Új bejegyzés Frissítés

2017.04.28. 08:33 Kati

A saját kis monológot levettem, hogy az se zavarjon senkit. Meg egyébként is le szoktam venni olyasmiket, amit csak úgy megemlítettem... de megtöri a téma vonulatát. A probléma azonban itt sokkal nagyobb: a gyöknyelvészet, amit 2006 óta dolgozok ki, egyetemi szintű és komplexitású tananyag / kutatási módszertan. Hogy tud ebbe bekapcsolódni bárki, aki ezt nem tanulta 11 éven át (az elődeitől és önmagától), mint én. Hát lehet tehetségesebb nálam, de pl. 11 nap akkor sem elég neki (főleg, ha annyit se szánt rá). Villámkérdés:  mi köze van a magyar KN gyök gyökszavainak: kan, kán, ken, kén, kéne (kellene), kín – a Kanári (madárhoz, szigetekhez): a VILÁG NYELVEIBEN? A világ (általunk ismert!!!) nyelveiben előforduló KN gyökvázak és szavak jelentéseihez? Na ilyesmit kérdezzetek (de eredetibb, ha új ötletet adtok - és máris belejutunk a módszertanba (néhány elemét már otthonosan fogjuk kezelni).

2017.04.26. 20:50 Kati

Helló baka! Örülök, hogy idelátogattál.

2017.04.26. 19:30 baka

...ez egy próba jegyzet... Kedves Kati! M A és V Cs munkásságáról gondolkodva igen magasra dobtad fel a labdát...vagy más szóval magasra raktad a lécet...elgondolkodtató...üdv Karcsi

2017.04.22. 16:00 Kati

Második folytatás. Kiemelem a kritikám 3. pontját: Nem lehet egy nyelvet (a magyart) önmagában vizsgálni annak eldöntéséhez, hogy a világ nyelvei (Eurázsia nyelvei / az amerikai indián / akármilyen nyelv) mind abból (magyarból) származtathatók volnának. Miért nem? A.) Mert önellentmondás (tudománytalan). Ha azt állítod, hogy a magyarból… akkor bizonyítsd! Ja, de “azok” (pl. a 16 db. finnes-és-ugoros “nyelvészet” nyelvei) még ma sem írnak / még párszáz éve sem írtak / hangfelvétel sem volt a beszédjükről. Akkor semmit nem tudsz bizonyítani. És ebbe, ha tudományos igénnyel kutatsz, belenyugszol. Ha nem nyugszol bele, akkor az nem tudomány (a finnugor nyelvészet nem tudomány). “A magyarból a világ nyelvei… stb.” B.) Jó, de TE, aki kutatni akarsz, mely hasonlítani kívánt nyelveket ismersz ”elég jól” (nyelvtant is beleértve)? / milyen eredeti írásukat vagy képes min. kiolvasni? Amit nem, ott semmit nem vagy képes bizonyítani – és ebbe belenyugszol. C.) Hozzáférhető-e azt általad a magyarhoz hasonlítani kívánt nyelvek teljes szótáranyaga (a mai?? Ha a mai már nem, akkor mikori? de az már írásos adatokkal). Ha nem a teljes szótáranyaguk, akkor kompromisszumot kötünk: legalább 2.000 tőszavuk / vagy inkább 30.000 bármilyen szavuk. Ha mindez reménytelen, akkor tudományosan semmiféle hasonlóságot nem vagy képes igazolni. Az 5. pont a kritikámban: találtam szóbokrokat – más nyelvekben is. És (én) be tudom bizonyítani, hogy a szóbokrok a mai nyelvekbe is átjutottak, vagyis sokezer éve “időtlenek”. Ekkor viszont az összehasonlítani kívánt más mai nyelv teljes szótáranyagát kell ellenőriznem a teljes mai magyar szótáranyaggal szemben (mindent minden szóval összehasonlítani.) Tehát nincs olyan, hogy a magyar “fa” szóból származhatott a “fázik”, mert az FX váz egyik gyökszava a fa, a FÁZ pedig (a Z hang sokkal későbbi), egy még sokkal későbbi gyökszó. Most akkor milyen nyelvekhez lehet hasonlítani a fázik szót? Csak olyanokhoz, ahol a (késői) F hang is, és a még sokkal későbbi Z hang is megvan (a finnben egyik sincs, ma sincs meg). A mai héberben mindkettő megvan, de az P/F hangpáros F-je nem lehet szókezdő. Z helyett meg, mivel a Z alul-reprezentált: kevés van) inkább a korábbi Sz hanggal lehet (nem biztos, esetleges) rokonszót találni a fázik-ra: poszeh = ugrál ® remeg. Összefoglalom: a tudományos nyelvkutatás bizonyítékok megtámadhatalan sorozatán, sokéves kutatómunkán alapszik. Még egyetlen egy szó rokonítása is ennyit követel.

