|
A víz élettani szerepe rendkívül sokrétű az ember szervezetében. Biztosítja a vérkeringést, szabályozza a vérnyomást, lehetővé teszi a tápanyagok oldását, felszívódását és szállítását; befolyásolja a vér összetételét; hőszabályozó szerepével biztosítja a szervezet állandó belső hőmérsékletét.
Az emberi szervezet vízháztartását idegi és hormonális mechanizmusok szabályozzák. A napi vízleadás és vízfelvétel mérlegének mindkét oldalán átlagosan 2,4 liter szerepel: ennyi víz távozik a szervezetünkből a verejtékezés, a légzés, a kiválasztás és az emésztés folyamán, amit pótolnunk kell. Napi folyadékszükségletünk mintegy felét a táplálékokkal, másik felét víz formájában vesszük magunkhoz.
Az elfogyasztott víz bejárja az egész szervezetet. Az emésztőrendszerből felszívódik a vérbe, majd az egész szervezetben szétáramlik és a különböző szervekben és szövetekben átmenetileg tárolódik, ahol leadja a benne oldott anyagokat. A bennük oldott anyagok révén ekkor érvényesül az ásványvizek hatása. A szervezeten belüli körforgása során a víz az anyagcseretermékeket is felveszi és tovább viszi, méregtelenítve ezzel a szervezetet.
Aki folyamatos idő- és teljesítménykényszer alatt dolgozik, él, annak bizony törődnie kell saját szervezetének "karbantartásával", szellemi és fizikai erejének regenerálásával. A szervezet vészjelzéseit nem vesszük komolyan, s csak akkor gondolunk az egészségre, amikor már orvosi beavatkozás nélkül nem vagyunk képesek azt helyreállítani. Mondjuk, hogy két végén égetjük a gyertyát, de valójában nem gondoljuk végig, hogy, mint autónknak, testünknek is szüksége van megfelelő "üzemanyagra", rendszeres "műszaki ellenőrzésre", a kenőanyagok és folyadékok cseréjére, feltöltésére, a motor tisztítására.
A víz szervezetünk legfontosabb alkotóeleme. Az emberi test legnagyobb részt vízből áll, az életkor előrehaladtával a víz aránya csökken. A csecsemő szervezete 80%, a felnőtté már csak 60%, az idős szervezet pedig mindössze 50%-ban tartalmaz vizet. Ennek a csökkent vízmennyiségnek kell ellátnia folyadékkal testünk minden részét.
Napi 1.400 liter víz folyik át agyunkon és 2.000 liter víz mossa át vesénket. Az emberi szervezet azonban igen takarékosan bánik vízkészletével, hiszen naponta mindössze kb. 2,4 litert választ ki, amit táplálék- és folyadékfelvétel útján pótolnunk kell. Az egészséges felnőtt ember napi folyadékszükségletének egyharmadát az elfogyasztott szilárd táplálékok, kétharmadát folyadékok fedezik.
Nem mindegy tehát, hogy mit és mennyit iszunk. Természetesen ásványvizet. De miért és hogyan? A tiszta eredetű, természetes ásványvíz a biológiai vízigény kielégítésére a legalkalmasabb. Az ásványvíz jó ízű, kiváló szomjoltó, s emellett számos, táplálkozásfiziológiailag fontos ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz, a szervezet számára könnyen feldolgozható és beépíthető formában.
Aki ásványvízzel oltja szomját, annak nem kell aggódnia alakjáért: a természetes ásványvíz kalóriamentes.
Nézzünk meg ebből a szempontból néhány egyéb italféleséget:
1 pohár (0,2 l) pezsgő 166 kcal/694 kJ
1 pohár tej (3,5 %) 160 kcal/669 kJ
1 pohár (0,2 l) fehérbor 159 kcal/660 kJ
1 pohár (0,33 l) sör 142 kcal/593 kJ
1 pohár (0,25 l) narancslé 123 kcal/512 kJ
1 pohár (3 cl) konyak 75 kcal/308 kJ
1 pohár paradicsomlé 42 kcal/177 kJ
Az ivás több, mint szomjoltás: Kortyonként igyunk, élvezve az elfogyasztott ital minden cseppjét!
Sportolás vagy más intenzív fizikai megterhelés közben sok folyadékot veszítünk és a folyadékvesztés során igen sok ásványi anyag és nyomelem is távozik szervezetünkbol. Néhány százalék folyadékveszteség, 70 kg -os testsúlyt figyelembe véve, már több liter víz pótlását teszi szükségessé, aminek elmulasztása estén izomgörcs, hányinger léphet fel és nő a fáradékonyság.
Sportolás vagy más nagyobb erőkifejtés előtt töltsük fel folyadék-háztartásunkat, fogyasszunk el körülbelül fél liter ásványvizet, félóra alatt elosztva. Az igénybevétel közben igyunk negyedóránként 0,2 liter ásványvizet, és utána is kompenzáljuk a folyadékveszteséget 0,2 literes adagokban.
