Az autizmus az egész személyiséget átható, pervazív fejlődési zavar, a szociális-kognitív és kommunikációs készségek fejlődési zavara, amely fogyatékos állapothoz vezet. Az autizmussal élők csoportjába soroljuk azokat, akiket közös szükségleteik alapján és pedagógiai szempontból is egységesen kell gondozni. Értelmi képességeiktől függetlenül azonos jellegű, speciális szükségleteik vannak és ehhez sajátos nevelési módszerek szükségesek. Nincs látható, típusos, külső jele, ennek köszönhetően felismerése későn indult meg. A kutatások nagy intenzitással folynak, de ismeretsége a mai napig alacsony a szakmai és laikus körökben is. Kiemelkedő szerepe van M. Rutter és Lorna Wing munkásságának, akik 1960-tól eredményes kutatásokat végeztek. Az egyértelmű, hogy az autizmus a viselkedés jellemző tüneteivel leírható állapot, mely agyi fejlődési és működési zavart okozó organikus tényezők hatására jön létre. Oka nem teljesen tisztázott – genetikai és idegrendszeri károsító hatásokat feltételeznek. A fiúknál háromszor gyakrabban fordul elő, mint a lányoknál. A korai kezdet jellemző, típusos esetben az állapot veleszületett, de értékelhető tüneteket 1,5 éves kor után tudnak diagnosztizálni. Tünetei: Minőségbeli károsodás és elmaradás jellemzi a reciprok ( kölcsönösséget igénylő ) szociális interakciókban. Ez kiterjed a gesztusokra, mimikára, testtartásra. Nem ismeri fel a saját és mások érzelmeit, nem képes a megfelelő módon kifejezni sem azokat. Nem nyújt vigaszt, nem osztja meg másokkal örömét, élményeiről nem számol be. Koncentrálási nehézségeik vannak, érzékenyek a zajra, az érintésre, mozgásra, fényre. Egy egyszerű vízcsobogástól megrémülhetnek. Szemkontaktust nagyon rövid ideig tartanak, vagy nem is teremtenek. Nehézséget okoz számukra a kortárs csoportokba való beilleszkedés, a kapcsolatok kialakítása, hiányzik a motiváció is. Ennek következtében barátságokat nehezen kötnek. Társaikat figyelmen kívül hagyják, „átgázolnak” rajtuk, vagy félnek tőlük, gyakran agresszív módon reagálnak a közeledésre. A környező világ megismerésének és a kommunikációnak a zavara okozza náluk a dürohamokat, szorongást, félelmeket. Ezek a tünetek gyakran előfordulnak nyilvános helyeken, vásárlás közben, várakozáskor, amikor előre nem várt dolog történik velük. Nehezen értik meg a társadalmi szabályrenszert, udvariassági, társalgási szabályokat. Iskolai nehézségeik adódhatnak azokban a tárgyakban, amelyekben a problémamegoldó képességre, vagy logikai gondolatmenetre van szükség. A kommunikáció területén is elmaradás mutatkozik. Gyakran számolnak be a szülők arról, hogy a gyerek az első szavak megjelenése után elhagyja azokat, nem beszél. Ennek oka a kommunikációs szándék, illetve a kommunikációs funkció megértésének a sérülése. A szülőkkel is csak a szükségleteik kielégítésére kezdeményez kapcsolatot. Jellemző az echolália, ami a hallott beszéd visszhangszerű ismétlését jelenti. A rugalmas viselkedés-szervezés területén is jellegzetesek a tünetek. Gyakoriak a sztereotípiák, repetitív ( állandó jelleggel ismétlődő ) mozdulatok, mint például repdeső kézmozgás, lábujjhegyen járás, kocogtatás, kopogás, hintázás. Jellemző az azonossághoz való ragaszkodás. Egy egészen kis útváltoztatás az iskolából hazafelé vezető úton rettenetes félelem forrása lehet. Az autizmussal élő gyermekek játékfejlődése jelentősen eltér a normál fejlődésmenettől. Egyik sajátossága, hogy hiányoznak belőle a szimbolikus és kreatív vonások. A változatos, fantáziadús játék helyett tárgyakat gyűjt, sorba rak, azoknak eredeti funkciójától függetlenül sajátos tulajdonságával foglalkozik, erősen ragaszkodik hozzájuk. A játéktevékenység alatt rugalmatlan, ismétlődő cselekvésre kell gondolni. A gyermekek magukra hagyva többnyire sztereotípiájukba fordulnak. Így a játéktevékenység hiánya miatt nincs módjukban a világról ismereteket szerezni, azokat rugalmasan alkalmazni. 