"Én egy nagyon színes, nagyon boldog, nagyon letört ember vagyok." - mondja a Papa Roach frontembere Coby Dick. "Az előadásokon kimászok a slamasztikákból. Sok hülyeséget tettem amitől az ügyvédünk a falra mászott, ... ' Ezt nem teheted!!! ' - mondta - ..., de ugyanakkor milliónyi kölyköt öleltem. Ahogy a Nirvana volt amikor megalakultak - újfajta módja ez átadni a srácoknak az érzések kiengedését - ez az ahogy - remélem - az emberek viszonyulnak a Papa Roach zenéjéhez. Elő akarom hozni az emberekből az érzelmeiket. Azt akarom, .. hogy harcoljanak, b****-nak; elő akarom hozni az erőszakos oldalukat, a szomorúságukat, és a boldogságukat." Az énekes-szövegíró Dick, a gitáros Jerry Horton, a bass-gitáros Tobin Esperance, és a dobos Dave Buckner elérte Dick tiszteletre méltó célját az INFEST-tel.

Jay Baumgardner (aki a Coal Chamber-rel és a System Of A Down-nal is együtt dolgozott) adta ki a lemezt, a Papa Roach fő címe bemutatkozott " ez a mindennapi küzdelemmel foglalkozik, " Coby szerint, akihez olyan dalok írása kötődik, mint a "Broken Home", "Never Enough", "Binge", "Thrown Away" és a "Last Resort" - az INFEST erősen személyes és  sötétsége meggyőző. Sok minden ihlette a válástól kezdve ("Broken Home"), küzdelem az alkohollal ("Binge"), Figyelem Hiány Zavar (Thrown Away), és öngyilkosság ("Last Resort"). Dick hajlamos egyes-szám elsőszemélyben írni. " Sokat foglalkozom a jó és rossz közti határvonalról. És sokszor átléptem ezt a határvonalat, " -ismeri be.

"Van egy felelőségteljes oldalam, ami el tudja különíteni a rosszat a jótól, és van a punk rock "sz*rok mindenre" oldalam" - mondja Jerry Horton a csapat szószólója. Eléggé hajlunk a hip hop, punk és funk, valamint van egy rock hatásunk, de nem igazán vagyunk rap-core. A számoknak pop szerkezete van és nagyon melodikusak, sok réteggel és hangszereléssel." A rá eső rész miatt Coby hardcore bandákat hallgat, és beássa magát az underground hip hop-ba, clarinéton játszott az iskola díjnyertes fúvós zenekarában (Faith No Mores Mike Patton), ami az egyik legnagyobb hatás volt rá.

A sajtó félrebeszél, emellett lecsupaszítja a Papa Roach eltérő szemléletét. A Las Vegas City Life dicsérte a négyest annak meglepő sebezhetőségéért és érzékenységéért ebben a katartikus zenedráma magban. [Dick] úgy hangzik majdnem perbeszédet mond a világban az elárult ifiúság fáradt hagján; a kiadvány ugyanakkor tájékozott, "Papa Roach kijelölte a területét" (1999 május 20. ) A Sacramento-i News&Review, ezalatt megszavazta a bandát "a legvalószínűbb felmutatni a Gép Elleni Lázadást (Rage Against the Machine) a saját koncertjükön" (1999 június 3.), a San Jose Mercury News ajánlotta a négyes "igazi városi harcosság" és Dick "komor, vonzó és apokaliptikus" hangját (199 augusztus 5. )

Nem rossz egy olyan kölyöktől aki a garázsában kezdett el zenélni "baseball ütőkkel szemetes kukákon" ( és aki kiköltözött középiskola alatt és elkezdett dolgozni egy légierő bázison egy korházban dolgozni, .. hogy támogatni tudja magát)

Az észak-Kaliforniai Vacaville-ben felnőni - ami pillanatnyilag a világ hagyma fővárosként ismert. P-Roach, ahogy őket a rajongók hada nevezi, középiskolában alakult meg ( Jerry Horton nem ebbe az iskolába járt mint a többiek; ő egy ex-barátnőjén keresztül találkozott velük, aki P-Roach rajongó volt.) A fiatalok első koncertjén, 1993-ban egy iskolai Ki Mit tudon, Dick anyja véletlenül meghallotta amint a bíró azt motyogta, "Remélem ezért nem hagyják ott a munkjájukat". A banda lépésről lépésre tökéletesített és hamarosan összehozott egy 300-500 férőhelyes találkozót (néhányan hamis belépőket is igényeltek/megkívántak/kértek volna ha a csapat támogatta volna). Fiatalságuk ellenére, a Papa Roach tagjai rengeteg tapasztalatot szereztek fejlődő hangzásukból.

Buckner, egy Los Angeles-i "őslakos" akinek az első hangszere egy hegedű volt, majd dob órákat vett egy 70 éves öreg női jazz dobostól. Mire elérte az alsóbb fokú magasságot/szintet gyorsan első székes/alaptag lett a koncert zenekarban, de nem sokkal később megkapta első dob-szettjét (Karácsonyra) és kikiáltotta: " elegem van ebből aziskolai sz*rból - rock 'n' roll-t akarok játszani!" a következő lépése? "leültem a [Led Zeppelin] Physical Graffiti-vel éa a fülhallgatóval és elmentm dolgozni." A rá ható befolyásokról beszél: " Emlékszem 3 évesen hallgattam a The Wall-t [Pink Floyd] az autós kocsikázásokon az anyámmal. Majd tiltakoztam a nagynénémnél és nagybátyámnál a Suicidal tendencies-el és a Metallica-val. A barátaim az általános iskolábanbevettek a Run-DMC be és a Beastie Boys-ba, és a fiatalság csak a klasszikus rock -ról szólt. Középiskolában, benne voltam a dolog teljes választékában John Coltrane-től Fugazi-ig.