Az idős emberek szomjúságérzete fokozatosan csökken, ezért általában a szükségesnél kevés folyadékot fogyasztanak, ezért szervezetük kiszáradhat, emésztési zavarok léphetnek fel és növekszik a trombózis veszélye. Különösen nőknél gyakori a csontritkulás, ami könnyen csonttöréssel is jár. Ennek oka többek között a csontok kalciumhiánya. Idős embereknél gyakran felborul a szervezet elektrolit háztartása is. Kialakulhat az időskori cukorbetegség. A lehetséges bajok elkerülésének egyik hatékony eszköze a "természetes orvosság = természetes ásványvíz" fogyasztása.
A rendszeres folyadékpótláson túl részben így biztosítható a szükséges kalcium, magnézium, kálium, fluor vagy más, a szervezet számára szükséges elem.
Gondoskodjunk rendszeres folyadékfelvételről:
- Ne várjuk meg amíg a szervezet szomjúságot jelez
- Módszeresen alakítsuk ki ivási szokásainkat
- Ügyeljünk a szilárd és folyékony táplálékok arányára
- Napi tevékenységünkben tartsunk hosszabb-rövidebb pihenőket, ezeket használjuk fel egy-egy frissítő pohár víz elfogyasztására
- Esténként tartsunk számvetést, hogy mennyi folyadékot vettünk magunkhoz
Az ásványi anyagcsere fontos része a biológiai folyamatoknak: megelőzi az emberi szervezetben az elektrolit-háztartás zavarait és az ásványi anyagok egy része ugyanolyan szerepet tölt be, mint a vitaminok.
Kalcium: A csontok és fogak fontos alkotó-eleme. Hiánya csontritkulást, jelentős hiánya tetániát (görcsös állapot) okoz. Napi szükséglete 800 mg.
Klorid: A nátriumhoz vagy a káliumhoz kötött formában fordul elő. A gyomorban a hidrogénnel együtt alkotja a gyomorsavat. A konyhasóval általában elég jut a szervezetbe.
Kálium: A sejtek fontos alkotóeleme. Az izommunkához, így a szív munkájához is szükséges. Részt vesz a szervezet folyadékháztartásának szabályozásában. Hiánya esetén izomgyengeség, görcsök, vérnyomáscsökkenés, keringési rendellenesség, bélrenyheség és a vese funkciós zavara léphetnek fel. Napi szükséglete 3,0-3,5 g.
Magnézium: A fehérje és szénhidrát anyagcsere fontos eleme, szükséges az izmok működéséhez beleértve a szívizmot is. Fontos szerepet játszik a csontok felépítésében és a növekedésben. Hiánya estén ingerlékenység, álmatlanság, koncentrációs nehézségek, izomgörcs, szédülés, fejfájás léphet fel. Napi szükséglete 300-350 mg, megerőltető fizikai munka, terhesség és szoptatás alatt 450 mg.
Nátrium: A klórral és a káliummal együtt a szervezet folyadékháztartását szabályozza. Jelentős szerepet játszik az izmok ingerelhetőségében, a vérnyomás szabályozásában. és egyes enzimek aktiválásában. Hiánya gyengeséget, émelygést, izomgörcsöt, ájulást okozhat. Napi szükséglete 2,0 g.
Foszfor: A kalciummal együtt a csontok és fogak fontos építőeleme. Nagy jelentosége van a fehérje, zsír és szénhidrát anyagcserében és az energia tárolásában. Napi szükséglete 600-800 mg. Hiányával általában nem kell számolni.
Vas: Fő feladata az oxigén-, a szén-dioxid- és az elektronszállítás. Felszívódását a C-vitamin és az állati fehérjék fokozzák, a csersav és a gabonafélékben lévő fitinsav gátolja. Hiánya vérszegénységet, gyengeséget, sápadtságot, fáradékonyságot okozhat. Napi szükséglete nőknél 15-18 mg, férfiaknál 12 mg.
Fluor: A csontozat és a fogak építőeleme. Hiánya megkönnyíti a fogszuvasodás kialakulását. Különösen a terhes és szoptatós anyák, valamint a kisgyermekek fluorid szükségletének fedezésére kell ügyelni. Túladagolása veszélyes.
Jód: A pajzsmirigy-hormonok termelődése szempontjából fontos mikroelem. Nélkülözhetetlen a magzat méhen belüli fejlődéséhez. Hiánya a pajzsmirigy muködés zavarához (golyva) vezet.
Lítium: Nagy valószínűséggel befolyásolja az ember pszichikai hangulatát. Hiánya hatással van a szív és keringési megbetegedések kialakulására.
Mangán: Részt vesz a fehérje, zsír és szénhidrát anyagcserében, valamint a csontok és a kötőszövet felépítésében.
Szilícium: Részt vesz a csontok és a kötőszövetek felépítésében, a kötőszövet- és porcképződésben. Hiánya lassítja a növekedést és felgyorsítja az öregedési folyamatokat.
Cink: Számos enzim és az inzulin alkotórésze. Részt vesz a fehérje, zsír és szénhidrát anyagcserében. Szerepe van a sebgyógyulásban és a szervezet immunrendszerének működésében. Hiánya a fentiek működési zavarát okozza, valamint az étvágy és az ízlelési érzék érezhető csökkenéséhez vezethet. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