2017.04.21. 00:05 Kati

Folytatás. Mit értek azalatt, hogy tudományos következetesség? Természetesen nem azt, amit a ma érvényes tudományos koncenzus (pl. a hivatalos nyelvészetben) hatalmi szóval előír. A humán tudományok (de nemcsak azok) igen sok területen nélkülözik a “tudományt”. Az orvostudomány… hajjaj. De lentebb utaltam rá, hogy pl. a több, mint 4 dimenziós matematika is csak fantázia. Akkor mindaz, ami ezen alapul, pl. az Univerzum kutatás – az elméleti fizika is. Vissza a magyar nyelv kutatásának tévútjaihoz. A magyar nyelv nem finn+ugor eredetű, márcsak azért sem, mert az összevonásnak nincs semmi értelme. Nem, nem tudom pár sorban felsorolni M. Adorján és V. Csaba értékeit, csak fejet hajtok előttük. Hozzájuk fogható elődöm – a magyar nyelv kutatásában – nincs. Az elődeim kritikája pontokba szedve: 1. nem lehet a magyar nyelvet – amit 1000 évvel ezelőtti írásos forrás még nem nevezett így (tehát nincs erre bizonyíték) magyarnak nevezni. 2. A magyarság genetikája a szlávokéhez hasonló. Genetika azonban nem biztosít közös protonyelvet. Ez igaz. (De azért, ha nincs kizáró bizonyíték, valószínűsíti azt? Igen.) 3. Nem lehet egy nyelvet önmagában vizsgálni annak eldöntéséhez, hogy a világ nyelvei (vagy szerényebben: Eurázsia ragozó nyelvei) mind abból (a magyarból) származtathatók volnának. 4. A magyar nyelv gyök(VÁZ) = (mássalhangzó váz) szerkezetű. Vannak ma is élő gyökváz szerkezetűek? Igen: az összes sémi nyelv. Mi a legfőbb különbség a ragozó és a sémi nyelvek között? Az, hogy a ragozók láncragozásra tértek át, a sémi nyelvek pedig a magánhangzók csereberésével (flektálás) fejlődtek tovább. Ettől még bízvást lehetett közös a nyelvtörténetük? Igen, és az is volt. De a sémi nyelvekkel – 1000? 2000? 3000 éven belül – nem lehettünk “szomszéd-közelségben”. Mivel 3 ezer éve már vannak írásos források, ez nem valószínű. Kétezer éven belül már kizárt. És ez ok arra, hogy ne hasonlítsuk a magyar (az összes ragozó) nyelvet a sémi nyelvekhez? Nem ok, hanem tudománytalan ostobaság. 5. A nyelvek, a hivatalos nyelvészet szerint, “folyton változnak”. Ez tudománytalan állítás, ami csak a (mű-)latin alapú nyelvekre érvényes. A gyöknyelvi szerkezetek évezredeken keresztül sem változnak. (Írásos bizonyíték: az akkádtól a héber-arám-arabig igen sok gyökváz ma is megvan, ugyanazt is jelenti, tehát állandó.) A gyökszavak és az azokból “kitermelt” hatalmas szóbokrok – a több tucatnyi (esetleg több száz) szóból álló szóbokor semmi körülmények között nem veszhet ki egyszerre egy nyelvből. A szóbokor, bármennyit vesztene is lassacskán, mondjuk 5000 év alatt, mivel egészében sose tűnhet el, korlátlan ideig marad fenn.

