Életrajz

 

Eredeti neve: Angelina Jolie Voight
Születési helye: Los Angeles (Kalifornia, USA)
Születési ideje: 1975. június 4.
Szülei: Marcheline Bertrand és Jon Voight
Testvére: James Haven
Partnere: Brad Pitt (2014 óta hivatalosan házasok)
Állampolgársága: amerikai, kambodzsai

Tanulmányai

Lee Strasberg Theatre Institute, Los Angeles, Kalifornia
Beverly Hills Középiskola, Los Angeles, Kalifornia
William O. Schaefer Általános Iskola, Tappan, New York



Angelina Jolie háromszoros Golden Globe-díjas és egyszeres Oscar-díjas amerikai színésznő, rendező és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának különmegbízottja.

1975. június 4-én született Los Angelesben Angelina Jolie Voight néven. Az Angelina görög-latin eredetű név, jelentése: angyal, követ, hírnök, a Jolie pedig francia eredetű, azt jelenti, csinos. Édesanyja a néhai francia származású modell-színésznő, Marcheline Bertrand, édesapja pedig a szintén Oscar-díjas Jon Voight. Bátyja, James Haven nála két évvel idősebb, és rendezőként tevékenykedik.

Angelina gyermekkora cseppet sem volt idillinek nevezhető: édesapja egy másik nő kedvéért elhagyta a családot, amikor ő mindössze kétéves volt.

A szüleim válása után anyagi problémáink adódtak. Sosem volt saját otthonunk, kis lakásokból még kisebbekbe költöztünk. Mindig tisztában voltunk a pénz értékével.

Édesanyjával és bátyjával sokat költöztek, az iskolában pedig rendszeresen kigúnyolták karakteres vonásai, szemüvege és fogszabályzója miatt.

Zűrös kamaszkoráról a vele készült interjúkban meglepő őszinteséggel vall, egyebek mellett azt is elmesélte, hogy egy időben késsel vagdosta magát, tizennégy évesen pedig az édesanyja megengedte neki, hogy hálószobájában együtt éljen első barátjával.

Ahelyett, hogy felelőtlenül, az utcán csatangolva töltöttük volna az időt, az anyukám melletti szobában laktunk a barátommal. Az ő döntésének köszönhetően minden nap iskolába jártam, és biztonságban éltem meg az első párkapcsolatomat.

Tanulmányait a New York-állambeli Tappanban található William O. Schaefer Általános Iskolában kezdte, majd a Los Angeles-i Beverly Hills Középiskolában folytatta, ahová rajta kívül számos más, későbbi híresség is járt. Filmes tanulmányait Lee Strasberg színiiskolájában végezte. A középiskolában a színésznő – egykori iskolatársai beszámolói alapján – különc öltözködésével és viselkedésével hívta fel magára a figyelmet, néhányan kifejezetten tartottak tőle.

Ez volt az a hely, ahová a rossz gyerekek kerültek. Én választottam. Én voltam a különc punk, akivel senki sem mert ujjat húzni. Semmitől sem féltem. 16 évesen befejeztem az iskolát, és elköltöztem otthonról.

Filmes karrierje egészen fiatalkorában kezdődött, mindössze hétéves volt ugyanis, amikor édesapja oldalán egy rövid jelenet erejéig szerepelt a Ketten a pácban (Lookin’ to get out) című filmben. Ezt követően bátyja vizsgafilmjeiben tűnt fel, első komolyabb szerepe pedig az 1993-as, meglehetősen alacsony költségvetésű Cyborg 2 – Üvegárnyék (Cyborg 2 – Glass Shadow) volt, melyben egy Tosh nevű emberi kinézetű robotot alakított. A filmet két évvel később az Adatrablók (Hackers) követte, melynek forgatásán megismerkedett első férjével, a brit származású Jonny Lee Millerrel. Az elkövetkezendő években néhány elhanyagolható sikerű alkotásban játszott, ilyen volt például A sivatagi hold titka (Mojave Moon), a Kis tüzek (Foxfire) és az Amazonok a vadnyugaton (True Women).

1996-os, Jonny Lee Millerrel kötött házasságának hírét igencsak felkapta a sajtó, hiszen Angelina bőrnadrágban és fehér pólóban állt az oltár elé, utóbbira saját vérével írta fel szerelme nevét. A frigy csupán 1999-ig tartott, melyről a színésznő később így nyilatkozott:

Rossz volt az időzítés. Ő a legnagyszerűbb férj, akiről egy lány csak álmodhat. Mindig is szeretni fogom őt. Egyszerűen túl fiatalok voltunk a házassághoz.

