"Január 5. - Újévi Író-fogadalmak

1. Kitakarítom a dolgozószobámat.
A dolgozószobám messze a legrendetlenebb a házunkban, talán még az utcánkban is. Egész Edinborough-t nem mondom, mert biztos van valahol egy kamra, ami rosszabb. Őszintén szólva beleborzongok a gondolatába is annak, hogy mi mindent találok, ha ennek a rettenetes szemétkupactömegnek az aljára érek. Viszont mivel most már komoly ostromot kell folytatnom, hogy elérjek az asztalomig egyáltalán, azt hiszem, elérkezett a takarítás ideje.

2. Nem veszítek el több jegyzetfüzetet.
Pár hétig tartó pánikszerű keresgélés után végre megtaláltam egy elveszettnek hitt jegyzettömböt. Mint mindig, valahányszor elhányok valamit, állandóan az eszemben jár a hiánya, és hogy olyan létfontosságú és kreatív ötletek voltak benne, amiket soha nem lennék képes megismételni, és hogy az egész következő könyv sokkal szegényebb lesz majd, ha soha nem találom meg. Most, hogy ez a bizonyos füzet itt van az asztalomon, közvetlen mellettem, pontosan tudom, hogy a néhány hasznos apróság mellett nagyrészt szeméttel van tele. Mindenesetre, az a stressz, amit átéltem, abban a hitben, hogy a jegyzeteim nagyjából a Szent Grállal egyenértékűek, bőven elegendő volt arra, hogy az agyamba véssem: jobban kell vigyáznom a szerszámaimra.

3. Kérlelhetetlenül őrzöm az írásra szánt időt.
Pl. nem adom be a derekam az olyan kívánságoknak, miszerint "elhalaszthatatlan" és "régóta esedékes" találkozóim vannak. Az a különös, hogy bár már évek óta az írás a foglalkozásom, még mindig harcolnom kell a ráfordított időért. Mintha az emberek nem vennék észre, hogy még mindig le kell ülnöm, és megírnom a könyveket, és abban a hitben, hogy a regények, csak mint a gombák, kinőnek a fölből, az én közreműködésem nélkül is. Így vagyok kénytelen az írásra szánt időmet olyan elszántsággal őrizni, mint egy Magyar Mennydörgő az első tojását.

4. A kritikusok tanácsait figyelembe veszem, hogy jobb íróvá váljak.
Mindig megpróbálom szem előtt tartani az építő kritikát. Ha mégsem sikerül, akkor a hibáimat megdicsőítem, és a "stílusomnak" nevezem.

5. Megpróbálom egyészségesen tartani a gyerekeimet.
Ahogy lassan magunk mögött tudjuk a család történetében valaha is előfordult legbetegesebb telet, imádkozom, hogy egyik gyerekem sem fázik meg, még legalább egy hétig. Így képes leszek előkészíteni a komoly írást is, és mindezt legalább néhány órányi alvással a hátam mögött tehetem majd meg."