2017.04.20. 08:16 Krizsakata

Időrendben  Magyar Adorján (1887-1978) és Varga Csaba (1945-2012): Valamiképp a magyar nyelvnek kell lenni a… legelső, a legrégibb, a leg… biztosan KM-őshonos nyelvnek (igen). Jó, de úgy nem megy. Mégis nagy koponya mind a kettő? Feltétlenül. Probléma, amit én is csak elég későn vettem észre: a tudományos következetesség (szigorúságuk) hiánya. Magyar Adorján korábban élt. Az elvégzett tanulmányai sem biztosíthatták, sőt akkor még nem létezett  a tudományban mindaz, ami a kortársam, Varga Csaba idejében már megvolt. S ő matamatikus is volt. Korunkban viszont pont a matematika tudományos értékével van baj (de annak semmi köze V.Cs. kutatásaihoz). A matematika csak a “földi” – pontosabban fogalmazva az “anyagenergia” viszonyok vizsgálatára alkalmas. Többre azért nem, mert az idő- és térfogalom (a 4 koordináta) csak az egymással kapcsolt objektumok változásainak leírására érvényes. Csak ilyen kapcsolatokat képes követni. Az idő és térfogalmat, ami az emberi faj genetikusan beírt “tudása”, az ember a “saját képére” definiálta. Aztán meg (ezt tanulta az egyetemen - önálló gondolkodás hiányában) “elfelejtve” az önkényes definiciókat, elkezdte kiterjeszteni az Univerzum “idejének” és térbeli jelenségeinek a vizsgálatára. Csakhogy innentől semmi értelme az egésznek…  Amikor és amiben Adorján és V. Cs. túlléptek a bizonyított ismeretek határán, mindketten elbolyongtak a fantázia világába. Varga Csaba ugyan sokkal kevésbé, ami az életművét már alig érinti (az ilyen részeket évekig el sem olvastam). Tehát, amikor a magyar nyelvet kutatja, a járulékos fantáziálást nyugodtan figyelmen kívül is hagyhatnák. (De mivel V. Cs. tudatos lejáratása a cél, nem hagyják figyelmen kívül.) S akkor én is nagyra becsülöm őket? Sőt! Nagyon sokat tanultam tőlük. Varga Csaba internetes barátom is volt. Azt írta: “Katikám, mindent ki kell mondanunk és le is kell írni, amit már tudunk, hogy fennmaradjon. De még azt is, amit csak sejtünk. Jönnek majd utánunk másokJ.”

2017.04.19. 18:01 Kati

Krizsa: Na, emberek! Való igaz, hogy én nem tudom megítélni, kinek lehet kellemetlen, ha ide (a saját nevén) írogat. Sőt, ha bármi köze van a hivatalos nyelvészethez, történelemhez, régészethez, stb., nicknéven is ciki. Tehát inkább emaileket kapok. Csakhogy olyan emailt, amiről fogalmam sincs kicsoda, és utánanézni sem tudok, nem nyitok ki. Így aztán választ sem várhat. Kár...

2017.04.07. 06:43 Kati

Az emberi beszéd kialakulásának KULCSA a légzés akaratos szabályozása volt. Ennek első lépése még nem volt akaratos, de megvan a genetikai reflexe: ha egy egészen kicsi baba a vízbe esik, azonnal visszatartja a légzését. Vagyis nem rögtön fullad meg, jó esetben még percek mulva is kiemelhető úgy, hogy csak meg van ijedve. Vagyis károsodás nélkül. Saját élményem is van erről: egyszer az egyik gyerekem beleesett a gumimatracról a Balatonba, és (úgy tűnt, úgy tudom) elég sokáig keresgettem a vízfenéken az emberek lábai között - de csak meg volt ijedve és sírt. Azt se sokáig. (Miért nem kértem inkább segítséget? Mert én láttam belefordulni a vízbe, én láttam azt is, hogy pontosan hol... s amíg ezt elmagyaráznám bárkinek, régen késő...)  Szóval a merülési reflex nyomán alakult ki az önkéntelen légzésszabályozás, majd a szándékos. Abból az emberi beszéd hangokat, hangcsoportokat jól utánzó képessége.