Első filmes elismerését a George Wallace hozta el számára 1998-ban, melyért többek közt elnyerte élete első Golden Globe-díját is. A díjat még két másik követte: egy évvel később a Kifutó a semmibe (Gia) című drámáért, majd pedig az Észvesztő (Girl, Interrupted) Lisájaként nyújtott alakításáért kapott Golden Globe-ot. Utóbbiért 2000-ben a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat is bezsebelte.

Karrierje folyamatosan ívelt felfelé, feltűnt David Duchovny oldalán az Istent játszva (Playing God) című filmben, Ryan Philippe partnereként a Szeress, ha tudsz! (Playing by Heart) című romantikus vígjátékban, Denzel Washington mellett A csontemberben (The Bone Collector), valamint a Vakrepülés (Pushing Tin) egyik mellékszereplőjeként is, melynek forgatásán szerelembe esett a nála húsz évvel idősebb Billy Bob Thorntonnal.

A szerelemből hamar házasság lett: 2000 májusában Angelina ismét férjhez ment, ezúttal egy Las Vegas-i gyorseskető kápolnában. Házasságuk alatt számos pletyka terjengett a cseppet sem hétköznapi párról, melyek többségét ők maguk is megerősítették, így egyebek mellett azt is, hogy egymás vérét hordták egy-egy aprócska medalionban, hogy lakásukban egy életnagyságú kitömött ló állt, és hogy első házassági évfordulójukra közös sírhelyet vásároltak maguknak. A bizarr kapcsolatnak 2002-ben az vetett véget, hogy a színésznő örökbefogadott egy kambodzsai kisfiút, Maddoxot, ezt a döntését pedig Billy Bob nem tudta elfogadni.

Magam is meglepődtem azon, hogy egyik napról a másikra teljesen megváltoztunk. Azt hiszem, egy nap ráeszméltem, hogy már nincs bennünk semmi közös. És ez ijesztő, de úgy gondolom, könnyen megtörténhet, ha az ember valamilyen változáson megy keresztül, és még nem ismeri magát eléggé.

Angelina 2001-ben forgatta első igazi sikerfilmjét, a számítógépes játékon alapuló Lara Croft: Tomb Raidert, melynek felvételei során szembesült a harmadik világ országainak problémáival, így azonnal felhívta az ENSZ washingtoni irodáját, hogy felajánlja segítségét.

Bűnösnek éreztem magamat mindazért, amim van. Aztán rájöttem, hogy azzal nem segítek az embereken, ha sírok. Feldühített a sok igazságtalanság, így megpróbáltam józanul gondolkodni. Mély levegőt vettem, és arra koncentráltam, hogyan tudnék segíteni.

Első kiküldetése Sierra Leone-ba szólt, és még ugyanebben az évben az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) jószolgálati nagykövete lett. Az évek során több mint negyven országba, többek közt Irakba, Pakisztánba, Kambodzsába, Thaiföldre, Jordániába, Libanonba, Bosznia-Hercegovinába és Ecuadorba is eljutott, ahol számtalan menekült szomorú és megindító élettörténetét ismerte meg. Nemcsak puszta jelenlétével, hanem anyagilag és a menekültek szószólójaként is aktívan támogatja a háborúk és más konfliktusok következtében országukból kitelepített embereket.

A színésznő saját bevallása szerint mindig is az örökbefogadás felé hajlott, és ebben csak megerősítették őt a kambodzsai útján látottak.

Gondolkodtam az örökbefogadáson, de nem komolyan. Értelmetlennek tűnt az egész, valahogy nem állt össze. Semmit sem tudtam, de láttam ezt a kisfiút és azt hittem… Nem tudom. Nem hiszek a sorsban, a végzetben vagy az ezekhez hasonló dolgokban, de valamit hirtelen jobbnak éreztem. Aztán harmadszorra is visszatértem, és találkoztam a fiammal.

Ekkortájt forgatta a Határok nélkül (Beyond Borders) című filmet is, melyben – a magánéleti eseményeivel érdekes párhuzamot mutatva – egy olyan jómódú nőt alakít, aki az őt ért benyomások hatására rájön, a menekülteknek szeretné szentelni az életét, így egy afrikai menekülttáborba utazik, hogy ott segítsen a rászorulókon. A film bemutatójának évében saját könyvet is megjelentetett Notes from my Travels (Feljegyzések az utazásaimról) címmel, melyben a saját, Sierra Leone-ban, Tanzániában, Pakisztánban, Kambodzsában és Ecuadorban tett látogatását írja le naplószerű formában.