3-5 éves korban a legtípusosabbak a tünetek, mint a beszéd fejlődési zavara ( olykor visszafejlődése tapasztalható ), a magány szeretete, a szűk körű érdeklődés tárgyak iránt, ( pl.: játékhelikopter propellerjének forgása, autókerék pörgése, falevelek mozgása köti le a figyelmét ). Jellegzetesek a szenzoros viselkedések, mindent megszagolnak, nyalogatnak, megkóstolnak. A jobb képességű gyerekeknél nem a szenzoros ingerkre terjed ki a sztereotíp érdeklődés, hanem szociális tartalommal nem bíró témákra, érdeklődési körökre, mint például térképek, országok, fővárosok, városok, közlekedés, járművek, évszámok. Gyakori a zene szeretete. A motorikus koordinációjuk az átlagosnál rosszabb, nehézségbe ütközhetnek az írás, rajzolás, labdázás területén. Egy-egy gyereknél nem található meg az összes tünet és a súlyosságuk is változó. Fejleszthetőség Az autista gyermekek fejlesztéséhez speciálisan képzett személyzet szükséges, ami csoportonként két gyógypedagógust és egy gyógpedagógiai asszisztenst jelent optimális esetben. A csoportban a gyerekek létszáma ideálisan 4-6 fő, maximális létszám 8 fő. A csoportszobában a különböző funkcióknak külön teret kell biztosítani, így a tevékenységek számukra egyértelművé válnak. Nehézséget okoz számukra térben, időben és szociális környezetben való tájékozódás, saját viselkedésüket nem tudják megszervezni, a figyelem összpontosításában is problémák mutatkoznak. Ezért a környezetet értelmezhetetlennek és félelmetesnek láthatják. Meg kell teremteni a számukra belátható protetikus környezetet, ahol biztonságban érezhetik magukat. Erre szolgálnak az egyénre szabott napirendek, folyamatábrák, munkaszervezés egyes mozzanatai, munkarend, egyéb vizuális segédeszközök, mint például a kommunikációs kártyák, a tájékozódást segítő rajzok, ábrák, emlékeztető szempontok. Ezek az augmentatív kommunikáció eszközei. A cél a lehető legnagyobb fokú önállóság elérése a vizuális információátadás módszerével. A napirend tájékoztatja a gyermeket arról, hogy mit és hol tegyen, láthatóvá teszi az idő múlását és beosztását. Ez lehet tárgyas ( aktivitásokban használt kisebb tárgyak ), vagy képes napirend ( fotók, rajzok, szóképek ). Mindig csak a gyermek számára átlátható időtartamot jelezzük. A folyamatábrákkal a pedagógus segítségét helyettesítjük, segítséget nyújt felidézni a tevékenységek lépéseit, sorrendjét. A munkaszevezés egyértelmű vizuális segítséget nyújt a tárgyak, eszközök elrendezésében, így segítve, hogy a feladatot milyen sorrendben és hogyan kell elvégezni. A munkarend jelzi, hogy meddig fog tartani egy napirendi tevékenység, hány feladat milyen sorrendben következik és hogyan jut hozzá. Ez a strukturált munka megalapozza az önálló munkavégzéshez szükséges készségeket. A feladatok között szerepelnek egyeztetések ( tárgyat tárggyal, képet képpel, képet funkcióhoz ), szortírozás különböző szempontok szerint, csomagolás, sorrendbe rakás, önkiszolgálással kapcsolatos feladatok, szerelés. Az autizmussal élő gyermek speciális fejlesztésénél figyelembe kell venni az életkori és egyéni sajátosságokat, az eltérő fejlődési ütemet. A legáltalánosabb távlati cél az egyéni képességek és fejlettségi szint mellett elérhető legjobb felnőttkori szociális adaptáció és önkiszolgálás feltételeinek megteremtése. Ennek elérése érdekében cél a sérült készségek kompenzálása, a fejlődésben elmaradott készségek habilitációs fejlesztése, a viselkedésproblémák