2017.04.06. 09:43 Kati

Folytatom: mit kérdezett még Karesz? A „bababeszéd” legelejéről, amikor még csak gőgicsél – nekem nincs véleményem. Arról viszont van, hogy a kisgyermekek beszéde (az összes nyelvben, az egész világon) leplezi le az emberi beszédhangok időbeli egymás-utániságát. A P volt az őshang, mert minden épphogy-beszélő baba P-t mond B helyett, és F helyett is. A J volt az ős „igeszerű-képző”, mert minden kisbaba J-t ejt az L és R igeképzők helyett. Persze nemcsak a bababeszédből, hanem az összetartozó fogalmak hangváltásaiból a legkülönbözőbb nyelvekben: a T volt az őshang - az S/Sz váltóhangok utána jöttek (utána a D is, de az földrajzilag máshol jelent meg). A Z/Zs páros pedig a legutolsó T utód, a délvidékről.

2017.04.06. 07:01 Kati

Krizsa: A Vizimajom elmélet a Wikipedián: https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%ADzimajom-elm%C3%A9let A cikk is említi azt (először ÚGY EMLÍTI), hogy a Rudabánya-leletek (8-1o millió év) és az afrikai előemberek (3-4 millió év) között nincs előemberi lelet. De utána mégis megírja, hogy VAN: a Csád tó mellett talált toumai előember, ami 7 millió éves. Szóval van, de az is Afrikában. Csakhogy: pontosan a Földközi-tenger akkori partján találták. A Földközi-tenger viszont a miocénben többször is kiszáradt, majd újra beömlött az Atlanti. Ilyenkor csak szigetek maradtak ki a vízből (pont úgy, mint most). Tiszta sor: ilyenkor kerültek mind délebbre a „rudabányaiak”, és a szigetek fogságában lettek mind kisebbek testűek (ahol nagyon kevés a kaja, növénnyel / állattal / emberrel ez történik): ez a toumiai - Sahelanthropus tchadensis:   https://hu.wikipedia.org/wiki/Sahelanthropus_tchadensis Ez már két lábon járt. HETES millió éves. Amikor a Gyöknyelvészetem első kiadása, 2o12, megjelent, az internet (a magyar is) tele volt még a szenzációval és hamar megfogalmazódott az is, hogy a kicsi toumai igazi előember volt. Azóta ezek a cikkek és a Wiki magyar változata is – eltűntek. (Meg kell keresni a nyelvek listáján a „magyart” és arra átváltani.) Az előember kialakulása tehát a szintén tenger-elárasztotta, de az afrikainál 4 millió évvel korábban elárasztott Kárpát-medencére huppan vissza. Onnan (innen) ment le Afrikába. Szóval (Krizsa) nemcsak a magyar nyelv ős-őse KM termék, hanem valószínűleg az egész emberi faj is azJ.

2017.04.06. 00:53 Kati

Újabb kérdések emailben (már sok ilyen hozzászólóm, mások is): Ha jól gondolom írottaid..az egytagú magánhangzóhoz is kapcsolódik, ha láthatatlanul és halhatatlanul is mássalhangzó.. mint példád szemlélteti. - ÍÍÍ -VÍ, vijjog. UUU..Huhog?...Ó és Oh..?.. ...és hogy ezek genetikus képhordozók is egyben. Lehet azt gondolni?...hogy a magánhangzók nyelvvilága a csecsemő kori beszéd?...és ez a megérzéses beszéd világa? Említed az élőlényeknek különböző a hangképző képességük...ez hogy függ össze az értelmességgel?  Az emberi beszéd őstörténetében írtad - a Vizimajom - elméletet, mint beszédfejlesztő tényezőt...ez a gondolat nekem Magyar Adorján Őskétéltűek gondolatára hajaz.. (persze MA nem fejti ki olyan gazdagon a beszédfejlődésre vonatkozóan) Gondolhatjuk, hogy ez a vizi életkor lehet egy ilyen "magánhangzós" csecsemő nyelv?...a fókák "beszéde" jönne ide példának.. említik még a delfinek magas szintű kommunikációját. ..és ez változik az egyre szárazföldibb életre alakulással gazdagabb "mássalhangzós" nyelvvé?...és a KM jó élet körülményei - melegvizes élőhelyek - következtében gazdagodik?  Ha írnál ezekről...

