Mivel rajongása nem csillapult a Stan és Pan stílusú burleszk iránt, a rajzolás és a festés iránt mindig is kedvet érző Hillenburg diplomát szerzett kísérleti animációból a Kaliforniai Művészeti Intézetben. Nem sokkal később megkapta első animációs feladatát: a Nickelodeon egyik korai sorozata, a „Rocko's Modern Life” forgatókönyvírója és kreatív igazgatója lett. E sorozat készítésekor találkozott azoknak a szakembereknek és színészeknek a zömével, akikből később megalkotta saját csapatát, és 1999-ben létrehozták a SpongyaBob-sorozatot, illetve a közelmúltban a mozifilmet. „Steve és én a „Rocko” készítése közben úgy találtuk, hogy nagyon hasonló az életszemléletünk és a humorérzékünk - emlékszik vissza Tom Kenny, SpongyaBob megszólaltatója. - Soha nem felejtem el azt a napot, amikor áthívott magához, hogy megmutassa, amit már évek óta dédelgetett a tervei között. Egyszerűen csodálatos volt! Megrajzolta az összes szereplőt, a környezetüket pedig vízfestményeken ábrázolta. Még egy kis „bibliát” is összeállított, amelyben részletesen leírta a karakterek legfontosabb tulajdonságait. Teljesen készen állt már minden, csak színészekre volt szükség, akik a hangjukat kölcsönzik a karaktereknek. Szerencsére engem választott SpongyaBob szerepére.” Hillenburg igen fontosnak tartja, hogy a filmben jóval szélesebb a karakterek választéka, mint a sorozatban - a jók és a rosszak is többen vannak. - Fő témaként azt akartam beleszőni a történetbe, hogy a türelmetlenség és az erőszak nem alkalmas a problémák megoldására. Mindy például a szeretetet és a részvétet képviseli azzal, hogy meggyőzi nehézkes észjárású apját: adjon több időt SpongyaBobnak és Patricknek a céljuk elérésére. Másfelől pedig Plankton és a rosszfiúk kompániája erőszakkal, megfélemlítéssel akarnak eredményt kicsikarni, vagyis nem úgy, ahogy a gyerekeinknek szerintünk meg kell oldaniuk a gondjaikat. Ha azt vesszük, mi folyik ma a világban, filmünk alighanem a lényegre tapint.