Az egyensúlyzavar egy könnyű fejű érzés, melyet az SM mellett számos egyéb nehézség is előidézhet. Amennyiben lehetséges, az egyensúlyzavar pontos okát kell meghatározni a legjobb kezelés biztosításához. Bizonyos gyógyszerek, mint a triciklikus antidepresszánsok, okozhatnak enyhe egyensúlyzavar érzést a hirtelen testhelyzet változtatáskor.

Szédülés és egyensúlyzavar gyakran tapasztalható, amikor influenzaszerű tünetek vannak jelen. Amikor az influenzát kezelik és a kísérő tünetek, megszűnnek a szédülés is, elmúlik. Míg az egyensúlyzavar egyéb fizikai problémáktól is eredhet, az idegimpulzusok útjában végbemenő változások is okozhatnak egyensúlyzavart, és ennek a kezeléséhez szükség lehet gyógyszerekre is.

A szédülés az egyensúlyzavarnál súlyosabb állapot, a mozgás érzését adva ahhoz, amikor az nem is történik. Egy szédülésben szenvedő személy úgy írhatja le tüneteit, mint „pörgő” vagy „lebegő” érzést. Ez időnként nagyon kényelmetlen lehet; gyakran okozva nehézséget állás vagy járás közben. Néhány betegnél hányinger vagy hányás is jelentkezhet szédülés esetén.

Azok az SM-es betegek, akik szédülést tapasztalnak, nehézségeik lehetnek a belső fülben, a egyensúlyért és szédülésért felelős területből, eredő idegimpulzusokkal. Az SM mellett okozta nehézségek mellett más zavarok is okozhatnak szédüléses tüneteket, de nagyon sok SM-es betegnél az agytörzsben lejátszódó gyulladás váltja ki a szédülést. Az autonóm funkciók mellett az agytörzs irányítja a szemek, a végtagok, és törzs koordinációját, melyek mindegyike részt vesz az egyensúlyozásban.

Időnként fiziko terapeuta bizonyos feladatok megtanításával és begyakoroltatásával képes segítséget nyújtani a szédülés és az egyensúlyzavar enyhítésében. Ezek a gyakorlatok leginkább ayoknál az egyensúly problémáknál hatásosak, melyek a testhelyzet változtatáskor rosszabbodnak. Az egyensúlyzavar és a szédülés legtöbb esetében, azonban egy gyógyszeres programra van szükség a tünetek kezelésére.

Gyógyszerek

Antihisztaminokat gyakran alkalmaznak az egyensúlyzavarok és szédülés kevésbé súlyos eseteinek kezelésére. A legáltalánosabban javasolt gyógyszer, mely jól ismert a tengeri betegség kezelésében, a dimenhydrinate (Dramamine^®). Egyéb gyakran alkalmazott antihisztaminok közé tartozik a meclizine (Bonine^®, Antivert^®), a diphenhydramine (Benadryl^®), és a cyclizine (Marezine^®). Az aluszékonyság gyakori mellékhatása a legtöbb antihisztaminnak.

Egy másik, a tengeri betegségnél gyakran alkalmazott gyógyszer, mely sikeres lehet a szédülés kezelésében a scoplamine (hyoscine, Transderm-Scop^®). Bár a scopolamine elérhető tablettában vagy kapszulában is, tengeribetegség vagy szédülés esetén általában bőrtapasz változatban alkalmazzák, melyet a fül mögé szoktak felhelyezni.

A tapaszon lévő gyógyszer hatóanyaga három alatt szívódik fel a bőrön keresztül. A szájszárazság gyakori mellékhatás, de aluszékonyság csak a gyógyszert szedők 15 százalékánál fordul elő. Elővigyázatosságból alaposan kezet kell mosni a gyógyszer felhelyezését követően, mivel ez a gyógyszer átmeneti látáskárosodást okozhat, ha a szembe kerül.

Egy sor, a benzodiazepinek közés tartozó nyugtató kínál olyan gyógyszereket, melyek képesek elnyomni a belső fület. Az ilyen gyógyszerek közé tartozik a diazepam (Vallium^®), a clonazepam (Klonopin^®), és az oxazepam (Serax^®). Ezek az erős gyógyszerek gyakran nyújtanak némi enyhülést, azonban, alkalmazásuk állandó orvosi felügyeletet igényel, mivel függőséget okozhatnak. Ha valaki rendszeresen szedi ezeket a gyógyszereket hosszabb időn keresztül, a gyógyszer abbahagyása csak fokozatosan történhet.

Időmként az SM-es személy tapasztalhat olyan mértékű szédülést, hogy a páciens hány és nem képes orálisan szedni a gyógyszert. Az ilyen esetekben, az orvos javasolhatja a páciensnek a magas dózisú intravénás kortizont egyéb folyadékok mellett. Ezzel azt a célt szolgálja, hogy csökkentse a gyulladást az érintett területen, általában az agytörzsben. Ezzel visszaállíthatja az idegimpulzusok normális áramlását és ezzel a szédülés tünetei minimalizálódnak vagy megszűnnek.