2017.04.05. 18:02 Kati

Az egyik megjegyzésem: egy általam Karesz néven ismert hozzászóló csak emaileken keresztül kérdezgetett. Pl. az alanti hozzászólásommal kapcsolatban. Ezúttal válaszoltam is rá (mint sok másnak, aki csak emailben... de miért?) Kérem, hogy a "tartózkodók" (bármilyen nicknéven) itt folytassák. 2. Bilecz nicknevű egy kitűnő blogot tett fel ma a Nyestre, ami a "nádor" szóval és a Halotti Beszéddel kapcsolatos humoros (de úgy igaz) véleményét tükrözi. Próbáltam válaszolni, rá: "menj a Facebookra". Elvileg ott is fenn vagyok (bár nem szoktam írogatni, csak néha követem), de ott se lehet hozzászólni. Na, nézzük, ki lát engem és ki nem? Mert többen írogatnak nekem emaileket - de hozzászólni, ITT, egy se mer? Hozzájuk szólni meg (más honlapokon) én se tudok?

2017.04.03. 03:45 Kati

A magánhangzóval kezdődő gyökök vizsgálata után: A  MÁSSALHANGZÓVAL  KEZDŐDŐ  GYÖKÖK         YX   és  Y1-X-Y2 szerkezetűek lehetnek (Y egy bizonyos mássalhangzó, X bármely magánhangzó)                                 Az emberi beszéd az élő és élettelen természeti környezet hanghatásainak (krr, mrr, csss, zmm, pkk, ktt, pff, shh, zzz, stb.) utánzásából alakult ki. E hangzatok az emberi faj genetikus emlékezetében a természeti környezet jelenségeinek mentális reprezentációit (túlélést biztosító kép és hangemlékeit) hordozzák. A gyöknyelvészet megállapítja, hogy a sémi és a ragozó típusú nyelvek közös eredetűek. Fejlődésük csak az 1 és 2 mássalhangzós, magánhangzókat flektáló gyökök kialakulása után vett eltérő irányt. A sémi 1-2-3 mássalhangzós / és a ragozó nyelvek 1-2 mássalhangzós gyökszerkezete, a gyökvázak jelentéseivel együtt sokezer (a legősibb gyökök sok tízezer) éven át sem változtak. Az elmondottak ÍRÁSOS bizonyítékai azok a sémi gyökök, amelyek hangalakja + jelentése, az írásbeliség belátható (olvasható, érthető) 4000 évén belül változatlanok maradtak. A magyar nyelv kiemelkedő szerepe abban rejlik, hogy az 1 és 2 mássalhangzós gyökvázainak száma a nyelvek sokaságán belül példátlanul nagy (kb. 400). Lásd Rátki Zoltán kutatásait. A gyökvázak flektált gyökszavai (ismét a magyarban) a 2000-et közelítik. E gyökszavak egyenként alkotnak, gyakran igen nagy szóbokrokat. Mivel egyszerre több tucat / többszáz szó semmi körülmények között nem veszhet ki egy nyelvből, a gazdag szókincsű (pl. a magyar) gyökök gyakorlatilag örökéletűek.

2016.12.04. 15:33 Kati

Igen, ezzel azt érzékelteted, hogy a legkülönbözőbb nyelvekben tömeges hasonlóságok vannak… s nemcsak fogalmak, igék, stb., hanem irányok, időbeliség: most éppen: i, közelre-távolra… Ez valóban abba az irányba visz, hogy a nyelvek NEM egymástól függetlenül alakultak ki. Én teszem hozzá (vagy talán te is?), hogy ebben a „nyelvcsaládok” nem vonnak semmiféle határt. S Te (és mások) szerint ezt az átfogó „nyelvközösséget” a beszédhangoknak az emberi fajba genetikailag bekódolt értelmei okozzák. Ezt én csak azzal egészítem ki, hogy a kódolt értelmeknek konkrét forrásaik vannak, amik ma is hallhatók: a természeti környezet „hangoskodása”. Csak erre a hivatalos nyelvészet azt mondhatja (mondja), hogy a nyelvek akkor is külön-külön alakultak ki is bizonyos populációkban – s e feltételezett múltbeli nyelvközösségeket (bizonyíték persze nincs) nyelvcsaládoknak nevezi. Ráadásul mindössze párezer éve szétvált populációkat fantáziálnak. Miért állítják ezt: mert korábbról nincsenek (értékelhető, értsd: általuk olvasható) nyelvemlékek? Ez egy érv? Én elsősorban a szemellenzős kronológiát támadom: párezer év nem dönt el semmit és nem indokol semmiféle nyelvcsaládokat. Miért ostobaság ez? Mert az emberi nyelvek kialakulása (Broca terület: beszédközpont az agyban) már az előembernél elkezdődött. Azért alakultak volna ki az összehasonlítani is tilos különböző nyelvcsaládok 2-6 ezer éve, mert 200.000 évvel ezelőttről még nincsenek irásleletek? Az írásleletek helyett megvannak a ma is élő természetes (nem bucherált) nyelvek. Azokban ma is megvan, keresztül-kasul, a nyelvi kapcsolatok sok százezer bizonyítéka.