kezelése, gyakorlati készségek speciális módszerekkel való tanítása. A célok eléréséhez szükséges fejlesztési feladatok: A kommunikáció területén a beszéd vagy ennek hiányában alternatív, vizuális eszközökkel történő kommunikáció használatának tanítása a kitűzött cél. Erre különböző tárgyak, képek, természetes gesztusok, jelek, beszéd, hangadások szolgálnak segítségül. A tárgyi és szociális környezetet úgy kell szervezni, hogy aktív kommunikációra késztesse a gyermeket. Meg kell értetni a gyermekkel, hogy viselkedése egyértelmű következményekkel jár. ( pl.: ha kér valamit, akkor kapja meg ) A fejlesztés során a funkcionálisan használt kommunikációs eszközöket a lehető legtöbb természetes helyzetben alkalmaztatni kell, hogy a gyerek új helyzetben is képes legyen használni. Szociális viselkedés területén meg kell tanítani a kapcsolatteremtés főbb elemeit. A tanítási, fejlesztési módszerek kiválasztásakor figyelembe kell venni, hogy az autizmusból fakadó nehézségek megakadályozzák a gyermeket abban, hogy a szociális készségeket spontán módon sajátítsák el. Először el kell fogadtatni a gyermekkel más személyek jelenlétét, a csoport életének elemi szabályait, szokásait. Szociális-kommunikációs fejlesztő program a „babzsák”. A foglalkozás 2-4 fős csoporttal zajlik, akik félkörben helyezkednek el szőnyegen vagy széken ülve, a pedagógus szemben velük tartja a foglalkozást, a babzsák, mint eszköz szerepel a hallgató-beszélő váltakozásában, a figyelem-fókusz váltakozásában, a szemkontaktus és szerepcsere összekapcsolásában. Fejleszti a közös tárgyra irányított figyelmet, a kommunikációs eszközök funkcionális használatát, kognitív készségeket, mint például a figyelem, várakozás, sorra kerülés kivárását, testi közelség, testkontaktus elviselését. A pervazív fejlődési zavarban szenvedő gyermekek nagyon gyakran kerülnek be az óvodába, alacsony mentális szintű gyereknél az iskolába úgy, hogy az önkiszolgálási készségek nincsenek jelen. Ennek oka, hogy hiányzik a motiváció és az utánzásos tanulás képessége is sérült. Kitűzött cél az alapvető önkiszolgálás elsajátítása, mint a rágás, étkezés, szobatisztaság, öltözködés, tisztálkodás. Vannak autizmussal élő gyermekek, akik életkoruknak megfelelően mozognak, vagy akár ügyesebbek is a bizonyos mozgásokban ( pl.: mászás ). A sztereotíp mozgások nem a mozgásfejlődés problémái, inkább az autizmusra jellemző szociális, kommunikációs károsodásból, és a szerepjátékokhoz szükséges képzelet, fantázia sérüléséből származnak. A vizuomotoros készségfejlesztés célja a tárgyakkal való manipuláció, amely képessé teszi a gyereket a megfelelő eszközhasználatra a saját fejlettségi szintjén. A fejlesztés egyéni helyzetben, egyénre szabott fejlesztési terv alapján valósítható meg. Az egyéni foglalkozások időtartama a gyermek egyéni képességeitől és az adott tevékenység típusától függően naponta 2-4 alkalommal 5-15 perc. A játéktevékenység fejlesztésére a gyermeknek gyakorló, didaktikus és konstruáló játékok alkalmasak, ebben sikerélményhez jutnak. Kezdetben egyéni helyzetben tanítjuk a játéktevékenységeket, majd a későbbiekben szabadidős tevékenységként építjük be. A hagyományos felfogással szemben az autizmust nem betegségnek, nem elmebetegségnek tartjuk, hanem a fejlődés olyan zavarának, amely minőségben és mennyiségben is eltér a normál fejlődéstől. Orvosi értelemben nem gyógyítható, egész életen át tartó állapot. Felhasznált irodalom: 1. Program és tantervek az autista ( autisztikus ) gyermekeket és tanulókat oktató-nevelő intézmények számára .- Budapest: Országos Közoktatási Intézet, 1999. - 131p .- In: pp. 4-25 2. www.autizmus.hu - Autizmus Kutatócsoport honlapja