A döntésnek, hogy lányuk és kis családja hamarosan a közelükbe költözik, Szinetár Miklós és Hámori Ildikó is örül: nem csak egyetlen lányukat, de unokájukat is gyakrabban láthatják majd. Dóra hálás nekik a sok-sok törődésért és szeretetért. Amikor lecsukja a szemét, mai napig maga előtt lát néhány felejthetetlen képet. Amikor kicsi volt, a felnőttek fölé magasodhatott az állatkertben, hiszen a papája a nyakába ültette, hogy közelebbről is megnézhesse a zsiráfot. Akkoriban nem múlhatott el nap, hogy Szinetár Miklós jóéjtpuszit ne adott volna kislányának. Sőt, ez náluk valóságos szertartás volt: Dóri lefekvés előtt egy kis kolomppal jelezte édesapjának, hogy itt a pizsamaosztás, ideje, hogy apuka is abba hagyja a munkát. "Ez volt nálunk az esti hagyomány kiskoromban - emlékszik viszsza a színésznő. - A mamám fürdetés után mindig felültetett a ruhásszekrényemre, mert olyan kicsi voltam, hogy csak onnan értem el a kis harangot, amivel jeleztük a Papikának, hogy itt a jóéjtpuszi ideje és a gyerekszobában várjuk."

Aki azt gondolja, Szinetár Miklós majomszeretettel csüngött egy szem lányán, téved. Sőt, Dóra büszke arra, hogy papája egészen kiskorától felnőttként kezelte, és remekül megvitathatta vele komoly óvodai gondjait. Azt mondja, rácsodálkozik minden alkalommal, amikor látja, hogy apukája nagypapaként ugyanígy megérti kisfia problémáit. „Jó érzés együtt látni a papámat és Marci fiamat, olyankor gondolatban én is újraélhetem gyermekkorom pillanatait. Annak idején olyan tanácsokat adott nekem a papám, mintha én magam is egy okos felnőtt volnék -meséli Dóri.- Lehetett szó játszótéri veszekedésről, vagy arról, hogy valaki csúnyán nézett rám a suliban, mindent komolyan megvitattunk.” Ennek azonban meg lett az eredménye: Dóri roppant önérzetes és rafinált teremtéssé cseperedett. Édesanyja, Hámori Ildikó színésznő gyengéd szeretettel vette körül, édesapja, bár hasonló rajongással szerette, mindig egyenrangú partnerként kezelte lányát. Dóri mindezt saját bevallása szerint ügyesen kihasználta: papája társaságában kész nő lehetett, amikor a mamája is ott volt, olykor elkényeztetett kamaszként viselkedett. „Emlékszem, én csomagoltam be a bőröndöket, én néztem a térképet, amikor kettesben utaztunk édesapámmal valahova. Nagylánynak éreztem magam. Amikor azonban velünk jött Édesanyám is, nekem maradt az elkényeztetett, lázadó kamaszlány szerepe. -nevet Dóra.

Dóri felnőttként sem nélkülözi az apai szeretetet. Egy alkalommal épp külföldről vonatozott haza, amikor műszaki hiba miatt a szerelvény megállta a nyílt pályán. Szinetár Miklós a Keletiben várta már a lányát, de mivel a vonat csak nem jött, kiderítette hol robbant le a szerelvény. Rögtön útnak indult: hiába volt késő éjszaka, nem hagyta magára a lányát. „Sokáig kellett volna még várakoznom, de hirtelen a semmiből feltűnt egy taxi, és kiugrott belőle az én drága apukám- emlékszik vissza erre az estére Dóra.- Csak annyit mondott: ’Eléd jöttem, ahogy megbeszéltük, igaz, a Keleti pályaudvar sokkal közelebb lett volna.’”

Egy ilyen összetartó kis család esetében felmerül a kérdés: vajon hogyan fogadták Dóri szülei az udvarlókat? A színésznő életében sosem hemzsegtek a férfiak: szülei először az első férjét ismerhették meg, akitől a kisfia, Marci született. A férfit Dóra szülei is nagyon megszerették, ezért nem voltak elragadtatva később a válás hírétől, de sosem kérdőjelezték meg lányuk döntéseinek helyességét. Édesapja megértette Dórit: ő is maga mögött hagyott két házasságot, mire rátalált az igazira, Hámori Ildikóra. A szülők tanácsokat adtak ugyan, de nem szóltak bele Dóra életébe, amiért a színésznő nagyon hálás volt. Mostanra talán érthetővé vált, miért is vágyik vissza Dóra a szülői ház közelébe. A tavaszi költözködésnek Bereczki Zoltán, Dóri jelenlegi párja is örül, hiszen remek a kapcsolata választottja édesanyjával és édesapjával is. Nem csoda, hiszen Dóra szülei őt is első perctől fogva családtagként kezelik. „A kedvesemet, Zolit is gyerekükként szeretik -meséli Dóri.- A papám egyetlen gondja a kedvesemmel az, hogy egyidősek vagyunk. Szerinte a nők korábban öregszenek. Mindig mondja is: ’Húsz év múlva Zoltán egy fess, őszülő halántékú férfi lesz, te meg egy háromgyerekes öreg családanya!’ Az általa leírt képpel egyébként tökéletesen egyetértek, az ’öreg’ szócskát leszámítva. Biztos vagyok benne, hogy a szüleim is nagyon örülnének még egy unokának. Mostanában rengeteg a munkám és nagyon kevés időm jut a családi életre. Már nagyon várom, hogy tavasszal közel költözzünk édesanyámékhoz! Csak néhány saroknyira lesznek. Vágyom rá, hogy mi is igazi családi életet éljünk!”