2016.12.04. 14:38 varnai

Az előbbi bejegyzésemben csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy az "i" magánhangzónak van jelentéshordozó szerepe, nem csak mássalhangzóvázak kitöltőhangja. Ez nem jelenti azt, hogy minden "i" hang a beszédben hordozná a közelre mutatás, vagy ebből eredően a mozgás jelentését, de vannak szavak ahol ez a helyzet. Nem is kevés esetben.

2016.12.04. 03:49 varnai

Erre szeretnék még reagálni: "A magánhangzóknak gyakorlatilag nincs értelem-képző szerepük. ... a magánhangzók csak max. annyi értelmes szót jelenthetnek, ahányan vannak: á! a, íí-úú (fáj), ó! ő - de még azok is főleg csak indulatszók." Bizonyosan kilóg ugyanis a fenti sorból az i (e) és az a (o). A magyar nyelven kívül már talán nem található meg viszonylag tisztán az értelmük. Ugyanis az i! (és később az e!) a közelre mutatás figyelemfelkeltő hangja. Éles hanghatású, ezért alkalmas erre. Az a! (és o!) a távolra mutatásé. Ebből mi lesz a magyarban? Az "i" és módosulva "e"-re: e!, ez! (mutatószó), itt, ide ("i" + térjelölő "t", "d"), ily(en) (ez a szó is mutatás), -e (jön-e?, stb. kérdőszócska, figyelemfelhívás); fokozó hanggal: (ami az "n"): ni! (közelre mutatás), ne!, nesze! (idehívás, ebből ered a nézni és a név, nevezni is), ne!, nem! (tagadás, tiltás - mindkettő azért, mert: maradj és ne közelíts!). Mivel az "i" önmagában rámutatás, ezért kiválóan alkalmas mozgás megjelölésére: indul, igyekszik, izgága, idő (állandóan múlik), iramodik, iszamos, iszap, illan, stb. (Ezekben a szavakban (is) az "n", "d", "gy", "z", "r", "sz", "l" hangok jelentéseivel már két jelentést kombináló gyököket alkot.) "j"-vé is válhat, ilyenkor: jön, jár stb. szavakban szerepel. Idegen nyelvekben is megvan, csak nem annyira jól nyomon követhetően, mint a magyarban. A latinban is: -ne (pl. videtisne = látjátok-e? az "-e" kérdőszócska megfelelője), i(re) = men(ni); hic és is = ez (közelre mutatás, a "h" csak hangsúlyosító hehezet); a tagadás és tiltás szavai: ne = nehogy; ne- = nem-; ni = nem, ha nem, hacsak; nec = sem; ni(hi)l = semmi. Viszont i, e helyetti o, u nyelvromlás van a következőkben: non = nem; num = nem?, vajon; ille = az (itt a nyelvromlás ellentétes irányú); szintén nyelvromlással rokonszavunk: nomen = név. De említhetném az oroszt is, ahol ид(ти) (i(tyi) = men(ni); не (nje) = ne és нет (njet) = nem (tagadás és tiltás); этот (étot), эта (éta), это (éto) = ez (közelre mutatás). És említhetném rengeteg nyelv rengeteg szavát.

2016.12.01. 15:09 Kati

Ja, kösz. Valami ilyesmit akartam is írni tegnap, mintegy feloldani az ellenkezésemet, de sehogy se jött össze. Szóval én a szavak kifejező jelentésére vagyok beállítva (és azok egyik nyelvtől a másikig való "rokonságára"). Nem a hangokéra. Aztán meg amiatt is berzenkedek, hogy a beszédhangok egyáltalán nem egyidőben jelentek meg. Hanem... A  hangok kiejtésének képessége a koponyaalkat, laposodó arcforma, fogak (KI-NEM)állása, az előemberi korban mélyre szálló gége függvénye volt. Ezek a változások pedig nem egyidőben és nem is egy helyen következtek be. Aztán, hogy az R, N, B, és az összes zöngés is mind későbbiek. Elődeik viszont a sémi nyelvekben ma is bőven használatban levő torok(magán?)hangzók, amiket ugye az ind. nyelvészet hírből sem ismer. (Ha nem akar ismerni.)