Azaz amikor felfedeztem az egész hatalmas és gyönyörű zenét ami nem volt a főáram része. Azóta tartom nyitva magam/a gondolataimat. Esperance - aki 13 évesen csatlakozott  P-Roach-hoz - apját figyelve nőtt fel amint az bass gitáron játszik. " Ő adta nekem az első bass gitáromat amikor 10 éves voltam, " idézi fel. Az ujjai felhólygosodtak a kemény alapozástól, végül bebiztosította magát a P-Roach-nál, Esperance folytatja: " voltak barátaim akik benne voltak jazz-ben és reggae-ben, és én megtartottam azokat és felhalmoztam. Az anyám és én ugyanazt a jazz-t szerettük hallgatni vagy a Doors-t, vagy Duke Ellington-t. Aztán rátaláltam az én punk rock kategóriámra. Ő bizonyította, hogy a Papa roach zenéje hasonló egy olvasztó tégely eljárásához.
Magyarázat: " Az emberek rap-rock kategóriába sorolnak minket. Engem nem érdekel, hogy minek neveznek minket, de mi mindenképpen másképp csináljuk mint bárki más.

Bár az INFEST a Papa Roach ugródeszkája, a csapat már  ezt megelőzően dobott a tömegnek zenét CD keresztül néhány éve. Az első merész felvételi vállalkozásuk 1995-ös Caca Bonita volt amit az Old Friends From Young Years követett. " Ez a jövő, " mondja Dick. " Mi hosszú élettartamot akarunk, és azzal, hogy ezt az elképzelést a világegyetembe lökjük - ez egyfajta önmegvalósítás prófécia/jóslat." Két másik önálló CD jelent meg a banda Onion Hardcore Recording-jén, a lendületre alapozva: 1998-ban az 5 Tracks Deep, (ami szerepeltette a "Revenge" -et, [előzőleg "Revenge in Japanese"], hallatszott az MTV egyik episódjában "Road Rules") és az 1999 -es "Let 'Em Know".  Összeütni ezeket egyenletesen lépésben,  P-Roach nem tartott azonban vissza a színpadtól.

Ellenkezőleg, a banda szünet nélkül koncertezett egész Kaliforniában. Néha ez 14 előadásig emelkedett egy hónapban, olyan előadókkal, mint Kid Rock, Static X, Incubus, Bad Brains és sokan mások a Warped Tour-on.
Az egyik legtöbbször a csaptnak szegezett kérdés a nevüket érinti. Ez úgy néz ki, hogy Buckner-nek volt egy CD-je a Jazz-zenész Pancho Sanchez-től, amit Papa Geto-nek hívtak. A cím egy húron pendült Dick-kel, akinek a nagyapjának a vezetékneve Roatch volt - ő volt Papa Roatch (Roatch papa/bácsi) a Coby családjának.

Mégis, Coby szerint "Sokáig semmi köze nem volt a nagyapámhoz. Előálltunk ezzel a csótány logóval, mert el akartuk kerülni a "fű" dolgot. A "fű" oké, de ez nem az, ami mink igazán vagyunk; mi olyanok vagyunk , mint a csótány, ami mindent képes túlélni " mi edzett harcos katona banda vagyunk. Kivettük ezt onnan és beleadtuk a munkába." A csapat szintén nagyon büszke család központúságukra. "Mi egy csapat vagyunk, " ragaszkodik hozzá Dick
"Néhány banda olyan, hogy, "Mi csak elbocsátottuk a gitárosunkat." Mi nem csináltuk ezt a sz*rt; mi nem bocsátunk el senkit. Mi egy család vagyunk " ki vagy rúgva!"
Esperance egyetért: "Jobban boldogulunk, mint a legtöbb más csapata világon. Ha velünk lógnál csodálkoznál, hogy mi a franc baj van velünk. Folyamatosan nevetünk, aztán elküldjük egymást az p*csába, a következő percben, pedig megint a legjobb barátok vagyunk. Sok mindenben nem tudunk igazán megegyezni, kivéve a csapatot és a zenét. Igazán különböző emberek vagyunk, de a P-Roach az amiben összegyűlünk minket.

És ők tényleg összegyűlnek, különösen élő környezetben. Meglehetősen jók abban, ahogy ráveszik a közönséget, hogy összefogjon, egyesüljön a bandával: minden egyes adott előadáson, a rajongók legalább annyit repülnek, és legalább annyit vannak a színpadon, mint a Papa Roach. A négyes bátorítja ezt a mániát, újra meg újra, megnevezve a főbb club-okat San Francsco-tól Los Angeles-ig, és több mint 400 előadáson zenélve 1993 óta. Dacára ennek a "fűszerezésnek", az INFEST bemutatja ennek a fiatal csapat utazásának kezdetét. Ahogy azt a címadó szám ígéri, ezek a csótányok jönnek hogy elárasszanak ("coming to infest"). Azok akik jobban kedvelik a felvilágosodást, mint a légvárépítést, azok biztosan be fognak fektetni.. "A pop zene, mint Britney Spears a sötétségben létezik, " Dick vitatkozik. "Ez édes. Én nem menekülni akarok a valóságtól, én a mélyjére akarok hatolni."