Én így mondtam el:

Ne gondolj haraggal!

mennyi vágyat őriz az ében szemű éj
a nyirkos, sötét forróságban izzik a szenvedély
bőröd, mint a sivatag homokja eltemet
és miközben testem eltűnik, megtalálom a lelkemet

merre vezet most az út
merre visz homályos végzetem
ki segít nekem?

hová fordult a fény?
hová veszik el az idő?
mitől lesz múlt a jövő?

minden érzésünk egymásba fonódik
és lassan egymásba oldódik
látomások ezer fénye
ezer harc és ezer béke

vágyak rengetege kiirtva
halott és száraz minden ág
sivatag lett a tűnő idő erdejéből
röpke másodperc a végtelenből

szavak, betűk
született, eltűnt
magához ölel a végzet
a lét csupán igézet

szellemünk az anyag fogja lett
börtönünk kulcsa a szeretet
látomások ezer éve
ezer szilánk, ezer szívbe

messze futottak csendes órák
hol van a Tett, ami ránk vár?
hol az igazi létezés?
hol a feledés?
hol van az ölelés?
merre? merre?
mikor?

értelmetlen kérdések
el nem hangzó válaszok
amíg nem érzek, nem vagyok

micsoda csókokat rejt a magányos éj
micsoda álmokat őriz a lángoló fény
micsoda valóság bújik meg az anyagtalan mosoly mögött
micsoda remény az amely szívembe költözött

ragyog már a Nap, a felhők eloszlanak
éjszakai nyugalmat áraszt a fénybe bukott nappal
ha meglátod az Igazságot, ne gondolj magadra haraggal