A veszekedés

Aznap éreztem hogy nagy a feszültség Angelica és Azrael közt. Ha szemmel ölni lehetett volna Angelica már biztos nem élne.

Mikor véget ért a műszakunk Azrael a társaságomban félrehívta Angelica-t. Lassan elindultunk az autópálya mellet majd mikor elég messze értünk az őrstől Azrael nekiesett Angelica-nak:

-Hogy volt merszed ezt megtenni.

-Még te kérdezed?Azok után ahogy elhagytál csak hogy egy olyan nővel legyél aki  félig vámpír. Ő nem volt más csak egy kis szuka akit senki nem szeretett . Utálták de nem mutatták ki mert féltek tőle. A hatalmától.

-Alinah-naknem is volt hatalma. És csak félig volt vámpír. Nem volt olyan erős mint te azt képzeled.

-Na ne mond már. Egyik este a saját szememmel láttam amit három gorillát a felken a falra. És még te mondod hogy nem volt hatalma.

-Rendben gondolt ezt de ne merd még egyszer  meggyalázni az emlékét.-én a háttérben álltam és csendben figyeltem a veszekedésüket. Nekem ebbe nem volt  beleszólásom ez csak rájuk tartozik.

Figyeltem őket és rájöttem hogy gyűlölettel néznek szembe egymással.

Eddig kedveltem Angelica-t de ma amit mutatott nekem rádöbbentett arra hogy ő is csak egy féltékeny ex barátnő aki így akar  bosszút állni volt kedvesén aki  egyszer csak hipp hopp  eldobja magától.

Hallottam ahogy Angelica Azrael szemére veti mindazt amit tett. Azokat a kapcsolatokat amiket nekem is elmondod ott a videószobában.

Azraelvégig azzal érvelt hogy az a múlt és az már nincs.

Aztán jöttem én. Angelica egyenesen undorítónak találta azt ami kettőnk közt volt. Szerinte Azarel mélyebbre már nem is tudna süllyedni és ezt nyíltan kimondta egyenesen a szemébe.

Ekkor Azrael rám nézett és így szólt:

-Christian kérlek gyere ide.-odamentem és megszólaltam:

-Hallgatlak.

-Menj mögé és fogd le a karjait és fogd be a száját.

-Mire készülsz?-kérdeztem és teljesítettem a kérését.

-Majd meglátod.-és hirtelen két tenyere közé fogta Angelica fejét és mélyen a szemeibe nézett.

A nő megpróbált elmenekülni de nem engedtem. Minden erőmre szükségem volt hogy ott tartsam.

De hirtelen Angelica megnyugodott, már nem vergődött a karjaimban hanem némán nézett maga elé.

-Most már elengedheted.-szólt Azrael. Én elengedtem a nő testét, odamentem Azrael mellé és megkérdeztem:

-Mit tettél vele?

-Csak egy kicsit kiürítettem az agyát.

-Hogy mit tettél?-kérdeztem meglepetten.

-Elvettem tőle bizonyos emlékeket. Egy darabig még kába lesz de holnap reggelre rendbe jön. De most gyere haza visszük és lefektetjük.  És átkutatjuk a lakását.

-De az törvénybe ütköző.

-És?Rendőrök vagyunk Chris ne feledd. Nekünk hatalmunk van. És ezt a hatalmat néha ki kell használni.-és gonosz mosollyal az arcán elindult vissza az őrs felé. Én a karjaimba kaptam Angelica testét és mentem utána.

A parkolóban betettem őt a kocsijába,beültem a kormányhoz és elindultam. Azrael a saját kocsijával követett minket. Néha belenéztem a visszapillantóba  és láttam  a kocsiját.

Nemsokára megérkeztünk a lakásához.

Az ajtó nem jelentett akadályt hisz Azrael könnyen kinyitotta.

Amíg ő körbenézett én lefektettem Angelica-t az ágyra majd kimentem hozzá az előtérbe.

-Találtál valamit?

-Semmit és ez jó jel.-Már épp indulni akartunk mikor észreveszek valamit ami nagy meglepődést váltott ki belőlem. - Chris gyere már. -hallottam mögöttem Azrael-t.

Ránéztem és megszólaltam:

-Gyere ide ezt látnod kell.- és intettem neki. Ő odajött mellé és folytatta:

-Mit találtál?-és a kezembe vettem egy kis szobrot.-Ez egy szobor és?

-Nem tudod mit jelent?

-Mért jelent valamit?

-Igen. Ez a kis szobor egy indiai istennőt ábrázol akit az indiaiak azért imádnak mert őt tekintik a termékenység és a szerelem isten nőjének.

-Aha értem de most ezt mért mondtad.- Reméltem hogy ezt fogja mondani és  így is lett.

Visszatettem a szobrot a helyére és közelebb léptem Azrael -hez aki közeledésemet látva elmosolyodott és folytatta- Te valamit akarsz. Igazam van?

-De még mennyire.- és egy hirtelen mozdulattal elgáncsoltam Azrael-t aki elterült a  földön.

Felhevülten rákúsztam és megcsókoltam. Kívántam őt és ezt Azrael megérezte mert hagyta magát.

Tudtuk hogy Angelica bármikor magához térhet  és ettől a tudattól mindketten felizgultunk.

De ekkor Azrael eltol magától és megszólal:

-Inkább otthon folytassuk, ott senki nem fog minket zavarni.

-Legyen ahogy te akarod.-és sietve elhagytuk Angelica lakását.