2016.12.01. 01:03 varnai

Arról írtam, hogy bizonyos hangok vagy hangcsoportok egyszerre hangutánzó és az adott hanghatás alakutánzó szavaiban részt vesznek. Ilyen a MO, amit minden egyes szájnyitáshoz hozzá tudsz képzelni. Bármely nyelven lehetnek ezért ebből keletkezett szavak. Mind ugyanúgy, vagy a szájra, vagy annak nyitására, vagy hangadásra vonatkozik eredetileg. Ugyanígy, minden ami ismétlődés, vonzza az r-hangot. Miért? Mert amikor a verebek felRÖPpennek, akkor RÖP-szerű hangot hallunk. Amikor GÖR-dül bármi, akkor meg GÖR-t, minden ismétlődő mozgásfajtánál r-szerű hangadást tapasztalunk. Ezért minden mást is, ami ismétlődés, r-hanggal jelölünk. Ezt még az angol is tudja, mert a válasz e-mail elé odaírja: RE: azaz válasz az előbbiRE, ismétlődés. De az egyiptomi nap(isten) is Rá vagy Ré (a nap és az ismétlődés összefüggését nem kell magyaráznom), bármilyen folyóvíz mozgása is ismétlődés, ezért ÉR, ÁR, VÉR, idegen nyelvekben: RIO, RIV(US), RIVIÉRE, RUISSEAU, de a ragyogás is a szemben ismétlődő ingert ad, ezért RAGYog, idegenül: RADius, stb. szavakban szerepel. Nem minden nyelvben minden. Hiszen a SZÁJ a magyarban nem MO. A héberben sem, bár a PE szintén alak- és hangutánzó szó, csak másik. A magyarban bizonyára rokona a BEszéd, BEszél, stb. És a kelta óír nyelvben száj = BÉL, IPA-szerinti kiejtése: [bʲeːl].

2016.11.28. 10:45 Kati

Válasz: Nem értek egyet azzal, hogy a pártalan (betű-)hangoknak is volna önálló jelentésük. Mert 1. a mássalhangzókat (a miáltalunk megadott definició szerint) ki sem lehet ejteni önmagukban. 2. A magánhangzóknak gyakorlatilag nincs értelem-képző szerepük. Ez utóbbit azzal bizonyítom, hogy többszáz értelmet hordozó kéthangos tőszóhoz viszonyítva a magánhangzók csak max. annyi értelmes szót jelenthetnek, ahányan vannak: á! a, íí-úú (fáj), ó! ő - de még azok is főleg csak indulatszók. A héber macska „bepólyáltat” jelent: hatulá = pólya, hatul-hatulá (hn, nn) = fiú és lánymacska. Vagyis a héber anyanyelvű számára a macsi egy puha cukiság. De a macska szónak mégis van rokonszava: MACIK = szorongat, kínoz. Fontos és elgondolkoztató azonban a MA szó. Északon csak víz és jég között van itt-ott föld: a finn maa (hosszú A) = föld. Délen a víz a legfontosabb, ami nincs, de akkor pár órán belül véged. A héber víz többesszám alakú szó: má-im = víz, vizek / ma = mi? az, ami. A magyar MA: aznap, a jelen – mert a jelenben történik minden, ami igazán fontos. Mindezek belátása után: Akár egyetlen szót is csak úgy lehet összehasonlítani két kül. nyelvben, ha ELŐZŐLEG már mindkét nyelv a teljes szótáranyagát (a szó direkt, elvont, áttételes, vicces, stb. jelentéseit egyaránt - mind ismerjük.