A nagy sikerre való tekintettel a Tomb Raider második része, Az élet bölcsője (The Cradle of Life) főszerepét is ő alakította, ám a Jan De Bont-rendezte alkotás már nem vonzott annyi mozinézőt, mint az első rész. Sokáig terjengtek pletykák egy lehetséges harmadik epizódról, ez azonban mind a mai napig nem készült el.

Természetesen Angelinát is – mint minden feltűnően szép és sikeres színésznőt – időről időre hírbe hozták filmbéli partnereivel, kezdve Nicolas Cage-dzsel, akivel a 2000-es Tolvajtempót (Gone in 60 Seconds) forgatta, majd Antonio Banderasszal, akivel az Eredendő bűn (Original Sin) című romantikus drámában látható néhány igencsak forró jelenetben. A történelmi ihletésű Nagy Sándor, a hódító című filmben többek közt a nagy nőcsábász hírében álló Colin Farrell oldalán szerepelt, akivel szintén összeboronálta a sajtó.

Nem randizom senkivel. Azt hiszem, a következő férfi az életemben Mad apukája is lesz egyben, és ez magasra teszi nálam a mércét. De egyelőre nem érzem úgy, hogy ez egyhamar bekövetkezne.

2005-ben, a Mr. és Mrs. Smith felvételein ismerkedett meg Brad Pitt-tel, akivel szintén azonnal hírbe hozták, és néhány fotó is villámsebességgel járta be a világot, melyen kézen fogva láthatók a forgatáson. Ugyanezen év nyarán örökbe fogadta második gyermekét, egy Zahara nevű etióp kislányt, aki kezdetben dehidratáltság és alultápláltság miatt kórházi kezelésre szorult. Eközben Brad beadta a válókeresetet, és öt év házasság után elvált feleségétől, Jennifer Anistontól.

A sajtó és a rajongók számára akkor kezdett nyilvánvalóvá válni Angelina és a színész kapcsolata, mikor kiderült, Zahara és Maddox vezetéknevét Jolie-Pittre módosították. A világ nehezen emésztette meg a tényt, miszerint egy pár lettek, sokan egyenesen a színésznőt okolták az „álompárnak” titulált Pitt és Aniston válásáért, az azóta eltelt évek azonban őket igazolják.

Egy alkalommal Maddox véletlenül apának szólította őt. Csodálatos volt. Épp egy szállodai szoba padlóján kártyáztunk, és mindketten hallottuk, de nem szóltunk semmit, csak egymásra néztünk. Szóval talán ez volt a legmeghatározóbb pillanat abban, hogy végül úgy döntöttünk, egy család leszünk.

A színésznő a következő évben forgatta Az ügynökség (The Good Shepherd) című filmet, és ez idő tájt esett teherbe első, Braddel közös gyermekükkel, aki később a Shiloh Nouvel nevet kapta. A kicsiről készült első fotókért a People magazin 4,1 millió dollárt fizetett, melyet a pár jótékony célra fordított. Angelina édesanyja, Marcheline még megérte unokája születését, azonban 2007 januárjában, hosszú betegeskedés után feladta a küzdelmet a petefészekrák ellen. 56 éves volt.

Édesanyám sohasem helyezte a sajátját mások érdekei elé. A halálos ágyán azt mondta, a legnagyobb sikere az volt, hogy anya lehetett.

Márciusban Angelina és Brad ismét a családbővítés mellett döntött, és örökbe fogadott egy vietnámi kisfiút, Paxot. Idei filmjei az animációs kalandfilm, a Beowulf, és az igaz történetet feldolgozó Hatalmas szív (A Mighty Heart) voltak, utóbbiban Mariane Pearlt alakította, akinek újságíró férjét, Danielt arab terroristák rabolták el és gyilkolták meg. A forgatás alatt Mariane személyes jó barátjává vált.

2008-ban került a mozikba a Wanted című akciófilm, melyben a kezdetben kissé esetlen, ám a történet végére igazi gyilkológéppé váló James McAvoy partnereként tűnt fel, valamint szintén ebben az évben jelent meg a szintén valóságos eseményeken alapuló, Clint Eastwood-rendezte Elcserélt életek (The Changeling) is.

A színésznő magánéletében különösen meghatározó esemény történt ekkor: júliusban ikreknek adott életet Franciaországban, akik a Knox Leon és a Vivienne Marcheline nevet kapták.  Az első képek jogait a People és a Hello! magazin kapta meg 14 millió dollárért, mely a Jolie-Pitt Alapítványt támogatta.

