’vallis occisorium’ vagy Holtak Városa (melynek neve a közeli városrész nevéből, Valdocco-ból ered). A régi vallis occisorium most a via Cibrario, a corso Principe Eugenio, a corso Franca és a terület más egyéb utcái alatt van eltemetve. A piazza Statuto is Torino akasztófáinak adott helyet, míg a franciák át nem helyezték őket egy helyre, melyet a piemontiak „il fondo della forca”-nak neveznek a corso Regina Margherita és a via Cigna kereszteződésénél. És ha közelebbről megnézed a téren lévő kertet, észreveszel egy aknatetőt. Ez az akna egy rejtélyes földalatti világba vezet: legtöbben azt mondanák, hogy a szennyvízcsatorna-rendszer központjába vezet, de néhányan állítják, hogy a Pokol Kapujához visz (nos, így születik a legenda). Ha a piazza Statuto-tól néhány száz métert sétálsz elhagyva a corso Svizerra-t, a via Michele Lessona-ra érkezel, ahol egykor a ’Domus Morozzo’ állt. Bár ma már nyoma sincs, a Domus Morozzo volt minden idők leghíresebb jövendőmondójának torino-i rezidenciája: Nostradamusé.

Aztán ha visszatérsz a piazza Statuto-hoz és a bitófákhoz, elmehetsz a közeli chiesa della Misericordia-ba (templom) a via Barbaroux-on. Itt adták fel az utolsó kenetet a halálraítélt bűnösöknek. 1720-ban a templom építője és tulajdonosa a ’Misericordia’ testvériség volt, és ma is bizonyítékokat kínál múltbeli funkciójára. Az ide látogatók láthatják a halálraítéltek listáját, a fekete csuklyákat, az utolsó italhoz szolgáló kis poharakat, a feszületet és a csontházat egy márványlap alatt.

A terület furcsa oldala itt nem ér még véget – a la chiesa di Santa Maria del Piazza-ban van egy festmény a Madonnáról, melyet Szent Lukács festett. Egyesek szerint ez bizonyítja, hogy a Madonna fátylát egy közeli titkos helyen temették el. Azután ha a via Sant’Agostino felé tartasz, végigsétálhatsz a rövid via Bonelli-n, ahol egykor Torino hóhéra élt. Innen néhány perc alatt eljuthatsz a piazza Solferino-ra, a város egyik főterére. A téren látod majd a la Fontana Angelica-t (szökőkút), egy allegorikus ábrázolást, mely a mítosz szerint ábrázolja az Átjárót a Végtelenbe.

Ugyanebben az irányban néhány méterrel odébb a szép piazzetta Corpus Domini-ra jutsz, amely otthont ad a la Chiesa del Corpus Domini-nek. Ezt a templomot az 1600-as években építették ’Torino Csodái’ találó pontján. 1453-ban egy tolvaj megpróbálta itt eladni a la chiesa di Exillis-ből, Val di Susa-ból lopott kegytárgyakat. Hirtelen egy ragyogó szentostya emelkedett ki a tolvaj zsákjából, és fellógatva lebegett a levegőben. Csak a hívők és Ludovico di Romagnano püspök imái hozták vissza ismét a szentostyát a földre.

A piazzetta Corpus Domini-tól néhány másodpercre van a város központja: a piazza Castello. A piazza Castello nem csupán a város szíve, de a város mágikus szíve is, legalábbis Torino fehérmágiája szempontjából. A rejtélyt megerősíti, hogy Torino pozitív energiáinak központja a közeli Palazzo Reale-n van, a piazzetta Reale és a kertek között, pont, ahol a Fontana di Tritoni (szökőkút) van.

És ha még mindez nem lenne elég, nem messze elsétálhatsz a Dómhoz, a Szent Lepel otthonához, mely a kereszténység pozitív üzenetének szimbóluma. De a gonosz titkon mindig figyel – néhányan hiszik, hogy a Palazzo kapuja, Castor és Polluce lovas szobrával keretezve, valójában egy küszöb, mely elválasztja a szentek városát az ördögök városától.

Torino városközpontja még több felfedezendő titkot tartogat számodra. Például a Museo Egizio-ban (Egyiptomi Múzeum) mindig van valami mágikus (minthogy például nemrég az újságok buzgóan néhány múzeumlátogató tanuló ártatlan betegségét átok következményének tulajdonították).

Valamint a Palazzo Madama a földalatti Grotte Alchemice-n (Alkímia Barlangjai) foglal helyet, ahol a Savoy Ház „tudósai” feltehetően a Varázslók Kövének megtalálásán dolgoztak. Innen menj a via Po-ra, és tarts a folyó felé. Először átmész a folyón és a piazza Vittorio-n, és eléred a piemonti miszticizmus egyik szimbólumát: a la chiesa della Gran Madre di Dio-t. Néhány legenda kering arról, hogy a Szent Grál a templom alá van temetve, míg mások szerint a templom előtti szobrok egyike abba az irányba mutat, ahol a Szent Grált eltemették (sajnos a szobrot lerombolták).