2016.11.27. 16:06 varnai

Onnan indultunk ki, hogy a héber és finn(rokon) nyelvekben van a RAK szónak rokonsága. Azt állítottam, hogy az indoeurópai és más "bucherált", "mesterséges" nyelveket sem kell leírni, mert sokminden meg van bennük, legfeljebb csak nem áll össze jól érzékelhető rendszerré, mert innen is - onnan is szedegettek. Pl.: franciában az észak = nord (a germán frank nyelvből), északi = boréal (latinból). Példaként a RAK rokonságára: https://en.wiktionary.org/wiki/rake Érdemes a cikkben legalább az angol szót annak minden jelentésével és más nyelvek beli kapcsolataival megnézni. A gereblyével gereblyézéskor: rakok. Kupacot. Egy példa arra, hogy bármely nyelvet vegyük, lesz benne "ősnyelvi" szó. Vegyük azt, hogy: SZÁJ. A száj nyitásának mozdulatát a MO hangsor adja vissza legjobban. Innen (a Czuczor-Fogarasi szótár szerint): MOND(ANI), MOROG, MORAJ, MORMOL, MORDÁLY, MARCONA, MUKKAN, MAJOM, MAJSZOL, MÓKUS, MORMOTA, MIÁKOL és MÁVOG és MÁCSOG (macska hangadása), MÁKOG (nyúl hangadása), MÁLÉ és MAMLASZ és MÉLA és MELÁK (szájtáti, ebből következően: együgyű ember), MÁMOR, MÁMMOG (rágcsálva ezt a hangot adja), MOHÓ, MEKEG, MEVET (a NEVET szó régies alakja), MÓKÁZIK, MOLY (a ruhát megrágó lepke), MULYA, MUMUS (MU-MU vagy MUM-MUM hangot adva közeledő, gyermekeket ijesztgető rút alak), MOSOLY, MUTAT (ez a szó az ajkak csücsörítéséből ered). Tehén hangja: MÚ! Vegyük észre, hogy a fentebbi szavak között több idegen eredetű(nek mondott) is van. Néhányukat aláhúztam. Vegyük észre, hogy bármely tetszőleges nyelvből tudunk a sorba illeszthető szavakat szedni. Pl.: német: Mund (száj), Maul (pofa, állat szája), angol: mouth (száj), egyéb germán nyelveken is hasonló szavak vannak a száj-ra; francia: mot (ejtsd: mó) (szó), se moquer (szö moké) (gúnyolódik; a száját fintorgatva), nemzetközi: mím(el), pantomim(es). Száj jelentésű szavak a germán nyelveken kívül: lett: mute; telugu (dravida nyelv Indiában): mūti; szanszkrit: mūkha, és a többi (h)ind(u) nyelvekben hasonló szavak; khmer (kambodzsai): moat; indonéz: mulut; maori (új-zélandi): māngai; lingala (afrikai): mɔnɔkɔ ("ɔ" = tátott szájjal mondott "o") és egyéb bantu nyelveken -mwa, -nwa vagy hasonló szótagú szavak; udmurt (votják, finnugor): ым (ɨm, "ɨ" = orosz "jerü", azaz "i" és "ü" közötti, majdnem csukott ajkakkal ejtett hang); keleti mari (cseremisz, finnugor): умша (umsa). Vegyük észre, hogy a MACSKA azért kapta a nevét, mert MÁCSOG-ó hangot ad. Ennek az állatnak a neve (jó)néhány nyelven: albán: mace; tuareg szóból eredően marokkói arab: mašš és mešša, innen katalán: mix, moix, moixa ("x" = magyar "s"); asszámi (indiai): mekuri; burját (mongollal rokon): миисгей (miiszgej); kalmük (mongollal rokon kaukázusi): mis (misz); csagatáj (kihalt távol-keleti török): muşuq ("q" = tátott szájjal ejtett "k"); kazah: мысық (mɨszɨq) és más török-rokon nyelveken hasonló szavak; mandarin kínai: māo; olasz: micio, micia (micso, micsa = cica)); macedón, szerb, horvát, szlovén, szlovák, szorb: mačka (akadémikusok szerint biztos mi loptuk tőlük és nem ők tőlünk, tekintve hogy más szláv nyelveken a macska: kot vagy kicsinyítve: koška); macedón, szerb, horvát: mačor (kandúr); cigány: muca ("c" = "k"); szanszkrit: mārjāra ("j" = "dzs"); navahó (USA-beli indián): mósí, másí ("s" = "sz"); chamicuro (perui indián): mishi ("sh" = magyar "s").

[468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]