Figyelmeztetés: Slash

Christian vallomása

Chtistian összeszedte minden bátorságát és odaállt Azrael elé aki kíváncsian nézett rá:

-Nos Christian mit szeretnél még?

-Tedd meg.-bökte ki a fiatal férfi-Azt akarom.

-Mit?

-Tudod te azt jól hisz egyszer már megtetted,akkor tedd meg még egyszer.

-Nem értelek már megbocsáss. -Christian erre dühös arcot vágott és folytatta:

-Szeretném mindennél jobban. Amióta elmeséltél nekem mindent rájöttem hogy én is megakarom ismerni azokat az érzéseket amiket te érzel.

-Azt akarod hogy......

-Igen azt. - Azrael mérgesen elkapta Christian nyakát és teljes erejéből a falnak lökte. Vicsorogva ránézett és folytatta:

-Te nem tudod miket beszélsz!Te nem érdemled meg ezt az életet. Fiatal vagy de én már benne voltam a korban mikor az lettem ami most vagyok. Meghaltam de visszatértem. Leéltem már azt az időt aminek te még előtte vagy.

-Mért utasítasz el?Magányos vagy de ha....

-De ha-vágott a férfi szavába-ha átadom neked nem is biztos hogy túléled. A szervezeted és a tested nem élt eleget .Hallgass rám-kezdte és elengedte Christian-t aki rendbe tette magát és hallgatott-Nekem már nincs életem se célom..Mindez odaveszett mikor Alinah meghallt. Látom rajtad hogy akarod de nem tehetem. Előbb éld le azt az időt amin én már túl vagyok és akkor gyere vissza hozzám és meglátom alkalmas vagy e rá.-Ez a válasz feldühítette Christian-t és visszavágott:

-Tessék ennyit hát a barátságról. Tudd hogy önző vagy,csak magadat nézed,de azt hogy más mit akar az téged hidegen hagy. Gyászolsz tudom de nem élhetsz mindig egyedül. A barátom vagy Azrael és én a lelkemet adom csakhogy olyan legyek mint te. És tudd hogy van valaki aki rád is gondol. De látom ez téged nem érdekel. Az őrsön is mikor nem vagy bent beszélnek rólad az emberek. Amióta visszajöttél és megláttak hogy hogy nézel ki elképedtek. Fehér bőröd és szemeid színe félelmet keltett bennük. Félnek tőled de én nem mert tudom hogy te nem tudnál senkit bántani ok nélkül. Igazam van?- Azrael oldalra fordította a fejét és rájött hogy Christian -nak igaza van.

Túl régóta gyászol már. Alinah halála óta eltelt 3 év amit szinte nem is látott. Mert nem akart. De az emlékei megmaradtak és azokból nyerte vissza a múltját.

Ez a férfi itt mellette pedig a pőre igazságot mondta most el. Belátta hogy neki van igaza de akkor is ,nem adhatja neki azt az életet amit ő él.

"Túl fiatal. Túl fiatal. Nem,nem tehetem!"- mondta magában Azrael és Christian -ra nézett aki a falnak dőlve várt. Némán nézett maga elé és igy észre se vette hogy Azrael felszívódik a lakásból.

Aki mikor leért az utcára rohanni kezdett,nem tudta hova csak el,messze attól az embertől aki elfogadta vámpírként míg mások kibeszélik a háta mögött. Csalódott bennük,azokban akikről eddig azt hitte a barátai.

Hamarosan elért a kikötőhöz,figyelte a vizet és elképzelte hogy beleugrik és hagyja hogy a teste elmerüljön a hideg vízben.

A fejében még mindig Christian szavai keringtek és látta maga előtt a társa arcát aki könyörgő szemekkel néz rá hogy tegye meg vele is.

"Hát ez a hála mindazért amit tettem?Büntetnek mert önző voltam. Csak magamat néztem de azt nem hogy az emberek mit gondolnak vagy éreznek .És Christian...ő még olyan fiatal és képes lenne feláldozni az életét egy olyanért cserébe ami tele van furcsa és bizarr dolgokkal. Néha  még engem is meglep ez a lét. Félig vámpír  vagyok soha nem fogok meghalni  és csak most jövök rá hogy látni fogom ahogy generációk születnek és hallnak meg. Mit tegyek most?Vegyem őt magamhoz?Mit fogsz most tenni Azrael?

