Monoton Maraton
2015.03.01. 04:09
Monoton Maraton
Csak telnek a napok,
színtelenek, fakók.
Ma sem vár üzenet,
és a kéz megremeg.
Egy átkozott ütem
bennem rendületlen,
mint holmi metronóm,
szüntelen, monoton
ismétli magát újra,
szavát meg nem únja;
hogy nem vagyok fontos,
csupán egy bolondos
marionett baba.
Rángat a szív szava
zsinegen. Te nevetsz,
mondod, mégsem szeretsz.
A szív oly ostoba,
néha megbolondul,
alamizsnát koldul,
holott köntöst visel,
hord ékes koronát,
mégis éveken át
súlyos terhet cipel,
és szeret konokul.
A másik fukarul
önzésébe vonul,
mint egy rossz mostoha.
Nem történik csoda,
a hurok megszorul,
nincs több levegő már,
csak a por, csak a sár,
észvesztő Maraton,
ahol a magány vár,
és az ég beborul.
|