A középkori Zenta dinamikus fejlődésének az oszmán-törökök hódítás vetettek véget, amikor visszatérőben a mohácsi hadszíntérről, 1526 - ban letarolták ezt a tiszamenti települést is. A mi vidékünkön mindig hadszínterek voltak. A török uralom mély nyomokat hagyott ezen a vidéken, mivel a hanyatló Oszmán birodalom ezt a vidéket is teljes kifosztásra ítélte, szánalmas befektetések mellett. Ezért Zenta a korabeli földrajzi térképeken csak névlegesen van feltüntetve, annak ellenére, hogy azt csak kis létszámú katonai helyőrség, és a körülötte lévő ugyancsak kis létszámú civil lakosság lakja. Ennek ellenére, pont ez a település, mely oly jelentéktelenné vált és amelyet kiszorítottak a történelemből, Savoyai Jenő hőstettének köszönhetően új fejezetet nyit nem csak vidékünk történelmében, hanem átfogóbb értelemben is különböző, de mégis megközelítőleg egyidejű események és körülmények lefolyása során. Vajon ez csak véletlenszerű volt, vagy az események okszerű elkerülhetetlen lefolyásának sorozata. Természetesen az utóbbiról van szó. Savoyai Jenő akit a "Nap- király" mellőzött, sőt még ki is gúnyolt, a császár szolgálatába lép az állam felemelkedése idején. Ugyanekkor Európán belül is változnak az erőviszonyok ( 30 éves háború), majd egyes európai államokon belül is ( abszolút monarchiák ). Másfelől szemmel látható, hogy az Oszmán Birodalom egykori legyőzhetetlen háborús gépezete belsőleg gyengül és hanyatlik. A társadalmi, gazdasági és a katonai politikai visszaesés okai ugyanazok, mint három évszázaddal korábban a felemelkedésé: a tény, hogy az uralmat állandó hódító hadjáratokra alapozták. Ennek eredménye, hogy némely európai erők akik megérettek az együttműködésre súlyos vereséget mérnek rájuk. Ahelyett, hogy maguk is elvégeznék az elkerülhetetlen újításokat, a törökök továbbra is a múltban élnek. Mindezek ellenére újra alkalmazzák a régi terveket, és így sor kerül Bécs ostromára 1683-ban. A várt siker azonban elmarad. Mi több, az elkövetkező években az éppen megalakult Szent Szövetség ( Liga ) tagjai a római pápa morális és pénzügyi támogatásával ellentámadásba indulnak és visszaszorítják az ellenséget, mégha csak ideiglenesen is, egészén Macedóniáig. Annak ellenére, hogy még érződik a Keresztes ideológia hatása, nyilvánvaló, hogy előtérbe kerül a törököktől visszafoglalt területek felosztásának ötlete. Ezzel jelentkezik az ún. "Keleti kérdés ", amely a XVIII. században fogalmazódik meg pontosabban. A bécsi háború története egyben Savoyai Jenő pályafutásának története is. Az 1697 - es év számára minden szempontból fordulópontot jelentett. I. Lipót császár Savoyai Jenőt nevezi ki az osztrák katonaság főparancsnokává, Frigyes helyett, akit a lengyelek választottak királyukul. Azzal a nehéz feladattal bízták meg, hogy hiúsítsa meg II. Musztafa terveit. Savoyai elveti a régi védekezésmódot és új taktikát vezet be: a rendelkezésre álló erők összevonása után, felderítő hadállásokat hagy hátra és támadásba lendül. Savoyai Jenőt szeptember 10 - én Bécsben éri a hír, hogy a törökök Zenta alá értek és a következő nap hajnalán ő is abba az irányba indul seregével. A törökök nem véletlenül választották a Tisza zentai szakaszát átkelésük helyéül: a terep kedvező tulajdonságai segítették döntésében. A törökök folyami csónakokból, ladikokból pontonhidat rögtönöztek és elkezdték a folyón való átkelést. Ebben a sebezhető állapotban érte el őket Savoyai szeptember 11 - én, délelőtt. Katonai rátermettségét ismét bebizonyítva, rögtön parancsot adott, hogy vessék tűz alá a hidat és ugyanekkor támadják a lövészárkokat is, amelyek még teljesen ki sem voltak ásva és amelyekből a hidat védték. A törökök soraiban pánik tört ki és számbeli fölényük ellenére ez határozta meg a csata végkimenetelét az osztrákok javára. A törökök felett aratott győzelem híre valószínűleg kihatott XIV. Lajos és I. Lipót béketárgyalásaira is, így hamarosan békét kötnek. Két évvel később a törökök is kénytelenek voltak béketárgyalásokba bocsájtkozni a Szent Szövetség tagjaival Karlócán. Ez alkalommal a tárgyaló felek elfogadták a korábbi helyzetnek megfelelő állapotot, amely a bécsi háború során alakult ki, így a mi vidékünk is véglegesen felszabadult a török uralom alól. Már akkor is reálisan felmérték, hogy a zentai vereség után sem Magyarországnak, sem Bécsnek nem kell többé komolyabb török haderőktől tartania ( "Vienna ad Zentam servata "-"Bécs Zentánál lett megmentve" ). Mi több, a XVIII. században az oszmánok új területi veszteségeket szenvednek el. A csata többi eredményét elemezve arra a következtetésre jutunk, hogy a néhai török uralom alatt lévő területek sajátságos, de mégis európai jellegű társadalmi, gazdasági fejlődésnek indultak, de politikai értelemben nem lettek függetlenek. A nagy népvándorlásban résztvevő szerbek többségét akik Zentánál együtt harcoltak a magyarokkal később a Habsburgok ravasz politikája Rákóczi felkelői ellen fordított. Savoyai Jenő későbbi tevékenységét is többféle módon lehet értékelni. Ennek ellenére ő volt az az ember, aki sikeresen vezényelve egy hatalmas, németekből, magyarokból, szerbekből, horvátokból, franciákból és spanyolokból összetevődő soknemzetiségű katonaságot, feljegyezte Zenta nevét a történelem lapjaira. Ezért a zentai csatáról nem úgy beszélünk, mint egy meghatározott nemzet történelmi eseményéről.