Kérdezte önmagától és belátta hogy nem tehet mást. De félt,félt hogy nem sikerül vagy nem lesz elég erős ahhoz hogy visszatérjen.

"De ő akarja és én megteszem neki. Magamhoz veszem,ha ennyire akarja hát legyen."-és visszaindult a lakása felé.

A vallomás

Mikor belépett érezte hogy Christian még ott van. Beljebb lépett és meglátta őt a kanapén feküdt és aludt. Fejét a karjára fektette,testét egy plüss takaró fedte.

Azrael odament hozzá,letérdelt mellé és óvatosan ébresztgetni kezdte:

-Christian,Christian ébredj. Hallod ébredj.-és enyhén megrázta a vállát.

A fiatal férfi álmos szemekkel ült fel és megszólalt:

-Hova tűntél az előbb?Tűvé tettem.....-de Azrael nem hagyta hogy Christian végig mondja:

-Elmentem,gondolkodni és rájöttem hogy neked van igazad. Tényleg csak magamat néztem pedig vannak mások is rajtam kívül.

-Ezt mondtam neked eddig is és végre hogy felfogtad.

-Igen és ezt köszönöm neked. Köszönöm hogy rávilágítottál az igazságra. Magamtól biztos nem jöttem volna rá.-és ekkor Azrael hihetetlen dolgot tett.

Óvatosan megsimogatta Christian arcát majd közelebb hajolt hozzá,ajkaival épp hogy csak érintette a torkát. Christian először meglepődött majd hagyta hogy a vámpír közelebb kerüljön hozzá.

De ekkor ijedten húzódtak el egymástól. Fejükben képtelen gondolatok cikáztak. Azrael felállt és idegesen fel-alá kezdett járkálni:

-Elnézést kicsit elragadtattam magam.

-Nem én kérek bocsánatot.-szól Christian és felállt.

Egymásra néztek de nem szóltak mert ez a perc nem a szavak ideje volt. Lépni akartak de nem mertek,nem akarták elrontani ezzel a barátságukat.

De Christian bátrabb volt. A hetek óta tartó szerelem amit Azrael iránt érzett felszínre törtek benne. És ezek az érzések cselekvésre késztették. Elindult  feléje és ahogy közelebb ért hozzá megszabadult a zakójától és ingét mellkasig kigombolva állt meg előtte.-Akkor mire vársz?-De Azrael nem lépett csak állt és várt. Szemeivel elnézte Christian-t aki komoly arcal állt előtte. A lelke tele volt bátorsággal és merészséggel,várta hogy Azrael a hatalmába vegye.

És ahogy teltek a percek Azrael  rájött hogy ha már meg kell tennie akkor tegye meg de úgy hogy azt Christian soha ne felejts el.

Kedvesen elmosolyodott és folytatta:

-Mond meg nekem mennyire akarod?

-Nagyon. Minden vágyam az.

-Értem.-és megfogta Christian kezét majd lassan a hálószobájába vezette,megállította az ágy mellet és folytatta:

-Remélem tudjuk mit teszünk.

-Én tudom és nem hátrálok meg.-mondta magabiztosan Christian és egy hirtelen mozdulattal magához húzta Azrael-t.

Kinek szemei vörössé váltak és hegyes szemfogai előbukkantak ajkai közül. Kezeivel lassan kigombolta barátja ingét majd megszabadította tőle.

Azrael deréktól felfelé szintén megszabadult a ruháitól majd megsimogatta Christian arcát és folytatta:

-Remélem sikerül de ha nem...

-Ha nem akkor ne magadat hibáztasd.-és ekkor Christian összeszedte minden bátorságát és szenvedélyesen megcsókolta Azrael-t aki először meglepődött ezen majd fogadta társa heves csókjait. Azrael ekkor döbbent rá hogy az akit eddig a barátjának hitt többet érez iránta mint puszta barátságot. Érezte a férfiban lévő mély és szenvedélyes szerelmet amit iránta érez. És ez a szerelem igazi volt nem pedig erőltetett,Christian  tényleg szerelmes volt Azrael-be és ezt most befogja bizonyítani neki.