Nem vártunk ikreket. Szóval sokkolt minket a hír, és hamar nyolctagúra bővült a család. De szeretjük a kihívásokat.

A 2009-es év viszonylag eseménytelenült telt számára, 2010-ben azonban merőben új irányt vett karrierje, amikor saját forgatókönyve alapján megrendezte első filmjét, amely egy bosnyák lány és egy szerb fiú szerelmének kibontakozását és tragédiáját mutatja be a délszláv háború idején. Az alkotás A vér és méz földje címet kapta, és Golden Globe-díjra is jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.

Soha nem állt szándékomban forgatókönyvet írni. De aztán egyszer influenzás lettem, és elkezdtem dolgozni ezen a történeten. Nagyrészt akkor írtam, amikor a gyerekek már elmentek aludni. Egy darabig csak ott feküdt a kész anyag az íróasztalomon. Hetekkel később mondtam el Bradnek, hogy írtam valamit. Ugyan látta, hogy írok, de nem beszéltünk róla. Végül elolvasta, és azt mondta: »Édesem, ez szerintem egész jó. Érdemes lenne belevágni.«

A rendezés után ismét visszatért a színészethez a Salt ügynök című akciófilm talpraesett CIA-ügynökeként, majd Johnny Depp oldalán a látványos, ám mérsékelt sikerű Az utazó (The Tourist) című thrillerben. Ezt követően egy ideig nem állt a kamera elé, következő szerepét a 2014-es Disney-film, a Demóna (Maleficent) gonosz boszorkájaként alakítja majd.

Bár filmes karrierjét némileg „pihenőpályára” állította, zajlottak körülötte az események: 2012 áprilisában, hét év együttélést követően Brad eljegyezte őt, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jószolgálati nagykövetként eltöltött tíz év után pedig António Guterres menekültügyi főbiztos különmegbízottjává léptették elő.

Csodálom és tisztelem a menekült embereket. Nem vagyok hajlandó úgy tekinteni erre mint jótékonykodásra. Sokkal többet tanultam tőlük, mint amennyit valaha is képes lennék viszonozni.

Az örömteli híreket követően az egész világ egy emberként rendült meg, mikor Angelina 2013 májusában nyilvánosságra hozta, hogy az év elején a megelőző dupla masztektómia, azaz mindkét mellének a sebészeti úton történő eltávolítása mellett döntött. Elhatározásával óriási lavinát indított el, szélsőséges vélemények szerint pusztán „öncsonkítást” követett el, sokak szerint azonban remek példát mutatott ezzel a hasonló helyzetben lévő nők millióinak. A színésznő egy interjúban elmondta, hogy orvosai szerint a hibás BRCA1 génnek köszönhetően a beavatkozás előtt közel 90 százalék esélye volt a mellrákra.

Nem volt egyszerű a masztektómia mellett döntenem. De nagyon boldog vagyok attól, hogy megtettem. Most már elmondhatom a gyermekeimnek, hogy nem kell attól félniük, hogy elvesztenek engem a mellrák miatt.

Miután meggyógyult, ismét belevetette magát a munkába: miután elolvasta Laura Hillenbrand Unbroken című könyvét, első látásra beleszeretett Louis Zamperini egykori olimpikonból lett második világháborús veterán és hadifogoly történetébe, és sikerült megnyernie magának a filmrendezés jogát. Zamperinivel baráti viszonyt alakított ki, így neki is köszönetet mondott, amikor 2013 novemberében megkapta a humanitárius Oscarként is emlegetett Jean Hersholt-díjat. Az elismerést minden évben a filmvilág azon elismert tagjainak adományozzák, akik jótékony tevékenységükkel kiemelkednek a szakma képviselői közül.

A 2014-es év ismét igen eseménydúsan telt számára; amellett, hogy mozikba került a klasszikus, Disney-féle Csipkerózsika-történetet a gonosz boszorka szemszögéből feldolgozó Demóna (Maleficent), Braddel a 2005-ös Mr. és Mrs. Smith után ismét közös filmet készítettek, mely a By the Sea címet viseli, és amit maga a színésznő írt és rendezett. A filmezés mellett továbbra is aktívan közreműködik abban a kampányban, melyet William Hague brit külügyminiszterrel kezdeményezett a háborús nemi erőszak megelőzéséért, és amelyért ugyanezen év októberében II. Erzsébet brit királynő tiszteletbeli dáma címmel illette őt.

Magánéletében is változás állt be, bár inkább csak formailag: kilenc év együttélés és két év jegyben járás után augusztus 23-án a szűk család jelenlétében, francia birtokukon hivatalosan is összekötötték az életüket Braddel.

 

---