Christian lassan leült az ágyra és az ölébe vonta Azrael-t aki kezdte egyre jobban élvezni a dolgot. Lassan ledőltek az ágyra és ott folytatták. Azrael érzékien végigcsókolta Christian testét majd ránézett és megszólalt:

-Tudtad hogy a vámpírok nagyon szenvedélyesek.

-Nem nem tudtam de hogy jön ez most ide?

-Csak azért mondtam ezt mert jelen helyzetben nem vagyunk a magunk urai. És én azt mondom hogy előbb ismerjük meg egymást és ha már eleget tudunk egymásról átadom a hatalmamat amit majd olyan körülmények közt kapsz meg amire örökké emlékezni fogsz. Nos mit szólsz hozzá?

-Elfogadom csak hogy tudd bármit képes vagyok megtenni csak hogy olyan legyek mint te.

-Látom nagyon eltökélted magad?

-Igen és ez zavar téged?Vagy az hogy így közeledek feléd.-és lassan maga  fölé húzta Azrael-t kinek arca az övével szembe került. Kezével megsimogatta Azrael arcát kit újból elfogott az a furcsa érzés. És ahogy Christian szemébe nézett rájött hogy szereti méghozzá szerelemből. És egy vámpír szerelme mindennél erősebb,tudta hogy mostantól ez a férfi itt a karjaiban teljes biztonságban élheti az életét hisz megfogja védeni minden támadástól. Mert szereti és félti.

-Nem egyik se zavar inkább kíváncsivá tesz. Hisz eddig még soha nem voltam így férfival most pedig itt van ez. Érdekel hogy milyen lehet.

-Majd együtt megtapasztaljuk.-szólt Christian és egy hirtelen mozdulattal maga alá vonta Azrael-t majd szenvedélyesen megcsókolta. Keze lassan elindult Azrael testén aki hagyta magát,de mikor Christian keze az övcsatjához ért megálljt parancsolt:

-Nem.-vágta rá egyből.

-Rendben ha ezt akarod.-és átfogta a testét miközben ajkaival az arcát és a nyakát érintette. De Christian egyszer csak felül és az ölébe vonja Azrael-t. Majd egymás testét átfogva szenvedélyes csókban találkoznak ajkaik.

Mikor először találkoztak az őrsön még nem is gondolták volna hogy idáig jutnak. Idegenként találkoztak de barátok lettek és most pedig szerelmesek kik szenvedélyesen szeretik egymást. Azrael  félig vámpír volt és Christian  pedig halandó de ez nem érdekelte őt csak az hogy közelebb kerüljön ahhoz aki egyszer talán megajándékozza őt a vámpírok csodálatos életével.

Azrael  ajkai lassan csókolták végig Christian arcát és nyakát majd egy hirtelen felindulásból megharapta Christian-t kinek torkát halk nyögés hagyta el és  mikor megérezte hogy megharapták szorosabban magához ölelte a vámpír testét.

De kis idő múlva Azrael elhúzódik tőle és a szemébe néz. Christian  látta hogy Azrael ajkait vér borítja. De nem törődve ezzel közelebb húzta magához Azrael arcát majd mikor már ajkuk elég közel volt egymáshoz Christian a  nyelvével lassan lenyalta a vért majd megcsókolta őt. Érezte a vért a szájában a saját vérét. A furcsa fémes íztől megborzongott de tudta már most meg kell tudnia milyen a vér íze. Hogy vámpírként majd élvezettel fogadja el.

1 óra múlva egymást átölelve feküdtek az ágyon Azrael Christian hajával játszott miközben elnézte társa izmos hátát és vállát.

Christian lehunyt szemekkel hagyta hogy Azrael átfogja a testét majd a sajátjához vonja. És ekkor ismét megérezte társa ajkait a torkán amik gyengéden érintették a bőrét amitől Christian teste libabőrös lett.

„Egy vámpír szeretője vagyok.-mondta magában Christian -És ez a vámpír a társam hisz egy helyen dolgozunk. Együtt oldjuk meg a bűntényeket és teszünk pontot az ügyek végére.

Szeretem őt hisz hamarosan olyan leszek mint ő.”

Azrael  hallotta a barátja gondolatait és tudta hogy ez az ember itt szereti őt.

Nem bánta meg hogy közel engedte magához őt,hisz ezzel csak örömöt okozott. Gondolatban elképzelte Christian-t vámpírként de rájött hogy nem állna jól neki és a legrémisztőbb az volt hogy Azrael  nem akarta hogy Christian vámpír legyen. Azt akarta hogy halandó maradjon.

De ekkor Christian megfordult és a szemébe nézett. Azrael ekkor vette csak észre hogy kedvesének gyönyörű  ég kék szemei vannak eddig ez fel se tűnt neki. Ezen csodálkozott is kicsit hisz majdnem mindennap látta de ez elkerülte a figyelmét.

-Szerinted jól tettük amit tettünk?-kérdezte Christian.

-Én nem bántam meg. Te igen?

-Nem dehogy is sőt inkább örülök neki. Most már sokkal nyugodtabb vagyok hogy tudsz azokról az érzésekről amiket irántad érzek Azrael.

-Ennek örülök hogy végre újra a régi vagy. Már kezdett hiányozni az a Christian Larson akit én megismertem.-mondta mosolyogva Azrael és felkelt.

-Hova mész?

-Várj meg itt mindjárt jövök.-és kisietett a szobából. Christian  felült és körbenézett. Szemei megakadtak egy könyvekkel teli polcon,felállt és odament. Végigolvasta a könyvek címeit majd levett egyet.

Vámpírok:Legendák és Mítoszok-Ez volt a könyv címe. Christian beleolvasott és rájött hogy ezt el kell olvasnia így talán többet megtudhat Azrael  fajtájáról.

De ekkor belépett Azrael  kezében egy ezüst lánccal amin egy egyiptomi jel függött. Odalépett mögé és a nyakába akasztotta.

-Ezt mért kapom?

-Ez a szimbólum az örök életet jelenti. Amulettként adom neked hogy ha netán úgy adja a sors hogy eltávolodunk egymástól hozzon neked szerencsét. És ha ránézel gondolj rám. Arra aki szeret téged.

-Köszönöm Azrael -és Christian szembefordult vele,megsimogatta az arcát majd gyengéden megcsókolta. Így köszönte meg ezt a csodálatos ajándékot.-Soha nem fogom levenni ezt megígérem.

-Rendben. De van itt még egy-két apróság amit nem árt ha tisztázunk.

-Miről lenne szó?

-Te is tudod hogy egy helyen dolgozunk és azok az emberek kik ott vannak nem szabad rájönniük mi van kettőnk közt hisz akkor nagy bajban leszünk.

-Tudom de legrosszabb az hogy ki is rúghatnak minket. Ahogy ismerem a főnököt képes és megteszi.

-Nem ebben tévedsz. Berger  asszony nem ilyen. Ő elfogadná de azok kik őt irányítják parancsba adhatják hogy rúgjon ki minket.

-Én élvezem ezt a munkát. Nem  akarom elveszíteni.

-Én se hisz már több éve hogy itt dolgozok.3  társam volt előtted és mindegyikükkel jól kijöttem.

-Akkor most mi lesz?

-Titoktartás és önfegyelem. Meg kell ígérnünk egymásnak hogy az őrsön nem teszünk semmi olyasmit ami okot adna arra hogy viszonyunk van egymással. Meg tudod tenni ezt?

-Igen de félek hogy nehezen fog menni.-vallotta be Christian és odaült Azrael mellé az ágyra aki átfogta a vállát és fejét a saját vállára fektette.

-Tudom hogy képes vagy rá. Vagy te annyira erős és magabiztos hogy eleget tudsz tenni ennek a kérésnek.

-Úgy gondolod?

-Igen Christian úgy.-és egy gyengéd puszit adott Christian homlokára aki felemelte a fejét és  megsimogatta az arcát.-Ideje aludnunk egyet mert holnap kemény próba vár mindkettőnkre.

-Igazad van.-Lefeküdtek a hatalmas francia ágyra  majd egy búcsú csók után egymás testét átölelve merültek álomba.